Feltárás

A

z engedetlenségnek mindig ára van, ezt fizette meg Izráel a vereség által (Józs 8,1-29). Meg kell tanulni, hogy az Úrral való kapcsolatunkban az engedelmességnek fontos szerep jut. Csak akkor haladunk előre, ha hallgatunk az Úrra, ha komolyan vesszük, amit mond, és megcselekedjük. Miután elrendezték a vétket, Isten újra szól Józsuénak. A vereség után is újra lehet kezdeni. Nem kell feladni, mert az Úr velük van. Hányszor elcsüggedünk, amikor elsőre nem sikerül elérni, amit terveztünk. Figyeljünk továbbra is az Úrra, mert Ő jelen van és szól.

A félelem nagyon gyorsan felüti a fejét szívünkben, azonban az Úr bátorít, azt mondja: Ne félj, és ne rettegj! Valljuk meg Előtte félelmeinket, tárjuk fel azokat a negatív indulatokat, amelyek bennünk vannak és hátráltatnak. Mi a terápia? A mozdulás, amikor bezárkózás helyett nekifogunk a dolgoknak. A magunkba zárkózás lebénít, megfojt, de az Úr szavára ki lehet jönni belőle. Nem keseregni kell, hanem ismét harcba indulni, de most úgy, ahogyan az Úr mondja a számukra.

Józsué haditervet készít, csapdába csalják Aj népét. Megtervezik az akciót, és nem hirtelen elhatározás szerint támadnak. Mindezt abban a hitben teszik, hogy az Úr nekik adja a várost. Tudják, ez már az övék, mert Isten nekik ajándékozta. Ez azonban nem menti fel őket a harc alól. Semmi nem hullik csak úgy az ölünkbe, mindenért meg kell küzdeni. Erre tanítgat minket is az Úr. Isten országának áldásait is birtokba kell venni, van, amire várnunk is kell, más pedig csak harc árán lesz a miénk. Mindez rávilágít annak komolyan vételére, hogy van ellenség, aki nem engedi csak úgy át a területet. Az ördög nem mond le rólunk, mindent megtesz, hogy továbbra is az övéi legyünk, vagy visszatérjünk hozzá.

A támadás sikerrel járt, a haditerv bevált, és győzelmet arattak. Most már a zsákmány is az övék lett. Az Úr ismeri övéit, tudja, mi van a szívükben, mi a fontos a számukra. Bizony, nem Isten után vágyunk mi sem, hanem a zsákmány után. Mindig Isten ajándékai után vágyakozunk, pedig az Úr önmagát kínálja a számunkra. Akkor teljesedünk ki, ha Vele vagyunk kapcsolatban, ha megbeszéljük Vele terveinket, és engedjük, hogy azokat alakítsa.

Pál apostol bizonyságot tesz szolgálata nehézségeiről, szenvedések kísérik a kolosséi gyülekezetért folytatott munkáját (Kol 2,24-29). Az Úr az egyház szolgálatára hívta el, és ő kész vállalni mindazt, ami ezzel jár. A szolgálat szenvedésekkel jár együtt, de Pál nem ijed meg ezektől, ő nem a könnyebb utat választja, hanem a keresztre tekintve erőt merít. Tudja, hogy Jézus is szenvedett azért, hogy megmentsen minket.

Isten megbízta Pált azzal, hogy a pogány népek előtt feltárja Isten igéjét. Az bízatott rá, hogy igyekezzen minél jobban megismertetni Isten üzenetét az emberekkel. Számunkra is az ige adatott, általa ismerhetjük meg Isten országát. Az ige olyan, mint a rejtett kincs, amit fel kell tárni. A feltárás idő- és erőigényes. Nem lehet sietve a mélyére hatolni, csak lassan, türelemmel és csendességgel. Csendre van szükségünk, és a Lélek segítségére, hogy Isten lényét megismerjük, és tervének minden összefüggését jól lássuk.

Pál megbízatását a kolossébeliek javáért kapta, nem a maga javára fordította az Úrtól kapott kegyelmet, hanem arra, hogy mások is megismerhessék mindazt, amit az Úr tett értük. Isten országa kiemel az önközpontúságból, és elvezet a másokért való felelősségvállalásra. Isten az Ő tervét rajtunk keresztül adja tudtul azok számára, akik még nem ismerik az üdvtervet. Azért választ ki és hív el az Úr, hogy tárjuk fel az ige mélységeit mások előtt is. Ne csak a magunk számára tanulmányozzuk, mert az ige erő. A hirdetett ige képes újjáformálni az életeket. Az ige olyan, mint a vetőmag, ami, ha termőföldbe kerül, új életet nevel, teremni fog. Azonban a vetőmagot a földbe kell juttatni, és a veteményt gondozni is kell.

Azt a titkot tárja fel Pál, hogy Isten emberré lett. Eljött ebbe a világba Jézus Krisztus által. Ezt korábban nem tudták, és nem is gondolták. Ki is gondolt volna arra, hogy Isten kész lesz emberré lenni, mert fontosak vagyunk a Számára? Senki nem gondolta, ám az Úr elküldte a Fiút, akiben Ővele találkozhatunk. Eljött a mi világunkba, hogy segítségül hívhassuk. Itt van köztünk és bennünk, lehet Rá számítani, hiszen a világgal, a bűnnel magunkban nem boldogulunk. De azért jött, hogy élete által megmentsen. Jézusban jelen van Isten, közel van életünkhöz, és így mindenben Hozzá fordulhatunk.

Nagy lehetőséget kaptunk, személyesen megismerhetjük az Urat, és Ő reménységet kínál a számunkra. Jézus Krisztus - és az Ő kereszten bemutatott áldozata - nélkül nincs reménységünk, nincs jövőnk. Az ember olyan mélységekben jár, ahonnan egyedül nincs visszaút. Olyan terültekre tette a lábát, amelyek Isten felségterületei. Istent akarunk játszani, de ezzel veszélybe sodorjuk magunkat, sőt, a pusztulás felé. Ebben a reménytelen helyzetben nyújt reménységet a szilárdan álló kereszt. Onnan árad felénk a kegyelem, és ez azt jelenti, még mindig vissza lehet fordulni, még újat lehet kezdeni. Az újrakezdés mindig bűnbánattal indul. Ha megvalljuk bűneinket, újrakezdhetjük Vele az életet. Isten országa ad erőt, nyújt reménységet és jövőt. Isten nélkül kiüresedik a szívünk, az életünk.

Gondviselő jó Atyám vagy

1. Gondviselő jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek. Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem!

2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: :/: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.

3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, :/: Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.

4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, :/: Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erőt, hogy míg élek, Egyedül csak néked éljek!

5. Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet, :/: Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!

Isten áldásával.