Dicsőség Istennek!

É

zsaiás próféta bizonyságot tesz elhívatásáról, feltárja előttünk azt  a szent pillanatot, amikor megértette, Isten prófétává teszi, szolgálatra küldi (Ézs 6,1-13). Az elhívás Isten megjelenésének a megtapasztalásával indul, előbb átéli az Úrral való találkozás misztériumát. Mert minden innen indul, ezért vagyok, hogy átéljem nagy találkozást. Ahogyan Ézsaiás sem maga jutott el Istenhez, hanem Ő jelentette ki magát. Mindig az Úr indul el felénk, Ő jelenti ki magát, vagyis mutatkozik be, és mondja el számunkra, hogy kicsoda és mi a terve az életünkkel.

Karácsony van, elérkezett Jézus születésének ünnepe, és ez a nap hódolatra indít, mert mi már tudjuk, hogy Isten még közelebb jött hozzánk, emberré lett, hogy mi jobban megközelíthessük és megismerhessük Őt. Karácsony Isten emberré lételéről, az Ő földre érkezéséről szól. És ahogyan a templomban Ézsaiásért jelent meg az Úr, úgy tudnunk kell, hogy karácsony értünk lett. Érted és értem jött a földre az Úr. Azért lett emberré, hogy engem magához öleljen, és Ő megölel, ha szennyes, sáros ruhában, koszos szívvel és élettel jövök is. Azért lett emberré, hogy gyermeke lehessek, és ezen túl Vele éljek. Isten szeret, szereti a bűnöst, és azért jött, hogy megkeresse és megmentse. Legyen ez a mai nap a megmentésünk napja. Hogyan megy végbe? Engedd közel a szívedhez, az életedhez az Úr Jézust, engedd, hogy megszülessen benned, a többit pedig bízd Rá.

Egy trónon ülve látta a próféta a Szentet, magasztos volt és felséges, milyen nehezen is lehet emberi szavakkal visszaadni Isten Lényét, mennyire leírhatatlan. És amint látjuk, Ézsaiás félt, megrémült, hát ezért lett emberré Isten, hogy ne rémüljünk meg Tőle, hanem bizalommal forduljunk Hozzá. Igen, az ember Isten Lényének kisugárzását nem képes elviselni, ám Ő ezt a dicsőséget és sugárzást lecsökkentette, számunkra elviselhetővé tette Jézusban. És amikor Jézus találkozik az emberrel, a Benne jelenlévő isteni dicsőség és erő már nem árt, hanem inkább gyógyít és helyreállít. Dicsérjük mi is Urunkat, hogy életünk mélységeiben, szívünket szorongató problémáinkkal, félelmeinkkel, könnyeinkkel is mehetünk Hozzá. A betlehemi pusztában is elhangzik, ne féljetek, majd később a naini özvegynek mondja: Ne sírj!  Igen, Ő foglalkozik megvetett állapotunkkal és könnyeinkkel is. Azt akarja, hogy Benne találjuk meg az életet, az üdvösséget. Az ember legnagyobb ajándéka Jézus Krisztus, Isten adta Őt nekünk, ránk bízta Fiát, hogy Benne megismerjük Őt, és így átformálódjon a gondolkodásunk, az életvitelünk.

Az Úrral való találkozáskor nemcsak az Ő magasztos és hatalmas voltát látjuk meg, hanem saját kicsiségünket, bűnösségünket is. Ézsaiás úgy élte meg ezt a pillanatot, hogy elveszett, mert Isten jelenlétében elveszett a bűnös ember.  Meglátja, ő sem különb népe tagjainál, ő is vétkezett. Isten közelsége mindig megmutatja, kik vagyunk, ha lényébe tekintünk, már nincs mellébeszélés, kicsivé válunk. Jó, ha meglátjuk bűnös és kegyelemre szoruló állapotunkat. Azt is látjuk, hogy bűneinket, személyes problémáinkat nem vagyunk képesek megoldani, bajban vagyunk, és ezt átérezte Ézsaiás, de megtapasztalta a maga tehetetlensége közepette Isten segítségét. Egy szeráf megérinti az ajkát, és átéli a bűnbocsánatot, Isten elvette a bűnét. Ez a megoldás, Isten elveszi a bűnt Jézus által. Akinek ma a születésére emlékezünk, a bölcsőből a keresztre ment, és ott veszi el bűneinket, vérével törli el minden bűnünket.

Isten azért szólítja meg Ézsaiást, mert terve van vele. Szolgálatra rendeli. Ezért szólít meg és keres bennünket is. Ő nem azért jön, hogy mindent itt a földi életünkben ragyogóvá tegyen. Hanem azért szólít meg, hogy Neki éljünk. Igen, ne magunknak éljünk immár, hanem Neki. És mennyire magamnak élek, mennyire én vagyok a fontos. Hányszor megbántódunk, ha nem figyelnek ránk, nem velünk foglalkoznak, pedig már Neki kellene a középpontban lenni. Legyen mától Ő a középpont, a lényeg, a minden számunkra.

A megtisztított szívű Ézsaiás igent mond az Úr hívására, már nem fél, vállalja a küldetést, örömmel szolgál Neki. Isten pedig küldi: menj és mondd meg. Karácsony óta még erőteljesebben van ránk bízva, mondd meg, ez a feladatunk, hogy elmondjuk, mit tett Isten értünk. Mondjuk el, mi történt Betlehem egyik istállójában, az ég a földdel összeért, hogy az én szívem is összeérhessen az Istennel.

Minden Jézusról szól, az élet, a világtörténelem, minden (Zsid 7,1-10).  Újszövetségi igénk is ezt hangsúlyozza, rámutat, Jézus a legnagyobb, az örökkévaló főpap. Nagyobb Áronnál, mert Ő Melkisédek szerinti főpap. Ez azt jelenti, mivel Ábrahám tizedet adott Melkisédeknek, majd a pap megáldotta őt, vagyis ezzel kifejezi, hogy ő a nagyobb. Ábrahám elismerte, hogy Melkisédek nagyobb nála, Isten papja. Jézus ezt a papságot képviseli, így hatalmasabb mindenkinél, és áldozata örök érvényű.

Jézus mindenkinél nagyobb, jöjjünk mi is alázattal Hozzá, engedjük, hogy főpapként megáldjon, megtisztítson. Azért jött, hogy helyettünk bemutassa az áldozatot. Nem állatot, hanem a saját életét mutatta be az Atyának, így tett minket tisztává. Vére tisztít meg minket minden bűntől.

Dicsőség mennyben az Istennek!

1. Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Isten -nek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek!

2. Békesség földön az embernek! :/: Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet :/: A Jézushoz elvezet, Békesség, Békesség Embernek!

3. Dicsérjük a szent angyalokkal, :/: Imádjuk a hív pásztorokkal Az isteni Gyermeket, :/: Ki minket így szeretett, Dicsérjük, Imádjuk És áldjuk!

4. Ó, Jézus! ne vess meg bennünket, :/: Hallgasd meg buzgó kérésünket! Jászolodnál fogadjuk, :/: Hogy a vétket elhagyjuk, Ó, Jézus, Ne vess meg: Hallgass meg!

5. Dicsőség az örök Atyának :/: És értünk született Fiának, Mindkettő Szent Lelkének, :/: Áldások kútfejének: Dicsőség, Dicsőség Istennek!

Isten áldásával.