E
|
ljött Jerikó
elfoglalásának az ideje, de ez is az Úr szavára és az Ő tervei alapján megy
végbe (Józs 6,1-21). Nem Józsué alakítja ki a haditervet, hanem az Úr. Neki
és a népnek mindent Isten útmutatása szerint kell cselekedni. Csak akkor lesz győzelem,
ha mindent az Ő szava szerint tesznek. Tehát Jerikó elfoglalása is hit által
történik. Isten minden munkája hit által megy végbe. A hit mindig Istenre
koncentrál, Rábízza magát, és teszi, amit mond. A győzelem kulcsa a feltétel
nélküli engedelmességben van. Abban, hogy elfogadják: Isten tudja, mit csinál.
Számunkra is ez a fontos, bízzunk Benne feltétel nélkül. A haditerv
hihetetlennek tűnhetett, és mégsem kételkedtek. Nem mondták, Uram, ez nevetséges,
a városvédők kinevetnek minket, meg hát, így soha be nem vesszük Jerikót. Egy
kis sétától még nem fognak megijedni, és semmi különös nem történik. Hogyan
reagáltunk volna mi erre a tervre? Mert az Úr tervei ma is mások, mint a mi
elképzeléseink. Merjünk ráhagyatkozni az Úr tervére.
Azt is meg kell látni, hogy az Úr mindig abból indul ki, ami a
rendelkezésre áll, ami van. Tudja, ők még nem egy szervezett nép, és nem egy
kiképzett hadsereg, mégis lehet győzni. Az Úr a csapathoz alakítja a taktikát.
Ezt kell nekünk is megtanulni: a csapathoz, a lehetőségeinkhez, a gyülekezethez
kell alakítani az evangélium terjesztésének módszereit. Sőt, nem a módszeren,
nem a modern eszközökön, hanem az Úrral való élő kapcsolaton van a hangsúly. Ha
mindent az Úr szava szerint tesznek, akkor magától leszakad a város, az övék
lesz ez a terület. Magától, azaz emberi érintés nélkül omlanak le a falak.
Józsué és a nép az Úrtól kapott ígéretre építenek, hat napon át
megkerülik a várost, és semmi mást nem tesznek, de ezt az ígéretbe vetett hit
alapján teszik. Tudják, hogy a hetedik napon övék lesz a város, mert az Úr döntött,
nekik adta. Nem ők szerzik meg, hanem Istentől kapják. Fontos az ígéretekben való
hit, hogy amit az Úr mondott, az úgy lesz. Nekünk csak arra kell koncentrálni,
hogy a magunk részét megtegyük. A város megkerülése, a kürt megfúvása az ő
dolguk, ha az Úr a kezükbe is adja a várost, de erre azért szükség van, ezt meg
kell tenni. Nem mondhatják, ha úgyis a miénk lesz a város, minek kerüljük meg,
minek fárasszuk magunkat. Ami a mi dolgunk, azt meg kell tennünk, ez a kicsi
feladat is szükséges a sikerhez.
Józsuénak gondja van Ráhábra, nem feledkeznek meg róla. Jó, ha mi sem
feledkezünk meg azokról, akik Isten országa ügyét segítik. Azt is lássuk meg,
hogy ez nem zsákmányszerző akció, hanem honfoglalás. Ezért az Úrnak szentelt
dolgokat az Úrnak kell adni. Ami az Úré, azt ne tartsuk vissza, mert azon nem
lesz áldás.
Láttuk, hogy a Lélek gyümölcse csodálatos áldás Isten gyermekei életében
(Gal 6,1-18). Nagyon kívánatos gyümölcs ez, és ha nincs jelen, akkor nagyon
hiányzik. Azonban jó azt komolyan venni, hogy ez nem belőlünk származik, nem mi
teremjük, semmilyen nemesítéssel nem lehet kitenyészteni, csak a Szentlélekek
termi meg. Tehát, ha nincs jelen a Szentlélek az életünkben, a gyümölcséről se
álmodozzunk. A Lélek gyümölcse csakis a nemes tőn terem, ez a tő pedig a
Krisztus. Ha Krisztusban vagyunk, akkor teremni fog az életünk, mégpedig
magától.
Az utolsó fejezetben sok fontos törvényszerűségről beszél az apostol,
mert a hívő életnek is vannak törvényszerűségei, hiszen Isten országában rend
van. A testvérek felelősek egymásért, szükséges, hogy segítsen egyik a
másiknak. De aki segít, alázattal tegye, ne gőggel, mert bármikor ő is eleshet.
Vannak terhek, amiknek a hordozásában segíthetünk, de van olyan teher, amit nem
lehet megosztani, hanem nekem kell vinni. A maga porcióját mindenkinek magának kell vállalni. Az életem is az én porcióm, senki nem élheti
helyettem, így vannak olyan vele járó feladatok, amiket vállalnom kell.
Fontos szabály, hogy amit vetünk, azt aratjuk majd. Gazból nem lesz nemes
növény, ha tehát a világ gyomnövényét vetjük, ne is várjunk mást, ne várjunk
búzát, krisztusi életet. Nekünk a legjobb vetőmag adatott, az ige, amely akár
százszoros termést is hozhat, vessük hát örömmel és reménységgel. Vannak, akik
a törvényhez akarnak visszatérni, mert a kereszt miatti üldözést el akarják
kerülni. A könnyítés mindig azért történik, mert a kereszt botrányát nem
akarjuk vállalni. Pedig a keresztről szóló beszédben rejlik Isten ereje. Pál
életének középpontja a kereszt, minden döntő esemény ott ment végbe. Ott
győzött az Úr a sátán felett.
A világra pedig úgy tekint, mint ami megfeszíttetett a számára, és magára
is úgy néz, mint aki megfeszíttetett a világ számára. Érvényes ez rám is? Ki
tudom mondani, hogy a világ megfeszíttetett a számomra, vagyis nincs már rám
hatása?
Már keresztem vállra vettem
1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy,
árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már
bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.
2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és
sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg
szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.
3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy
vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke
éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?
4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök
menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll
vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése