Jézus mindenkor él!

A

 hetedik és a nyolcadik fejezetben megjelenik a Megváltóról szóló ígéret (Ézs 7,1-8,23). Ebben rámutat a próféta, hogy Isten küld majd valakit, Aki megszabadítja népét és mindazokat, akik hisznek Benne, és segítségül hívják. Miből szabadít meg? A bűn szolgaságából egy új szabad életre. Sőt, nemcsak a bűn, hanem törvény hatalmából is, egy Istennel való új és élő kapcsolatra. Jó ezt így karácsony napján olvasni, és úgy olvassuk, hogy adjon vigasztalást, megszületett az Üdvözítő. Mi már nem várjuk, hanem tudjuk, hogy eljött, és Rábízhatjuk magunkat, igyekezhetünk minél jobban megismerni Őt.

Júda nehéz helyzetben van, mert Arám összefogott Izráellel ellene, és ez mindenkit megrémített. Hiszen Júda kicsiny ország, emberileg e szövetséggel szemben nincs esélye, azonban most kiderül, van e hitük. Miben látjuk az esélyt: magunkban, képességünkben, erőnkben, vagy az Úrban?

Jó elcsendesedve végiggondolni, nem vagyunk-e mi is így? Amíg minden rendben, amíg simán mennek dolgaink, emelkedett a hitünk, optimisták vagyunk, de mihelyst problémával kerülünk szembe, megrémülünk. Nagyon elszomorító ez, hiszen Isten népe soha nem juthatna el idáig, nekünk nem kellene így félni, és mégis félünk. Miért? Mert nem ismerjük igazán az Úr jelenlétét. Nem valóságos az Ő jelenléte számunkra. Van ismeretünk Felőle, de nem hisszük, hogy itt van velünk, és nem éljük át. Erre mondhatjuk, nincs ebben semmi különös, hiszen a tanítványok is féltek a viharban, pedig velük volt Jézus, de nem is dicsérte meg őket ezért az Úr. Kicsinyhitűeknek nevezte őket. Talán nekünk is a hitünkkel van a baj. Úgy gondoljuk, amit mi nem tudunk megoldani, arra az Úr sem képes.

Olyan jó, hogy a próféta mindjárt az elején megjegyzi, összefogtak és háborút indítottak Júda ellen, de nem tudták legyőzni. Azért jó ez, mert összefoghatnak ellenünk is, de győzni nem tudnak. A gonosz nem győzhet Isten népe fölött.

Azonban ehhez komolyan kell venni, amit az Úr mond Áháznak: „Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj!” Komolyan venni, hogy ne engedj a félelemnek, hanem maradj nyugton, vagyis ne te akard megoldani a helyzetet, hanem bízd rám. A félelem azt diktálná, vagy harcoljon, vagy adja meg magát, azonban ez nem az Úr akarata, akkor lesz megoldás, ha hagyja Istent munkálkodni. Még hozzáfűzi: ha nem hisztek, nem maradtok meg. Ebből a helyzetből csak akkor kerültök ki győztesen, ha hisztek a szavamnak és bíztok bennem, és nem tesztek semmit. Ha harcoltok, nem maradtok meg, ha nem harcoltok, megmaradtok. Ez a mi logikánkkal ellentétes, de az Úr Jézus is erről beszél. „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt” (Lk 9,24) Ez a kegyelem, ez a karácsony üzenete is, ezért jött Jézus, hogy engedjük Általa megmenteni magunkat.

Jó még azt is látnunk, hogy akit vagy amit mi rettenetes, legyőzhetetlen ellenségnek vagy problémának látunk, az az Úr szemében üszkös fadarab.  Mennyire másként lát Ő minket és a minket körülvevő világot. Kérjünk mi is ilyen látást, lássunk mindent annak, ami; és ami rettegéssel tölt el, az csak egy elégett maradvány. Nem félelmetes, nem kell Tőle félni. Az Úr hatalmasabb nála.

Ezt erősíti meg az Immánuel-jövendölés, amely a karácsony fő üzenete is, Velünk az Isten. Ebben kell megerősíteni magunkat, Isten velünk, vagyis közel van hozzánk, emberré lett, és így elérhetővé vált számunkra. Ezen rendültek meg a pásztorok, a bölcsek, mert az nem magától értetődő, hogy Isten emberré legyen és vállalja a földi életet. Ebben a létben is a legmélyebbre szállt, belefeküdt a jászolba, majd három évtized múlva a keresztre. És mindezt értem és érted tette. Borulj le most Előtte, és dicsérd, mint a bölcsek. De Előtte borulj le, ne mások előtt, ne emberi alkotások, eszmék vagy személyek előtt, hanem egyedül Őelőtte. A bölcsek sem Máriát vagy Józsefet imádták, hanem Jézust. És aki meglátja Jézusban az Istent, az nem fog mást imádni.

Azonban ha Júda nem tér meg bűneiből, hanem továbbra is az üszkös fadarabra figyel, benne bízik, nagyobb nép, az Asszír birodalom fogja elözönleni az országot. Mindez azonban azért történik, hogy rádöbbenjenek, a bálványok hiábavalók, Istenre van szükségük. Igen, Istenre van szükségünk, az élő Istenre.  Amikor Asszíria elözönli őket, és úgy látják, nincs esély, akkor megtapasztalják az Úr hatalmát. Így szól az ígéret: „velünk lesz az Isten!” Bár meglátnánk már hamarább is, hogy velünk van, itt van Isten köztünk, bízhatunk Benne. Ma még elnyomást látnak, de nem marad meg a sötétség, mert eljön a világ Világossága. Ez a Világosság, nem más, mint a Betlehemben megszületett Jézus. Ha befogadjuk a szívünkbe, felkél számunkra a nap.

Jézussal új világ és új kapcsolati rendszer érkezett meg (Zsid 7,1-8,13). Most már nincs szükség emberi főpapokra, mert a törvény ezen rendelkezését Jézus eltörölte. Örökkévaló áldozatot mutatott be a kereszten. Majd halála után feltámadt, legyőzte a halált, és mindenkor él. Mivel Ő mindenkor él, üdvözíteni tudja mindazokat, akik Őáltala járulnak Istenhez. Igen, az Ő egyszeri áldozata tökéletes és elégséges, így bátran mehetünk Hozzá.

Jézus azokat a parancsolatokat, amelyek erőtlenek és haszontalanok, eltörölte. Így eltörölte az áldozatot is. Miért? Mert Jézus áldozata tökéletes, és ezáltal elveszi tőlünk a megelégedettséget és a követelőzést, hiszen sokan úgy gondolják, ha ők áldozatot mutatnak be, vagy hoznak, jár nekik az örök élet.  Bizony, gyakran visszasüppedünk az Ószövetség teljesítmény-centrikus világába. Nem kegyelemből akarjuk az életet, és nem kapcsolatra vágyunk, az Úr személyes jelenlétére, hanem a teljesítményünk elismerésére vágyunk. Azonban ezt eltörölte az Isten, és egy jobb reménységet adott számunkra, a kegyelem opcióját, hit által. Amelyben nem az érdem számít, nem az ajándékok a fontosak, hanem maga az Úr, az Ő jelenléte.

Krisztus egy új szövetséget hozott, Isten ismeretének a szövetségét, amikor nem betű formájában, hanem a szívbe írva él a törvény, él Isten akarata. Mindenki ismerni fog engem, szól az ige. De vajon ismerjük az Urat? Valóban közel van életünkhöz? Őt ismerjük, vagy csak a Róla szó hitvallásokat? Mert nem elég azt tudni, amit mások mondanak, Ő azt akarja, hogy személyes tapasztalatra tegyünk szert. Mivel Ő élő személy, kapcsolatba kerülhetünk Vele. Ő nem teológia, hanem valóság, nem azt akarja, hogy tudós könyveket írjunk Róla, vagy azokat böngésszük, hanem éljük át kegyelmét és jelenlétét. Éljük át, amint a belső szobánkban megfizet nekünk, vagyis megtapasztaljuk, itt van Isten. Velem van az Úr.

 Itt állok jászolod felett

1. Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; :/: Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!

Isten áldásával.