Mit tartozik rád

A

 templom keleti kapuját zárva kell tartani, nem nyitható ki senki számára, mert az Úr ment be rajta (Ez 44,1-14). Ahol az Úr vonult, nem mehet akárki, Isten közelébe nem járulhat semmi tisztátalan, másrészt az Ő dicsőségét nem is bírná el az ember. Azonban figyelemre méltó, hogy van egy kapu, amin más nem mehet be, zárva van. A szívünknek is így kellene zárva lenni a bűn előtt. Ahol az Úr van, oda nem engedhetek be akármit. Mégis, mennyi minden előtt kitárjuk lényünk ajtaját. Mennyi mindennek helyet szorítunk az életünkben, és úgy járunk, mint a laodíceai gyülekezet, amelyből kiszorult az Úr, már csak az ajtó előtt volt számára hely. A pénz, a hatalom szeretete, a jólét kiszorítják az Urat. Mi foglalja el a fő helyet az életünkben?

A templom felépüléséről, a kultusz ismételt beindulásáról szóló próféciák még nem voltak beteljesedve, ezért üzen az Úr a népnek, és azt mondja: „elég legyen”! Ha haza akarnak menni és át akarják élni mindazt, amit Isten felvázolt eléjük, meg kell érteni, hogy ahogy eddig éltek, abból elég. Csak akkor mehetnek haza, ha nemet mondanak a bűnre, a bálványokra. Csak akkor lesz új élet, ha komolyan szakítanak eddigi bűnös életformájukkal. Meg kell tanulni, hogy nem lehet bármit bevinni az Úr házába, nem lehet mindenkit beengedni oda. A gyülekezetbe azok mennek, akik őszintén keresik az Urat, akik valóban tanítványként kívánnak élni. A gyülekezet nem klub, nem unatkozó vagy szokásokat ápoló emberek gyűjtőhelye, hanem az Úr rendelője. Isten azokat várja, akiknek beteg az életük, és Tőle várják a gyógyulást, a megújulást. Az Úr azokat várja, akik Úrnak tartják Őt, akik hiszik, hogy Jézus a Krisztus. Isten népének meg kell tanulnia, hogy nem igaz, hogy csak a vallás a lényeg, meg hinni kell valamiben. Mert nem az a lényeg, hogy higgyünk valamiben, az a fontos, hogy kiben hiszek. Pál apostol, mielőtt megtért a damaszkuszi úton, már hívő ember volt. Ő hitt Istenben, és ezt nagyon komolyan vette. Mégis üldözte Jézust. Akkor jött rendbe az élete, amikor felismerte, hogy Jézus az Isten Fia, és Rábízta az életét.

Péter a követésre való felszólítás után látja, hogy a másik tanítvány is követi, és azonnal őreá kezd figyelni (Jn 21,20-25). Az egyik üzenet: miért nem követheti Jézust más is? Mintha ki akarnánk Őt magunknak sajátítani. De Őt senki nem sajátíthatja ki, nem mondhatjuk, hogy csak az enyém, mert Ő mindenkihez jött, és minden emberért odaadta az életét. Pétert a másik tanítvány életének az alakulása izgatja. Mi lesz vele? Mennyire lefoglal minket is a mások életével való foglalkozás, arra figyelünk, a másiknak milyen az élete, hogyan alakulnak dolgai. Azonban nem ez a feladatunk, mert ha másokra figyelünk, nem tudunk teljes szívvel a szolgálatra figyelni. A másokra való figyelés közben megkeseredik a szív, perbe szállunk az Úrral, elveszítjük a Belé vetett bizalmunkat. Holott pont azt akarja Urunk, hogy csak Rá figyeljünk, aggodalmaskodás nélkül bízzuk Rá jelenünket, jövőnket, minden szükségünket. Keressük az Ő országát és igazságát, és a többi megadatik. Ne mással foglalkozzunk, hanem foglalkozzunk minél többet dicsőséges Megváltónkkal.

Van, ami nem tartozik ránk. Jézus Kánában Máriának is megmondta, hogy van, ami nem az ő dolga. Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy vannak dolgok, amik nem ránk tartoznak. Azonban mi jobban szeretünk mások életével foglalkozni, mint a sajátunkkal. Miért? Mert meg vagyunk győződve arról, hogy a másiknak könnyebb, mi olyan mostohagyerekek vagyunk. Úgy tartjuk, a mi keresztünk a legnehezebb, le akarjuk cserélni a másik keresztjére. Azt mondjuk, neki könnyű, ha az enyém lenne az ő keresztje vagy terhe, minden rendben volna, de így nem bírom tovább. Mindenkinek a maga életére kell figyelni, jobban mondva arra, amit az Úr mond: „Te kövess engem!”. Vagyis ne foglalkozz te mással, hanem kövess engem, járj azon az úton, amin vezetlek, és akkor a terhed sem lesz nehéz. Azonban bűnbánattal kell megvallani, hogy nagyon is szeretünk mások életével foglalkozni, a másokról szóló hírekkel. Micsoda kísértés, hogy mást hallunk bele az Úrtól hangzottakba, mint ami valójában benne van. Így terjednek a hamis hírek.

Azt gondolták, János nem fog meghalni, megéri Jézus visszajövetelét, de nem erről volt szó, hanem csak arról, hogy hosszú életet fog kapni. Péter és mi is arra figyeljünk, hogy megmaradjunk, amíg eljön az Úr. Igen, arra figyelj, hogy megmaradj hitben, mindig az Ő nyomában, mert el fog jönni. Megmaradjunk úgy tanítványnak, hogy azt végezzük mindig, ami ránk van bízva. Ne másokra pillogjunk, különösen ne irigykedjünk, mert az Úr mindennél drágább kincs. Akinek Istene van, annak mindene van.

János felismerte, hogy a hosszú életet mire kapta. Meglátta, hogy az ő feladata lesz írásba foglalni a Jézus-történetet. Ő tesz bizonyságot mindarról, amit átélt. Azért maradt tovább, hogy elmondhassa számunkra az örömhírt. Azért maradunk még, hogy mi elmondjuk mások számára a jó hírt. Általában a házaspárok közül is az egyik tovább marad, hányszor panaszolják: miért maradtam, miért nem megyek már el? Azért, mert még van feladatod, amit egyedül tudsz elvégezni. Azért maradsz, hogy továbbadd, amit az Úr adott neked.

 Tudom, az én Megváltóm él

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

3. Előttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bűnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

4. Tudom, hamar jő Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

Isten áldásával.