Az élet koronája

Z

akariás ismét föltekint. Mennyire megkísért minket, hogy olyan hamar leszegjük a fejünket, elcsüggedünk, és az Úrnak kell szólnia, hogy tekintsünk fel (Zak 6,1-8). A próféta is a korábbi látomások után a földre tekintett, és ebbe belefeledkezett, azonban újra felfelé néz, mert bele kell tekinteni az Úr világába. Csak akkor bátorodunk meg és kapunk reménységet, ha Isten országára függesztjük tekintetünket. Indítsuk a mai napot föltekintéssel, emeljük fel tekintetünket és szívünket az ige által az Úrhoz. Mert Tőle jön a felüdülés, az áldás.

Zakariás két érchegy közül kijövő harci kocsit lát. Olyan ez a kép, mintha egy kapun át jönnének a harci kocsik. Mondhatjuk, látja a menny kapuját, Istentől jönnek a harci kocsik. Különböző színű lovak vannak a kocsikba fogva, ezek a négy égtáj szelei, amelyek az Úr elől indultak el, bejárni a földet.

A szél Isten Lelkének a szimbóluma, tulajdonképpen az Úr Lelkét küldi ki munkálkodni a szétszóratott nép közé. Az észak földjére küldött lovak megnyugtatják az angyal lelkét. Miért? Mert észak földje Babilónia, ahol még vannak fogságban zsidók, vannak, akik még nem indultak haza. A lovasok azért nyugtatják meg az Urat, mert elvégzik küldetésüket, a fogságban élők veszik az üzenetet, és készülnek a hazatérésre.

A kép üzenete: Isten elküldi Lelkét, és Ő elvégzi munkáját, nem tér vissza üresen. Ahogyan Ézsaiás az igéről írja: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,  ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs 55,10-11). Isten Lelke és igéje véghezviszi, amit az Úr akar, és ezt jó olvasni, mert reménységet nyújt. Nem hiábavaló az ige hirdetése, mert Isten általa munkálkodik, nem tér vissza dolgavégezetlenül. Hányszor nem látunk eredményt, csalódás van a szívünkben, jó, ha ilyenkor erre az igére gondolunk, a Lélek elvégzi munkáját. Ott is van lehetősége, ahol mi már feladjuk, ahol elveszítjük reménységünket.

A Lélek kiáradása számunkra pünkösdöt idézi, mert igazából pünkösdkor indult el a Szentlélek Isten világhódító útjára. Engedelmes tanítványok által az egész Római Birodalom területére eljutott az evangélium, majd folyamatosan meghódította az egész világot. Ma mindenfelé tapasztalhatjuk az Úr Lelkének munkáját. Életek jutnak hitre, szenvedélybetegek szabadulnak, betegek gyógyulnak, a Lélek végzi munkáját. Ezek a lovasok ma is bejárják a földet. És jó, hogy bejárják, mert a Jelenések könyvében olvasunk más lovasokról is, akik pusztítást visznek végbe az emberiség között. Pusztítják a földet és az embert egyaránt, ám vannak más harci kocsik is, ezek nem pusztulást, hanem gyógyulást hoznak, mert az Úr gyógyítja igéje és Lelke által az életünket. Talán meglepődünk, hogy a Lélek harci kocsin közlekedik, de az evangélium küldetése is nemes harc, Páltól olvastuk ezt a napokban.

Jakab apostol rámutat az anyagi valóság mulandóságára, elmúlik a gazdagság, elmúlik az emberi erő és szépség egyaránt (Jak 1,9-18). Az anyagi javak megléte nem tesz különbbé, az igazi értéket az új élet, majd és a kipróbált hit adja. Az Úr megpróbálja hitünket, és aki kiállja a próbát, elnyeri az élet koronáját. És ez a korona nem múlik el soha, ez örökkévaló érték. Ezt azonban nem lehet földi javakkal megszerezni, ezt nem árusítják, ezt maga az Úr adja át, azoknak, akik Őt szeretik. Azok kapják ezt a koronát, akik Őt mindennél, még az életüknél is jobban szeretik, és így készek Őt vállalni, próbákon át is. Szeretem-e így az Urat? Kész vagyok-e a próbákat is kiállni Őérte?

A kísértés azonban nem az Úrtól jön, belőlünk fakad, a kívánság visz kísértésbe, vonz és csalogat általa a világ. A kívánság által a világ el akar az Úrtól szakítani, azt akarja, mindig a vágyainkkal foglalkozzunk, és ezáltal egyre kevesebb időt hagy az Úrnak és a másik embernek.

Azonban lehet fölötte győzedelmeskedni. Hogyan? Úgy, hogy komolyan vesszük, minden jó és tökéletes ajándék Istentől érkezik. Ő ajándékozó Isten, tudja, mire van szükségünk, és ha kérjük, megadja a számunkra. Azt is tudja az Úr, mi az, ami jó és tökéletes, és csak a jót adja meg. Gyakran úgy gondoljuk, Isten nem adja meg, amit kérünk, de ez nem azért van, mert nem szeret, hanem pont azért, mert szeret. Hiszen úgy vagyunk, mint a kisgyermek, aki gyakran kér olyan dolgot, ami veszélyt jelent a számára, és ezt a szülő nem adja meg neki. Nem szereti gyermekét? De igen, és pont ezért nem adja meg, amit kér, mert tudja, hogy általa veszélybe kerül. Isten pedig pont a veszélytől akar megóvni. Ő azt akarja, hogy boldogok legyünk, de bizony, gyakran eltévesztjük a boldogság forrását. Hányszor olyasmiben véljük felfedezni, ami boldogtalansághoz vezet, az Úr azonban országát adja, és az ott található üdvösség valóban igazi boldogságforrás. Ez azonban nem megszerezhető, ezt nem vehetjük meg karácsonyra, ezt bűnbánó szívvel kérhetjük. Az örök élet ingyen kegyelemből, Jézus érdeméért lehet a miénk. Ezt szabad ott a kereszt tövében kérni.

Tudom, az én Megváltóm él

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

3. Előttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bűnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

4. Tudom, hamar jő Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

Isten áldásával.