Átkelés

A

 nép Józsué vezetésével elindult, és egészen a Jordán partjáig ment (Józs 3,1-17). Most már csak egy lépés választja el őket a hazától, attól a földtől, amelyet az Úr nekik adott. És eljött az új nap reggele, amely egészen különbözött minden eddigi más naptól, hiszen most egy új élet kezdődik. Végre megnyugodnak a vándorlástól, letelepednek és élhetnek Isten dicsőségére.

Az új kicsit félelmetes is, hiszen tele van sok ismeretlennel, és mi félünk az ismeretlentől, mert nem tudjuk, mit hoz a számunkra. Azonban az Úr megerősíti őket, és eltávolítja szívükből a félelmet, hiszen a szövetség ládája előttük megy, nekik továbbra sincs más feladatuk, mint hogy figyeljenek az Úrra, és maradjanak a nyomában. Megerősíti őket, hogy az Úr is velük megy. Nem marad a Jordánon innen, hanem népe előtt kel át a folyón. Megerősítés a számunkra is ez, előttünk jár az Úr, csak Rá kell figyelni. Nem hagy magunkra, hanem vezet folyamatosan.

Egy olyan úton járnak, amelyen még soha nem jártak, de az Úr előttük megy. Ismeretlen utakon is az Úr jár népe előtt. De ezeken az utakon előttük ment a szövetség ládája, és vezette őket.

Isten megerősíti Józsuét, és megígéri, hogy vele lesz, amint Mózessel is vele volt. Józsué számára az Úr élő Isten, és a nép is meg fogja tudni, hogy Ő él és valóban nekik adja a földet, és az ellenséget elűzi előlük. Minden nap meg kell erősödnünk abban a tudatban, hogy Isten él, és ma is van hatalma. Ma is csodákat cselekvő Isten Ő. Képes beavatkozni az élet és a történelem menetébe, övéi érdekében. Nem vagyunk kiszolgáltatva a gonosz erőinek, bízhatunk vezetésében.

Józsué az egész föld Isteneként mutatja be az Urat. Ő nem csak Mózes Istene, hanem az övék is, hatalma nem korlátozódik a pusztára, hanem itt is Úr, sőt, az egész földnek Ura. Jó ezt látnunk, ma már magunkat tartjuk a föld urainak, pedig Istené az egész föld. Szeretetéből átadta számunkra lakóhelyül, élettérül. Mert nem magának való az Úr. Mindent, amit alkot, megosztja az övéivel.

Eljött az átkelés ideje, és most a hitükre volt szükség. Mert az Úr mindig használatba veszi a hitünket. A Jordán éppen áradt, és a megáradt folyó felé kellett tartani - bizony, hitre volt szükségük. Hinniük kellett, hogy úgy lesz, amint az Úr mondta, és úgy is lett. Amikor a ládát vivő papok lába a vízbe ért, megállt a víz. A papok beálltak a ládával a vízbe, a nép pedig átkelt a folyón. Amint atyáik a Vörös-tengeren, most ők is száraz lábbal keltek át a folyó medrén. A víz addig állt, amíg az egész nép át nem kelt. Hatalmas csoda, Isten a természet Ura is, Számára nincs lehetetlen. Hányszor elveszítjük reménységünket, megtorpanunk, sőt, meg is hátrálunk - hát merjünk előre menni az Úrral. Ne a folyóra nézzünk, hanem Őreá. Egyszer majd mi is elérkezünk a határfolyóhoz, amelyen átkelve célba érünk, a mennyei hazába. Ne féljünk a hazafelé vezető úton, hanem figyeljünk Urunkra, mert Ő velünk jön. Vele kelhetünk át életünk Jordánján, és érkezhetünk meg örök hazánkba.

Pál apostol testi erőtlenség, gyengeség közepette érkezett meg a galatákhoz (Gal 4,12-20). Ők azonban nem látták gyöngének az apostolt, mert lényén áthatott az Úr Krisztus lénye. Krisztus áradt belőle. Úgy fogadták, mintha személyesen az Úr jelent volna meg köztük. Vajon mi is így képviseljük az Urat? Ő válik láthatóvá rajtunk keresztül? Hányszor eltakarjuk Őt, csak minket lehet látni, és nem az Úr lénye árad belőlünk.

Pál nem érzi magát megbántva - mi milyen könnyen megbántódunk, milyen érzékenyek vagyunk. Nekünk nem lehet semmit mondani, mert azonnal megsértődünk. Pál nem sértődött meg, hanem hirdette és hirdeti számukra most is a Krisztust. Pál tudja, hogy még van munka a testvérekkel, még nem befejezett az életük. A cél, hogy teljesen kiábrázolódjon bennük a Krisztus. Vagyis teljesen Krisztus uralkodjon bennük. Minket is naponta kézbe vesz Úr, és formál, mert még nem teljesen formálta át a lényünket. Isten Krisztus képére akar minket formálni. Engedjük, hogy alakítson, hogy Jézus teljesen kiformálódjon bennünk, hogy amikor ránk néznek, látják az életünket, Őt lássák. Már ne mi legyünk a fontosak, hanem Ő.

ÁLDÁSODDAL MEGYÜNK

1.

Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,

Néked énekelünk boldog éneket.

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

Őrizd életünk mindennap!

2.

Mindennap dicsérünk Téged, jó Uram!

Néked énekelünk vidáman, boldogan.

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

Őrizd életünk mindennap, mindennap!

Isten áldásával.