Hit által

E

sztendő első napján hálás szívvel olvashatjuk: Isten megkönyörül népén (Ézs 14,1-32). Az új év, az, hogy megértük, Isten kegyelme. Legyen ezért hála a szívünkben. Nem magától értetődő, hogy itt vagyunk még, hanem jelzi, az Úrnak terve van velünk. Az is reményteljes, hogy az Úrnál nincs módosítás a tervekben, nem változtat, és nem cseréli le szolgáit. Gyakran hallunk olyat, hogy egy cég lecseréli az alkalmazottait, új garnitúrával folytatja tovább. Ám Isten továbbra is Izráelt választja, ezt látnunk kell. Továbbra is Isten népe ők. Ez azt is jelenti, hogy minket sem cserél le. Az egyház helyett sem talál ki valami mást. És bizony, ezért hálásak lehetünk. Ha végiggondoljuk, mennyi bosszúságot okozunk Neki, és Ő továbbra is bizalmat szavaz nekünk. Annak ellenére, hogy sokat bosszantottuk és rossz bizonyságot tettünk róla, továbbra is minket választ. Mindezt Jézusért teszi, mert Ő barátainak fogadja azokat, akik Rábízták az életüket. És Jézus soha nem hagyja cserben a barátait, nem keres új barátokat. Ezt mi szoktuk megtenni, de Ő nem. Az elfogóit vezető Júdást is barátjának nevezte, még akkor is barátnak tartotta. 

Izráelnek is meg kell látnia, hogy kegyelemből az Úr népe, hiszen vannak náluk hatalmasabb nemzetek, nagy birodalmak, de Isten mégsem vált. Én is belecsodálkozom kegyelmébe, hány jobb szolgája van, mint én, nevesebb, tudósabb emberek, és mégis kiválasztott és rám bízta nevét. Mindannyian hálás szívvel köszönhetjük meg ezt a nagy kegyelmet.

A hatalmas Babilon és Asszíria pedig el fognak tűnni. A most még félelmetes és elpusztíthatatlannak tűnő nép ideje letelik, csillaga leáldozik. Babilon képében az egész emberiség jellemzését megláthatjuk. Nemcsak Babilon tartotta magát istennek, hanem a mai emberiség is ezt hajszolja. Ő akar isten lenni, és még az élő Isten fölé is képes lenne magát emelni. Azonban szembesülni kell azzal a ténnyel, az ember nem isten, és soha nem is lehet azzá. Ám ha beleringatja magát ebbe a lehetőségbe, önmaga pusztulását okozhatja. Így azután jobb, ha leszállunk a földre, és vállaljuk teremtettségünket. Hiszen még igazából emberek sem tudunk lenni, ehhez is Isten segítségére van szükségünk. Hogyan lehetünk emberré? Úgy, ha az életünk mellé odahelyezzük az Úr Jézus Krisztust. Én plusz Jézus, egyenlő: ember vagyok.

Továbbra is azt láthatjuk, mit jelent hit által élni (Zsid 11,23-29). És ezt jó olvasni, mert ebben az évben sem kapunk mást, mint, hogy hitünkre építve járjuk a keskeny utat. Isten a hitet adja erőforrásként, eszközként a számunkra. Építsünk rá ebben az évben is, és éljünk általa a mindennapi küzdelmek során.

Mózes szüleit szemlélhetjük elsőként, majd Isten drága embere áll előttünk, amint használja hitét, és általa hozza meg élete nagy döntését.

A fáraó rendeletével hitüket állítják szembe, de az olyan erős, hogy szembe mernek vele szállni. Természetesen nem fegyverekkel, hanem inkább Isten szavát veszik komolyan, mintsem a fáraóét, pedig ez életveszélyes döntés. A szülők számára első Isten szava és az élet tisztelete. Pedig már van két gyermekük, mégis vállalják a harmadikat. Isten mindig az élet védelmét helyezi a szívünkre, merjük vállalni Őt és az életet ebben az esztendőben is. Mindig Isten akarata élvezze az elsőbbséget, bármibe is kerül annak megtartása a számunkra.

Hit által tiltakozott Mózes. Komolyan vette hitét, népét, és hiába nyújtott anyagilag többet a hercegi cím, nem tagadta meg rabszolga népét. Mózes a trón helyett Isten népét, a vele való nyomorúságot választotta. Mi kit választunk? Merjük-e vállalni hitünket, merjük-e vállalni Krisztust, a világ kínálatával szemben?

Többre becsülte Egyiptom kincseinél Krisztust. Én mit becsülök többre: Krisztust vagy a jó előmenetelt, az anyagiakat? Krisztus vállalt minket a Golgotán, Ő többre becsülte a mi életünk megmentését, mint a világ kincseit.

Mózes a megjutalmazásra tekintett, tehát nem arra nézett, mit kínál a világ, hanem Isten kínálatára. Meglátta, hogy amit Isten ad, az jobb és több. Pedig ő nem ment be az ígéret földjére, de túllátva azon, bepillantást nyert a láthatatlan világba. Meglátta Isten mennyei országát, és így nagy távlat nyílt előtte. Isten gyermekének távlata az örökkévalóság, de gyakran csak a földi lehetőséget látjuk, a földi boldogságot hajhásszuk. Isten többet készít ennél.

Hitből élni csak az tud, aki élő hitre jutott. Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és átélte az Ő halála által bűnei bocsánatát. A hitből való életet nem lehet koppintani, mert úgy járunk, mint az egyiptomiak, elmerülünk. Isten gyermekei azonban hit által átérnek a túlsó partra.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.