Számára nincs lehetetlen

I

zráel és a szomszédos népek ítélete után a próféta az egész föld és az egész emberiség ítéletéről kap kijelentést (Ézs 24,1-23). Az eddig végbement különféle megrázó események, háborúk, népek felemelkedése és bukása nem ért célt. Az emberek nem jutottak bűnbánatra, nem fordultak az Úrhoz, és nem igazodtak igéjéhez. Ennek mindig megvan a következménye. Felfordul az élet, a megszokott rend, és káosz alakul ki. Hányszor borult már a rend, változtak meg a korábbi életfeltételek, a kialakított rendszerek, de az ember nem akar Istenre figyelni. A nagy nyomorúságok is csak egy ideig tartó lelki éhséget hoztak, amikor az élet javult, újra elhagytuk az Urat.

Az Istentől elszakadt ember élete felborul, eltűnnek a különbözőségek, mindenkit egyformán ér a nyomor, a szenvedés. Nincsenek kivételek, azonban ennek az állapotnak a célja a felébredés. Az Úr mindig fel akar rázni minket, döbbenjünk, hogy a magunk által felépített jólét összeomlik, a hamis biztonság elmúlik, és mindannyiunknak az Úr elé kell állni.

Ézsaiás láttatja velünk, hová is jutunk Isten nélkül, összeomlik a szépen felépített világunk. Egy darabig fent vannak az emberek, és egyszer csak ott találják magukat a mocsárban. Hányan élték át, amit a tékozló fiú, az Atya nélkül vetették magukat mindabba, amit a világ kínál, azonban ezek elmúltak, és az utcán találták magukat, hajléktalanná váltak. Azonban a tékozló fiú útja ebből a mélységből a magába szállás után haza vezetett. Átélte, hogy az Atya visszafogadja, újrakezdheti életét. Bár mi is meglátnánk! Jézus Krisztus keresztje által van visszaút a szakadék széléről is.

Azonban nem csupán az ítélet jelenik meg ebben a fejezetben, hanem most is megláthatjuk az Úr kegyelmét. Az ember átéli Isten dicsőségének megjelenését, Isten lesz a Király a Sion hegyén, Ő fog uralkodni az ember felett. Ebben a kegyelem lehetősége mellett megláthatjuk a jelenlegi problémák okát is. Mégpedig azt, hogy nem Isten uralkodik az életünkben. Nem Ő irányít, pedig Jézusban azért jött el a földre, hogy átvegye életünk irányítását, átvegye a hatalmat. Ahol ez megtörténik, ott egy egészen új típusú és minőségű élet kezd elindulni. Jézus vezetésével új értékek lépnek be az életünkbe, és ezeknek a kegyelem az alapja. Jézussal az életünkben megtanulunk megbocsátani. Mivel én is átéltem Isten bocsánatát, én is megbocsátok. De vajon jelen van-e ez már az életünkben? Gyakran még a hívők körében is a sértődés irányít. Amíg nem értékelik képességeinket, nem nyitunk, amíg nem dicsérnek, nem bocsátunk meg. Mi nagyon vágyunk az elismerésre, nem elég számunkra az Úr dicsérete. Pedig annál nagyobb dicséret nem létezik, mint amikor majd így szól: „Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe” (Mt 25,21)! Engedjük át az uralmat Jézusnak, mert az Ő uralkodása csodálatos, egy új világ érkezését jelzi. Ez a világ Isten országa. Áldott legyen az Úr, amiért még most van lehetőség az Ő uralma alá tartozni, országa polgárává válni.

Máté evangéliumát kezdjük most olvasni, ám meglepetésünkre ez az írás nem Mátéról szól, hanem Jézus Krisztusról (Mt 1,1-17). Mindjárt Vele kezdi az első fejezetet, és ő maga csak fejezetekkel később jelenik meg a műben, akkor is csak néhány mondat erejéig. De ott sem magát emeli ki, hanem Jézusra mutat. Azt írja le majd, hogyan formálta át az életét Jézus. Megmutatja, hová jutott önerőből, és mivé lett Jézus kegyelme által. Mert mindig erről van szó, meglátni, hová jutok Jézus nélkül, majd az ige által felismerni, mivé lehetek az Úr munkája által. Mert Jézus olyan dolgot hoz ki belőlünk, amire mi nem vagyunk képesek. Életünket az evangélium hirdetőtáblájává változtatja. Innentől kezdve már nem rólam, hanem Róla szól az életem. Kiről szól az életed? Jézusról vagy még mindig magadról? Még mindig a karrier, a jólét, az emberek dicsérete a fontos, vagy már mindez a múlté, és egyedül Jézus a lényeg?

Máté elmondja, hogy a Jézus nevű tanítóban felismerte a Krisztust, a Megváltót. Ő Mellette volt, látta életét, hallotta tanítását, átélte csodáit, beletekintett Lénye mélységébe, és nem tud mást mondai: ez az Ember Isten Fia. Mit mondunk mi Felőle? Látod már, hogy Ő valóban Isten, és itt van, jelenléte körülvesz? Olvassuk most nyitott szívvel Máté bizonyságtételét, engedjük, hogy Jézus Lénye átjárja az életünket, hogy végre Ő foglalkozzon velünk, Ő kezdjen velünk, amit akar.

Máté Jézusról ír, Őreá mutat azonnal: nézzétek Őt. És nézzük, ne figyeljünk másra. Ha így teszünk, meglátjuk, milyen mélyre is hajolt le Isten Jézusban. Emberi családfába lépett be, rokonai közé olyanokat választott, akikre mi nem lennénk büszkék. Csupa bukott és bukdácsoló ember. Bűnösök, akik kegyelem által lettek új emberré. Látunk pogányokat, nem zsidó nőket, paráznát, házasságtörőt, gyilkost. Bizony, mi az ilyen ősöket elhallgatnánk, ám az Úr nem teszi. Elmondja, ez a valóság, ilyenek vagyunk Nélküle. Tulajdonképpen ez a nemzetségtábla tükör, amiben megláthatjuk magunkat. Másrészt Isten általa rámutat, pont ezért lettem emberré, mert ilyenek vagytok. Innen csak én tudlak felemelni és új emberré formálni.

Az Úr a mélységekből magasságokba emelte ezeket az embereket, megmutatta, számára nincs lehetetlen. Így emelheti fel a mi életünket, így jelzi, Számára velünk kapcsolatban sincs lehetetlen. Ezzel a hittel forduljunk ma is Urunkhoz, és így lépjünk ki mai feladataink közé. Ha elcsüggednénk, és úgy látjuk, nekünk nem megy, nem szükség elkeseredni, hanem nézzünk Rá, mert ahol mi elakadunk, ott az Úr tud megoldást.

MÉLYEN MEGHAJLOK ÍM SZÍNED ELŐTT

1. 

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe’ mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2. 

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3. 

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.