Közel van már

A

 lélekemelő és távlatot adó messiási próféciát hálaadó ének követi (Ézs 12,1-13,22). Mert mi is szállhat fel a szívünkből Isten békességének, uralmának a megtapasztalása után? Nincs nagyobb annál, mint amikor átéljük, hogy az Úr békét teremt bennünk. Nagyszerű pillanat, amikor a bennünk lévő vad indulatokat átalakítja, a pusztítás helyett belső és külső harmónia jelenik meg. Ezt csak az Úr képes elvégezni, és ha átéltük, adjunk érte hálát.

Nincs nagyobb csoda a bűnbocsánat megtapasztalásánál, erről énekel a próféta is. Szinte felfoghatatlan számára, hogy Isten megbocsát. Pedig erről tesz bizonyságot az ige, és ez a valóság. Isten, bár haragszik a bűnért, a bűnöst menteni akarja, ezért nem ránk, hanem Krisztusra tekint, és Érte megbocsát. Krisztusért van még ma is bűnbocsánat, és ezen túl még meg is vigasztal az Úr. Olyan gyönyörű kép ez, Isten látja a bűntől meggyötört arcunkat, magához ölel, és azt mondja, ne rettegj, nincs baj, eltöröltem a bűnt. Nincs baj, mert áll a kereszt, és ha ránézek, átélem, hogy félelmeim leoldódnak, és megszabadulok. Csodálatos érzés szabadnak lenni, és ne félj, mert számodra is lehetséges. Minden megkötözöttségből van szabadulás. Hogyan? Az Úr által. Erős szabadító Ő, nincs olyan bilincs, amivel ne boldogulna.

A szabadítás nem egy pillanatnyi élmény, ami aztán elmúlik, hanem Isten Lényének és jelenlétének megtapasztalása. Egy új és üde forrás, amiből szabad meríteni. Köszönjük meg Urunknak most, esztendő utolsó napján ezt a forrást, az igét, hogy egész évben odajárulhattunk és meríthettünk belőle. Mert az Ő szava frissít fel és újít meg. Jó, hogy ez a forrás ma is elérhető, még most is friss a vize, mert az ige soha nem veszíti el frissességét. Olyan jó Urunk közelében lenni, meríteni Lényéből, mert Ő is kínálja az élő vizet. Hívogat, ha szomjazunk, menjünk Hozzá és igyunk, és ha így teszünk, megújulunk. Ráadásul ingyen adja az élet vizét. A mai világban már vizet is lehet vásárolni, mindet pénzzé tesz ember, mert bálványa vonzza, és nem elég belőle semennyi, de Jézus nem kér pénzt, csak vár, hogy igyunk, ha megszomjaztunk.

A tizenharmadik fejezet már kitekint Júdából, az üzenet Babilonnak szól. A világhatalom számára is eljön a bukás, az ítélet. Azt gondolta, nincs nála nagyobb hatalom, most meg kell tapasztalnia, hogy van, Isten a nagyobb, és minden uralom addig tart, amíg az Úr engedélyezi ezt a számára, vagy amíg meg nem hódol Előtte. Babilon gőgössé vált, úgy gondolta, ahogy ő él, az jó. A leigázott népek is úgy vélték, mindig így marad, nincs esély a változásra. Mi is gyakran gondoljuk azt, az élet mindig ilyen marad, nem fog már rossz következni. Üzletből ki, másikba be, vásárolunk, szórakozunk, gazdagodunk, egyre jobb lesz az élet. Ám Isten látja mindazt a bűnt, ami emögött van. Látja az elnyomást, a kizsákmányolást, a bombák okozta pusztulást. Látja a sok szenvedőt, és szeme előtt vannak a csűrépítők, anyagiakat halmozók, azok, akik mások nyomorúságát kihasználva élnek jól.

Ha látja, miért nem cselekszik? Igénk elmondja, szól, és azt kéri, térjünk meg bűneinkből, forduljunk, mert most még van idő, legalábbis amíg élünk, van idő, de nem tudjuk, meddig tart az életünk. Azonban Ézsaiás rámutat, Isten megbünteti a földön a bűnt, a világ gonoszságát. De ezt nem vesszük figyelembe, mert nem látjuk jelét, pedig a különféle természeti csapások, tragikus események is erre utalnak. Isten megítéli a bűnt, és ez a pillanat nincs messze. „Közel van már az Úr napja, bizony, hamar eljön ennek az ideje, nem késnek napjai” (13,6; 22). Isten szól, figyelmeztet, fel akar rázni, készüljünk a Vele való találkozásra. Így, esztendő utolsó napján, amikor erőteljesebben átéljük az idő múlását, vegyük komolyan: az Úr eljön. Vajon figyelünk Rá, várjuk Őt? Vagy elmerülünk pogány ünnepléseinkbe, úgy vagyunk, mint Sodoma és Gomora napjaiban, éljük megszokott életünket és egyszer csak ránk köszönt az ítélet? Ne legyünk úgy, mint Lót és családja, akiket alig tudtak az Úr követei kituszkolni a városból. Engedjük el a világot, és ragadjuk meg a Krisztust, az Ő drága kegyelmét.

A zsidókhoz írt levél szerzője is azt hangsúlyozza, még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik (Zsid 10,19-11,22). Ezért legyünk állhatatosak, tartsunk ki az Úr mellett. Persze, ez nem könnyű, mert a hívő élet nem luxusélet, nem kényelmes jólét, ahol mindent megkapunk. És ezt azzal bizonyítja, hogy emlékezteti őket a hitre jutásukat követő időszakra. Már akkor szenvedést kellett kiállniuk, mert amikor megvallották az Úr nevét, üldözést kaptak cserébe. Olyan megrendítő, még vagyonuk elrablását is örömmel fogadták, mert tudták, hogy értékesebb és maradandóbb vagyonuk van Krisztusban. Mi mindent anyagiakban mérünk, vajon mi odaadnánk-e Krisztusért anyagi jólétünket? Van-e ilyen látásunk, mint nekik volt? Tudjuk-e, hogy Krisztus többet ér minden földi kincsnél? Számunkra a pénz sokat jelent, de aki igazán megismerte Őt, annak az Úr minden földi értéknél, hatalomnál többet ér. Aki Krisztusra tekint, nem hátrál meg, hanem kitart a végsőkig, kitart az Úr ékezéséig. Milyen nagyszerű pillanat is lesz a Vele való találkozás.

A következő fejezetben a hithősök hosszú sorát vonultatja fel a szentíró. Rámutat, hogy a hit e földi vándorlásunk legnagyobb kincse. Általa leszünk képesek tovább vándorolni, és Istenben bízva megharcolni küzdelmeinket. A hit közelebb visz Istenhez, összekapcsol Vele, és általa nagy dolgokra leszünk képesek ebben a világban. A hit általi cselekedetek mind az Úrról szólnak, azért mennek végbe, hogy akik még nem hisznek, megismerjék Őt, és Rábízzák életüket. Hit által kapunk reménységet, lesz jövőképünk, és látjuk a mennyei hazát. Földi életünk nem más, mint hazafelé vándorlás. Vágyódol-e a mennyei haza után? Látod-e, hogy az a jobb, hogy nincs itt maradandó városunk? Ne csapjuk be magunkat, mert ahogy az évforduló is mutatja, mindenki élete eltelik a földön, de nem mindegy, hová tartunk. Hová visz utad? A mennyei városba, Krisztus jelenlétébe?

Siessetek, hamar lejár

Siessetek,hamar lejár. Kegyelme már régóta vár,

Ma még lehet ma még szabad,Borulj le a kereszt alatt

Elszállt a perc az életed,ma még ha jössz elérheted,

Ne kés tovább,ne várj tovább,ma kérd Atyád bocsánatát.

Ha elkésel mi lesz veled,ki menti meg a lelkedet,

Bezárul a kegyelmi út,lelked örök halálra jut.

Isten áldásával.