Kövess engem!

A

 templomban jelen van az Úr, és így teljes lesz a nép élete (Ez 43,13-27). Mert életünk teljességét az Úr adja, a Vele való élő kapcsolatban teljesedik ki az életünk. Az Úr a mi életünkbe is be akar vonulni, azonban az ajtót nekünk kell kinyitni. Akkor válik templommá a testünk, ha a Szentlelket befogadjuk a szívünkbe. Isten erre szánta az életünket, azt akarja, hogy templomok legyünk, amelyek Őt fogadják be, ahol Ő van jelen. A templomot Isten jelenléte teszi templommá, Ő szenteli meg. Ezékiel látja, amint az Úr dicsősége birtokba veszi a Szentek Szentjét, és így ismét kapcsolatba lép Izráel fiaival. Az Úr velünk is újra kapcsolatba akar kerülni. Mert ez a kapcsolat megromlott, de az Úr Jézus Krisztus által helyreállítja és személyessé teszi. A hívő élet lényege nem az Istentől való áldásokban, hanem a Vele való kapcsolatban rejlik. Ne arra vágyjunk, hogy Ő mindent megadjon, elrendezzen, távol tartsa a bajt tőlünk, hanem a személyes kapcsolatot építsük ki Vele.

A helyreállt élet és kultusz középpontja az oltár, és az is elkészül, Isten megadja a rendtartást arra vonatkozólag, hogyan is használják majd. Előbb az oltárt is meg kell tisztítani bikák és kecskék vérével. Nagyon fontos meglátnunk, hogy áldozat nélkül nem állhat helyre a kapcsolat. Nem, mert megromlott a szívünk, bűneink elválasztanak az Úrtól. Ezt a válaszfalat az Úr Jézus bontotta le a kereszten. A mi oltárunk a kereszt, ahol bemutattatott a tökéletes áldozat. Az Úr Jézus vére tisztítja meg a szívünket. Vér nélkül nincs bűnbocsánat, de az Úr nem a mi vérünket kéri, mert Jézus a helyünkre lépett, kiváltott minket, a saját életét adta, hogy mi megtisztulhassunk.

Az Ő áldozatáért szabadon jöhetünk az Úrhoz. Bátran leáshatunk lelkünk mélyébe, az Úrnak vére minden bűntől megtisztít. A mi részünk annyi, hogy megvalljuk vétkeinket, mert Ő hű és igaz, és megbocsátja minden bűnünket. Jézus áldozata félelemmentes életre buzdít, ne féljünk a kudarcoktól se, mert Jézust követni nem azt jelenti, hogy a körülöttem lévő világ jóvá változik, és minden sikerülni fog. Nem jelenti azt sem, hogy az életünk tengerén nem lesznek viharok, de azt igen, hogy ezekben a viharokban nem leszünk egyedül, mert ott van velünk az Úr. Ennél több nem kell, gyakran féltjük magunkat, úgy gondoljuk, egy hívővel semmi rossz nem történhet, de ez nem így van, hiszen az Úr követői mindig mindenütt sokat szenvedtek. A világ gyakran üldözi őket, azonban ezekben az élethelyzetekben is megtapasztalhatjuk az Úr hűségét és szabadítását. Jó, hogy mindenkor Vele lehetünk. Az élet nagy kalandja az Úr megismerése. Erre kaptuk az élet lehetőségét, éljünk hát vele. Igyekezzünk minél jobban megismerni Urunkat. Kérjük, tárja fel előttünk lénye mélységeit, és vezessen minket a keskeny úton.

Amint megtudja Péter, hogy az Úr áll a parton, beleveti magát a vízbe, és úszik kifelé, úszik Jézushoz (Jn 21,15-19). Mert ő most is szereti, és nem azért tagadta meg, mert nem szereti, hanem azért, mert nem készült fel rá. Nem tartotta lehetségesnek, hogy tőle is bármi kitelik. Hányszor döbbenünk rá mi is, hogy olyan dolgok jönnek elő a szívünkből, amilyenekre nem is gondoltunk. Vagy úgy cselekszünk, hogy magunk is meglepődünk rajta. De ne feledjük, az Úr szeret, és megjelenik életünk partján. Ott áll és várja, hogy bűnbánatunkon, elkeseredésünkön keresztül is meglássuk Őt. Ő várja, hogy Hozzá menjünk, úgy, amint vagyunk.

Jézus számára fontos Péter, és fontos vagy te is. Ha megtagadtad, ha nem tudtad vállalni egy nehéz helyzetben, akkor gondolj arra, hogy Ő vállalt téged a kereszten, és ezért keres. Ne félj, hanem indulj el Felé. Pétertől azt kérdezi, jobban szereti-e őt, mint a társai. Péter már nem fogadkozik, nem mondja, hogy igen, jobban. Nem, mert megtanulta a leckét. Felismerte, ő sem jobb, mint a többi. Szereti Jézust, és kész. Már nem akar bizonygatni, mert az Úr úgyis tudja. Ő ismeri a szívünket.

Péternek szüksége van erre a kérdésre, és nekünk is, mert a hívő élet lényege: szeretem-e Jézust. Nem az az érdekes, mit teszek érte. Nem a jó cselekedetek vagy a különféle vállalások, áldozatok a fontosak, hanem az, hogy szeretem-e Jézust. Mivel háromszor tagadta meg az Urat, háromszor szól a kérdés. Péter mindig alázattal felel: te tudod, Uram, hogy szeretlek téged. Már nem akar bizonyítani, tudja, hogy ez nem is szükséges, mert a mindennapokban úgyis meglátszik. Aki szereti az Urat, az Neki él. És Péter Jézusnak szenteli életét.

A háromszori kérdés fáj Péternek, de ezáltal döbben rá, hogy mennyire fájt Jézusnak az ő háromszori tagadása. Amikor nem vállaljuk Urunkat, fáj Neki. Tehát a kérdés: szeretsz-e engem? Mit válaszolunk rá? Nézzünk vele szembe, engedjük, hogy lényünk mélyéig hatoljon, és legyünk őszinték. Mert az Úr nem fogadkozást vár, hanem őszinteséget.

Az Úr rehabilitálja Pétert. Társai előtt bízza rá nyáját, és ezzel emeli vissza őt a tanítványok közé. Akit az Úr rehabilitál, azt a tanítványoknak is rehabilitálni kell. Ha az Úr megbocsátja a múlt vétkeit, tegyünk mi is így. Mert az életet és a kapcsolatot a megbocsátás gyógyítja.

Ezt követően megtudja Péter, hogy amit akart, az majd megtörténik. Életét akarta adni az Úrért, és oda is fogja adni. Hitét, szolgálatát mártíromsággal pecsételi meg. De ezt már nem ő akarja, hanem eljön majd az ideje. Eljön az idő, amikor mások döntenek felőle, és ezt alázatos szívvel fogadja majd. Jó, ha mi elfogadjuk, hogy jön olyan időszak, amikor mások öveznek fel, és oda visznek, ahová nem akarunk menni. Oda visznek, ahová magunktól nem mennénk. Gondoljunk akkor arra, hogy az Úr elment értünk a keresztre. Ő ott is velünk lesz, ahová nem akarunk menni. Mert ki akar erőszakos halált halni vagy gyógyíthatatlan betegségtől szenvedni, idős napjait tehetetlenül, öntudatlanul, másoknak kiszolgáltatva tölteni? Azonban az ige felkészít erre is. Megtörténhetnek velünk is nemszeretem pillanatok. Urunk ezekben a helyzetekben sem hagy cserben. Ezért ne a jövővel foglalkozzunk, ne ezt nézzük, mi vár ránk, hanem kövessük Őt. Ma is ezt mondja: Kövess engem! És ez azt jelenti, hogy Ő megy előttem, én pedig szorosan mögötte haladok. Ha követem Őt, akkor minden rendben, hiszen semmi nem történhet velem, ami Őt ne érintené, mert akkor Ő is ott van. Még a halál árnyéka völgyében is jelen van.

 Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.