Íme, az Ember!

T

ovább prófétál Ezékiel, mert tovább kell hirdetnie az Úr szavát (Ez 39,1-29).  Góg számára szól most az üzenet, egy nagy és hatalmas északi néphez küldi az Úr szavait. Egy népet szólít meg, amely megtöri Isten népe békességét és ellene fordul. A nagy és félelmetes nép és sereg sem kerül ki az Úr látóköréből, az elbizakodott ellenség vereséget fog szenvedni, mert az Úr oltalmazza népét. Isten gyermekei az Úr oltalmában vannak, az ellenség csak annyit tehet meg, amennyit az Úr megenged a számára. A nagy fenyegetés közepette is bátran szabad bízni az Úrban. Egészen félelmetes képet fest az ige erről a felvonulásról és csatáról, elborzasztó mindaz, ami végbemegy. Különösen az a megdöbbentő, hogy az ember ennyire nem változik semmit. Évezredek telnek el, és a fegyverek még mindig jelen vannak.

Azonban a fegyverkezés nem csupán a hadseregeket éri el, hanem mára bevonulnak a háztartásokba, gyermekjátékot készítettünk belőlük, filmekben nézzük, miként lehet használni őket és kioltani általuk az életet. A fiatalok számítógépes játékon keresztül tanulják a rombolást, pusztítást, gyilkolást. Hol is tartunk? És közben már észre sem vesszük, hogy állandó katonai felvonulás és hadgyakorlatok vesznek körül bennünket. Miért van ez így? Mert a baj bennünk van, amíg a minket körülvevő világ átalakul, addig mi nem változunk semmit. Nem változunk, mert nem akarjuk a változást, mi nem akarunk változni. Miért? Mert az igazi változást az Úr tudja végbevinni bennünk. Ezt a tartós változást a Szentlélek Isten munkálja ki bennünk. Ő képes újjászülni szívünket, betölteni Önmagával. 

Azt üzeni igénk, hogy a pusztítás nem fog győzni, új idők jönnek, amikor a fegyvereket fogják megsemmisíteni. Bár ma még ebből semmit nem látunk, mert a mammon erősen kezében tartja a szívet és az elmét, de eljön a nap, amikor mindez megvalósul. Az a fájdalmas, hogy csak nagy veszteségek, totális vereség után jutnak el oda, hogy a hadsereg, a háború, a fegyverkezés nem megoldás. Bár meglátnánk már most, ehhez azonban megtérésre van szükség. Arra, hogy az ember meghódoljon Isten előtt és Rábízza az életét. Egyedül a Megváltó képes békességet adni, Ő vezet a béke útján, és tesz képessé arra, hogy egymással is békességben éljünk.

Isten népét minden korban támadja a gonosz, és ez a harc nem mindig fegyverekkel megy végbe. A sátánt irritálja az egyház, a hívő emberek jelenléte, és mindent megtesz ellenük. Mert amíg a hívő emberek jelen vannak ebben a világban, addig jelen van a világosság, és nem tudja teljes sötétségbe borítani a földet. Bár ez a világosság van, hogy csak pislákol, de jelen van. Ne engedjük kioltani, hanem vigyük oda, ahol a legnagyobb a sötétség. Ne kerüljük el a gonosszal való harcot, hanem vállaljuk, hogy mi Krisztus katonái vagyunk. Ne higgyünk a látszatnak, hanem erősödjünk meg abban a tudatban, hogy a tanítványok győztes csapatba tartoznak. Ez a csata már régen eldőlt a kereszten, Jézus a győztes, de a végkifejlet még nem jött el. Tartsunk ki, és vigyük az életet. Mert Urunk életpárti. Ő azért jött el ebbe a világba, és alázta meg magát, hogy mentse az életet, hogy kimentsen minket a jelenvaló gonosz világ hatalmából, és átvigyen az örök életbe, az Atya országába (Gal 1,4).

Micsoda döbbenetes pillanat, az ég és a föld Ura az ember előtt áll, és engedi, hogy gyalázza Őt. Ilyen mélyre szállt az Úr értünk (Jn 19,1-16/a). Most még ki lehet gúnyolni, lehet rajta nevetni, és mélységesen szomorú, hogy ezt is teszi az ember. Gúnyolódik Rajta ahelyett, hogy leborulna Előtte és imádná Őt. Ki van Hozzá fogható az emberi történelemben? Ki az, aki ennyire a mi érdekeinkkel törődött, és még az életéről is kész lemondani, csakhogy megmentsen? Erre egyedül Ő volt kész és képes. Szemléljük az Urat. Szemléljük azt a Jézust, Akire még az elítélője is azt mondja: íme, az Ember. És ebben a kijelentésben benne van, hogy én nem vagyok mellette ember. Igen, Jézus mellett ezt a jelzőt senki sem érdemli, senki sem méltó rá. Ő bemutatta egész földi élete során, és különösen az utolsó héten, mit is jelent embernek lenni. Ó, de messze is vagyok én ehhez. De azért jött el a világunkba, hogy lehetővé tegye számunkra is az emberré válást. Mert csak Általa lehetünk emberek, az Ő munkája által válhatunk krisztusi emberekké. Erre most lehetőségünk van, éljünk vele.

Az Ember azonban nem kell. Annyi embertelen, sőt, emberségéből kivetkőzött személyt hatalomra segítettek már, de az Ember nem kell. A sok megbetegedett elméjű és szívű vezér kellett, akik másokat leigáztak és elpusztítottak, de az, Aki gyógyulást, felépülést, igazi életet hozott, nem kell.

Amikor Pilátus kijelenti, hogy nem talál benne bűnt, csak kiáltoznak: feszítsd meg, feszítsd meg. Mennyire más kiáltozás ez, mint amit virágvasárnap hallottunk. Itt már nincs hozsánna, csak feszítsd meg. A tömegnek mennyire nem számít az élet, Jézus nem tett semmit, ami alapján méltó lenne a halálra, mégis halálát követelik. Senki nem gondolkodik: miért megölni? Miért is kell bárki életét elvenni? Miért lesz nekem jó, ha a másik meghal? Urunk könyörüljön, hogy felébredjünk ebből a démonikus állapotból, és végre kiáltsuk: jöjj, Uram Jézus, jöjj, csak Te kellesz, és a Te országod, ahol nincs bűn, betegség, halál, leépülés. Isten országában nem egymás ellen, hanem egymásért vagyunk. Jöjj elő, Lélek, és lehelj a halott szívünkbe, kelts életre, hogy végre éljünk.

A zsidók szinte őrjöngve mondják, hogy nekik császáruk van. Mennyire ki is tudunk fordulni magunkból, eljött az Emberfia, és nem kell, inkább a császárt választják, aki elnyomja őket. Mi kit választunk, amikor megérkezik az antikrisztus? Merjük-e mondani, hogy nekünk Jézus kell, vagy annyira féltjük megélhetésünket, a kenyeret és a cirkuszt, hogy inkább mi is elutasítjuk az Urat?

A kétségbeesett Pilátus próbálja menteni Jézust, még kérdez, de nem kap választ. Miért? Mert korábban már felelt neki az Úr, mindent hallott, amit tudnia kell. Csak dönteni kellene, de nem dönt, mert ő is inkább a császárt választja.  Félti a pozícióját, hatalmát, a jó fizetést. Az Úr adjon számunkra erőt a jó döntéshez, ne engedjük, hogy az anyagiak vagy a hatalom befolyásoljanak. Akinek a szíve megnyílik az Úr előtt, aki mindent már most a kezébe helyez, könnyebben tud dönteni. De ne feledjük: mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall.

Hatalmával kérkedik Pilátus, és nem látja meg, hogy azt is kapta, mégpedig Istentől. De azért már ő a felelős, hogy mire használja fel. Mi hogy döntünk, Jézus mellett vagy Ellene? Mert az élet megoldása Jézus. A császárok jönnek és mennek, de az Úr megmarad örökké.

 Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.