Drága hír: Jézus él

A

 jövő ígérete valóság, Isten minden ígérete valóság, amelyek a maguk idejében be fognak teljesedni (Ez 41,1-12). Ennek kivárása nem mindig könnyű, mert oly türelmetlenek vagyunk, különösen, ha közben szorít az élet, fejünkre nőnek problémák, és úgy látjuk, semmi nem változik. Ebben a helyzetben is küld üzenetet az Úr, mert Ő soha nem hagyja magára, nem hagyja megerősítés nélkül az övéit.

Amikor a prófétát az Úr látomásban beviszi a templomba, az ígéret valóságát erősíti meg. A templom valóban állni és funkcionálni fog. Lehet benne járkálni, és bemutatják majd az áldozatokat is. Tehát nem a vágyat vetíti bele a látomásba Ezékiel, hanem egy jövőbeli valóságról kapott kijelentést. Ezáltal erősíti a még fogságban élőket. Az ígéretek éltetnek, erőt adnak a nehézségek leküzdéséhez. Nem engedik a belefáradást, mert éltet az ígéret, és segít a beteljesedés várására koncentrálni. Így éltette a Krisztusról szóló ígéret Isten népét, és ezért tudtak megmaradni, mert feszült bennük a várakozás. Nagyon sokan hitték, hogy amit az Úr ígért, az be fog teljesedni, és amikor eljött az idő, messiásváró csoportok figyelték az idők jeleit. Ilyen csoportba tartozott Simeon is, és nem is csalódott, mert megláthatta és a karjaiba vehette a Szabadítót.

Mi várjuk-e az ígéretek beteljesedését? Valóság-e számunkra, amit az Úr kijelentett? Mert azt mondja az ige, hogy nincsen itt maradandó városunk, az eljövendőt keressük. Mégis itt és most akarunk teljesen célba érni, itt akarunk gyökeret verni. Hisszük, hogy van az Úrtól készített városunk, oda tartunk, és itt csak vándorok vagyunk? Vándorként élünk, készek vagyunk mindent itt hagyni, és elengedni? Akinek az Úr Jézus a legfontosabb, az mindent elenged, és csak Őreá figyel.

Ezékiel látja a szentek szentjét is. Ez azt jelenti, hogy az Úr is népével lesz. Teljesen helyreáll az élet, a szertartások is. A szentek szentjében lesz engesztelő áldozat, vagyis Isten elé járulhatnak bűnbánattal, mert lesz kegyelem és bűnbocsánat. Mi már a kereszthez járulhatunk, már nem kell a főpapra várni, hanem mehetünk személyesen az Úr elé. Éljünk ezzel a lehetőséggel, vigyük Elé összetört életünket, és várjuk életparancsát.

Eljött a hét első napja, az új kezdet napja (Jn 20,1-18). Mert húsvét az új kezdetet hozta el. Halálra élet következik. Nagypéntek elhozta a halált, de húsvét napja a halál fölött diadalmaskodó életet hozta el a számunkra.

Ez az új kezdet kudarcon, csalódáson, zűrzavaron keresztül érkezik meg hozzánk. Ezeken át kell birkózni magunkat. Ezt tette Mária, Péter és János is. Amikor nem értették, mi történt, elmentek a sírhoz, hogy saját maguk győződjenek meg a húsvéti történésekről.

János, amikor látja a feltámadás jeleit, lát és hisz, neki elég mindaz, amit tapasztal, és hiszi, hogy világraszóló esemény részese lett, Jézus él. A sírban lévő rendezettség győzte meg arról, hogy valóban feltámadt az Úr.

Mária tovább marad, ő kisírja magát, és jól teszi, mert jó helyen sír. Szükséges, hogy Jézus előtt feltáruljanak lényünk mélységei. A síró Mária segítséget kap, megszólítja a két angyal, és ő elmondja, hogy Jézust keresi. Aki Jézust keresi, akinek fontos Ő, az kap segítséget, azt nem hagyja Isten magára. Aki keres, az talál, így mondta az Úr, és ez valóban így van. Az megtalálja Őt, sőt, átéli, hogy az Úr talál őreá.

Mária hátrafordul és meglátja Jézust. Az a mi gondunk is, hogy rossz felé nézünk. A múltba, az elvesztett reményekbe, vagy más emberekre tekintünk, és ezért nem látjuk Őt. Fordulj meg, és meglátod Jézust! Rádöbbensz, hogy mindig is ott volt mögötted, ott volt melletted, csak te nem láttad meg, mert nem jó irányba néztél. Ne sírj tovább, fordulj meg, és láss!

Jézus nevén szólítja ezt a kereső lelket, és ez meggyőzi őt. Amikor a nevét hallja, rádöbben, Jézus szól, rádöbben, hogy feltámadt az Úr, és él. Igen, feltámadt Ő, és él örökkön-örökké. Legyőzte a halált, és már nem rémíti azt, aki hittel tekint Rá. Amikor olvassuk ezt a részt, Mária neve helyére olvassuk oda a sajátunkat, így azután átéljük, hogy minket szólít. Ismer, és a nevünket mondja, tudja, mi van a szívünkben, milyen terheket hordozunk, és segíteni akar. Amikor személyessé és élővé válik Jézus szava, megbékülünk és felismerjük a megoldást. Ő a megoldás.

Mária feladatot kap: mondja el, amit látott. Vigye a drága hírt, Jézus él. Igen, ezt el kell mondani a tanítványoknak és el kell mondani mindenkinek. Ez az egyetlen olyan hír, ami képes megváltoztatni egy ember életét, sőt, ami képes az egész világ életét megváltoztatni. Azért tesz meg mindent az ördög a jó hír ellen, mert tudja, hogy ez Isten világot átformáló ereje, mert a keresztről szóló beszéd Isten ereje.

Halld, az ég harangi zengnek

1.

Halld, az ég harangi zengnek

Messze földön szerteszét,

Hírül adva mindeneknek

Isten üdvüzenetét.

Áldott Isten nagy kegyelme,

Hogy leküldte szent Fiát!

Benne higgy, s az élet Lelke

Meggyőz benned sírt, halált!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

2.

Jöjj, az ég harangi hívnak,

Vár királyi lakoma.

Vége itt nyomornak, kínnak,

Bűnös elfér mind oda.

Jöjjetek, ti fáradt lelkek,

Jézusunk életkenyér,

Higgyetek, s mindenre leltek,

Jézus mindennel felér.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

3.

Halld, az ég harangi intnek:

Ó, siess, elkéshetel,

Sátán tőre fog megint meg;

Jöjj, hogy egy se vesszen el!

Nézd, az ajtó még kitárva,

Szűk s szoros felé az út,

Hit, remény, szeretet vár ma,

Kívül lelked vészbe jut.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

4.

Halld, az ég harangi zúgnak,

Már az ünnepév közel.

Örvendj, népe égi Úrnak,

Üdvözültek sergivel!

A Király jön nemsokára,

Légy kitartó, kis sereg!

Boldog lesz, ki homlokára

A koronát nyerte meg!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

Isten áldásával.