É
|
zsaiás nehéz
feladatot kap, mert nem elég hirdetnie az igét, hanem szimbolikus tettel meg is
kell azt erősíteni (Ézs 20,1-6). Három éven keresztül alsóruhában és saru
nélkül járt. Mennyire a gúny tárgyává válhatott, hányan nevettek rajta, és
bolondnak titulálták. És ő vállalta mindezt, tudta, hogy amit az Úr mond,
beteljesedik. Tudta, hogy cselekedete
fontos és józanító üzenet. Egyiptom lakosait ilyen megalázva viszi majd
Asszíria fogságba. Tegyük még hozzá, hogy Ézsaiás nem egy vidéki próféta volt, hanem
Jeruzsálemben, az uralkodó közelében, a nép vezető rétegei között mozgott. Egy
megbecsült, jó pozícióban lévő ember egyszer csak alsóruhára vetkőzik, és
hirdeti: ez Isten akarta. Aki fellázad Asszíria ellen, azt fogságba hurcolják.
Már a korábbiakban is láttuk, Júda is hajlamos volt a nagy birodalom
elleni összeesküvésre, de Ézsaiás munkásságának is köszönhetően végül nem állt
a lázadók mellé, így Isten népét nem büntették meg.
Asdód a filiszteusok területén található, közel Júdához, a város bukása
figyelmeztetés Júda számára, ha vállalják és tűrik a hódító nép elnyomását,
megmenekülnek. De ha maguk akarnak segíteni magukon, ha ők akarnak harcolni szabadságukért,
elbuknak. Vannak nehéz élethelyzetek, amik által az Úr formálja Övéit. Nem
véletlenül történnek az események, ilyen helyzetben látszódik meg, hol is tart
a hitünk. Készek vagyunk-e teljes mértékben az Úrra bízni magunkat, vagy
hallgatunk a környezetünkre és saját megoldásokhoz folyamodunk. Nagy kísértés,
hogy elhisszük, képesek vagyunk magunkon segíteni. De, hát pont azért jutottunk
oda, ahol épp vagyunk, mert eddig is magunkban bíztunk, Isten nélkül akartunk
boldogulni.
Ézsaiás vállalja ezt a szolgálatot, tálalja az Úr szavát, a királyi
udvarban és a vezető emberek előtt is. Merjük-e vállalni az igét, olyan helyen
is, ahol megvetnek miatta, ahol kinevetnek, és esetleg addigi jó hírünk is oda
lesz? A próféta felfelé tekintett, és nem
az emberek véleményére.
Amikor Júda népe látja Egyiptom bukását, szégyenkezni és rettegni fog.
Szégyenkezik, mert meglátja, akiben bízott, akitől segítséget várt, maga is
tehetetlen. Hányszor megszégyenülünk,
amikor emberi segítségben és megoldásban bízunk. Azonban ennek ellenére sem
mindig fordulunk az Úrhoz. A megszégyenülés célja, hogy végre Isten felé
induljunk el, hogy merjünk mindig Benne bízni.
Amikor látják az asszírok által elhajtott egyiptomi foglyok hosszú sorát
menetelni, feltör a szívükből a kérdés: Hogyan menekülhetnénk meg mi? Ez jó
kérdés, főleg ha a válasz érdekében megindulunk az Úr felé. Mert pont azért
történik mindez, hogy feltegyék a kérdést: hogyan menekülhetünk meg? Azért
kerültünk oda, ahol vagyunk, hogy végre elgondolkodjunk, és megkérdezzük, hogyan
menekülhetek meg. A kérdés el kell, hogy
juttasson arra a felismerésre, hogy a magam erejéből semmiképp nem menekülhetek,
Isten segítségére van szükségem. Jó, ha a mélypontok idején az igére figyelünk,
mert a Szentírás reménységet ad, és azt üzeni, ne keseredjünk el, van segítség.
Igen, van, de nem onnan jön, ahonnan eddig vártuk. Az igazi segítség felülről,
a világosság Atyjától érkezik. Fogadjuk el az Ő segítségét, megoldását ma is.
Ne essünk kétségbe, amikor azt látjuk, amiben bíztunk, az nem válik be, az nem
segít. Inkább forduljunk teljes szívvel Urunkhoz, és hívjuk segítségül Őt.
A fejezet végén nincs válasz a feltett kérdésre, azonban jó lenne, ha mi
nem hagynánk megválaszolatlanul, hanem eljutnánk arra a felismerésre, itt van
Jézus. Ő az, Aki segíthet. Ahogy a vérfolyásos asszony is akkor látott
reménységet a gyógyulására, amikor hallott Jézusról. És ahogyan Ő elindult az
Úr felé, hittel, úgy menjünk mi is. Hidd, hogy Ő könyörül rajtad. Kész
megbocsátani bűneidet, és meggyógyítani életedet.
Az újszövetségi rész figyelmeztetéssel kezdődik: vigyázzatok, hogy el ne
utasítsátok azt, aki szól (Zsid 12,25-29). Szükség is van erre a
figyelmeztetésre, mert olyan könnyen elsiklunk az Úr szava felett. Legyintünk, és azt mondjuk, ugyan, ma nem
lehet már komolyan venni a Bibliát. Gyakran még tudományosnak látszó
alátámasztásokat is alkalmazunk, megváltoztatták a szöveget, ezért nem
megbízható. Esetleg úgy vélekedünk, nem úgy értette a szentíró, ahogyan leírta,
vagy ma már nem lehet úgy érteni és alkalmazni, mert sok évszázad választ el
minket a keletkezés és az első olvasók korától.
Ne engedjünk ezeknek a hangoknak, hanem vegyük komolyan a ma is szóló
Urat. Isten utolsó szava számunkra Jézus, Benne és Általa Ő szól. Ne engedjük
megtéveszteni magunkat, Jézusban az élő Isten szólít meg, és legyünk hálásak,
amiért ma is szól. Kérjük, gyógyítsa meg a hallásunk, hogy valóban azt halljuk,
amit mond, és ne azt, amit hallani szeretnénk. Már Ézsaiásnál is láttuk, hogy a nép
élete, jövőjének alakulása azon múlt, hallgatnak-e Isten szavára, komolyan
veszik-e a prófétai üzenetet. Életünk, örök életünk múlik azon, hogy komolyan
vesszük e az Úr szavát. Mert csak a
kegyelem által menekülhetünk meg az ítélettől. Aki megbánja bűneit, bocsánatot
nyer. Nincs más név, nincs más személy, csak egyedül Jézus, aki megmenthet.
Ebben a világban minden megrendül, az értékek nem örökkévalóak, eltűnnek
az eszmék, a birodalmak, de Isten rendíthetetlen, örökkévaló országot készített
a számunkra. Ragaszkodjunk ehhez az ígérethez, bízzunk beteljesülésében. Minden
elmúlik, de Isten országa örökké fennmarad. Akik Benne hisznek, és már most
Neki élnek és szolgálnak, ebbe az örökkévaló országba tartanak. Amint a
szentíró mondja, legyünk mindezért hálásak. Ne csüggedjünk, amikor a földön
nyomorúságot látunk, hanem adjunk helyet szívünkben a hálának, mindazért, amit
Isten az Őt szeretőknek készített. Ragadjuk meg hittel, és tegyünk róla bizonyságot.
VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS
1.
Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő a győzelmes, hű vezér,
Ő a győzelmes, hű vezér.
2.
Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény,
Ő az éltető, tiszta fény.
3.
Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét,
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.
4.
Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.
5.
Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én.
Nevét végtelen áldom én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése