Ajándék

M

agasztaljuk az Urat a mai napon is, mert hatalmas dolgokat cselekszik a földön, és nem hagyja népét jel nélkül (Ézs 29,1-24). Mindent azért ad, hogy megismerjük Őt. Azért telnek az évek, váltják egymást az ünnepek, hogy általuk is az Úrhoz forduljunk. Úgy megszólított engem a próféta szava: „évek telnek egymás után, ünnepek váltják egymást”, és arra gondoltam, mennyire így van ez a mi korunkban is. Olyan megszokottan, langyosan telnek az évek, esetleg egy-egy ünnep idején egy pillanatra megállunk, aztán csodálkozva mondjuk, milyen gyorsan elteltek az ünnepek, és megyünk tovább. Hajtjuk a pénzt, a sikert, tervezzük egyik bulit a másik után, és olyan kevesen gondolnak arra, hogy Isten elé állunk. A gyorsan múló idő egyre közelebb visz a halálhoz, de mi vár rám azután? Hová kerülök, ha meghalok? Álljunk meg, és elcsendesedve őszintén tegyük fel a kérdést: Hol töltöm az örökkévalóságot? 

Ne legyünk úgy, mint Júda népe, amely gondtalanul élvezte a jólétet, és úgy tett, mintha soha nem lenne ennek vége, nem törődött az Úr szavával, és váratlanul lepte meg az Asszír hadsereg. A könnyebb időszak idején próbáljuk keresni a feleletet a fentebbi kérdésünkre. Hol keressük a választ? Az igében, az Úr közelében. Mit mond ebben a témában az Írás? Azt üzeni, aki hisz Jézus Krisztusban, és Őérte átéli bűnei bocsánatát, annak örök élete van. Jézus által vezet az út az életre. Nem segít semmilyen földi kincs, emberi megoldás, csak egyedül a Jézusba vetett hit. Kegyelemből van üdvösségünk, a hit által, és ez Isten ajándéka (Ef 2,8). A bűnbánattal megtérő ember ajándéka ez az Úrtól. Az üdvösség Isten ajándéka, Krisztusért. Csodálatos, hálás szívvel vegyük át ezt az ajándékot.

Jeruzsálem népe megtapasztalja azt a veszélyt, amit nem tartott realitásnak, de átéli Isten kegyelmét, szabadítását is. Meglátják az Úr hatalmát, amely egy szempillantás alatt viszi végbe a szabadítást. Isten hatalmasan cselekszik, a gondtalanságból pánikba esett nép megdöbbenve látja: Isten számára nincs lehetetlen. Azt gondolták, ebből a helyzetből nincs menekvés, ám Isten eltávolította az ellenséget a város falai alól. Mindez azért történik, hogy végre leboruljanak Isten előtt, hogy végre Neki adjuk át életünk irányítását. Azért cselekszik és mutatja meg dicsőségét, hogy eldobjuk bálványainkat, és egyedül Őbenne bízzunk.

Az Úr tükröt tart népe elé, és azt szeretné, ha beletekintve meglátnák magukat és hamis hitüket. Lássuk meg mi is, milyen is a hitünk. Nagyon döbbenetes, amit Ézsaiás ír, a nép szíve távol van az Úrtól, istenfélelme csupán betanult emberi parancsolat. Nagyon megdöbbentő ez, főleg ha belegondolok, talán pont ezt látja az én szívemről, az én hitemről is. Mit lát az Úr? Ne sértődjünk meg, és ne mondjuk, nálam nem így van, hanem tartsunk őszinte bűnbánatot, és köszönjük meg, hogy most csak szól az Úr. Azért teszi, mert szeret, és azt akarja, hogy megújuljunk. Nem úgy van, hogy gyakran csak elhadarjuk az Úr imádságát is, úgy, hogy nem is követjük, észre sem vesszük, csupán azt, hogy végére jutottunk? Hányszor már az énekek szövegeire sem figyelünk, nem vagyunk jelen az istentiszteleten, testünk ugyan ott van a padban, de a lelkünk olyan messze jár. Annyi fontos dolgot kell pont most végiggondolni, hogy az igére nem tudunk figyelni, így azután ha valaki megkérdezi, mit hallottunk, esetleg annyit motyogunk, szép volt. De mi volt szép? Mit mondott az Úr? Azt már nem tudjuk. Csendességünkben is hányszor megtörténik, néhány perc múlva már nem tudjuk, mit olvastunk. Legyünk őszinték, és valljuk meg szívünk állapotát, és kérjük az Úr jelenlétét. Kérjük, jöjjön közel szívünkhöz, hogy mindig Ő legyen a fontos, az Ő drága szava.

Isten megújítást ígér népének, lelki megújulást. És ezt az Úr Jézus által kínálja számunkra is. A tévelygő lelkek észhez térnek, mennyire szükség is van erre az észhez téréshez, hogy végre már teljesen Rábízzuk magunkat, és mindenben Tőle függjünk, és cselekedjük szent akaratát.

Isten drága ajándéka, Jézus megkezdi szolgálatát (Mt 3,13-17). Elindul a bűnösök felé. Hogyan teszi? Beáll közéjük, és vállalja őket. No, nem a bűnösök bandájába áll be, nem gonoszt cselekedni indul, hanem beáll a Jordánba, a bűneiket megbánó bűnösök közé. Így vállalja őket, és üzeni, értetek jöttem. Amit a folyó szimbolizál, valósággá válhat általam. Megtisztulhattok bűneitekből, de ezt nem a víz, hanem az én vérem viszi végbe, üzeni Jézus. Számunkra is üzeni, eljött a megtisztulás, az új élet lehetősége.

Keresztelő János is ezt látja meg, neki van szüksége megkeresztelkedésre, mert ő bűnös, Jézus azonban nem. Jézusnak nem kell bűnbánatot tartani, mert Ő tiszta, bűntelen, Ő maga az élő Isten. Rá nem rakódik e világ szennye. Látom-e, amint János is látta: nekem van szükségem, arra, hogy Jézus megtisztítson? Életünk megrendítő pillanata, amikor ezt felismerjük és kérjük, Uram, bocsáss meg, adj új életet.

Most azonban Jánosnak kell Jézust megkeresztelni, mert ez az Atya akarata, így kell mindenki felé jelezni, Ő szeret és vállal, jöhet Hozzá a legbűnösebb is. A gonosz el akarja téríteni Jézust ettől a szándékától, azonban Őt nem lehet eltéríteni. Végigjárja a megalázó utat.

Az Atya kijelenti az emberek füle hallatára, hogy Jézus az Ő Fia, akit szeret, és akiben gyönyörködik. Jézust szereti az Atya, és gyönyörködik alázatos, engedelmes életében. Jézus azért jött, hogy végrehajtsa Isten embermentő akaratát, és ezt most nyíltan vállalja, a költségekkel együtt. Mert Ő már most tudja, mibe kerül az ember megmentése. Bizony, nagy ára van, a sátán sokat kér, Jézus életét. És Ő igent mond, kész kifizetni ezt az árat. És ez majd a Golgotán válik valósággá, de most lett igenné. Uram, megrendül a lényem mindezt látva, kész voltál engem ilyen áron is vállalni, nem mondtad, hogy túl drága, ennyit nem ér. Légy áldott mindenért, Uram!

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.