Az Úr felsegít

A

dventben várjuk az Urat, sokat gondolunk eljövetelére, de arra is gondolunk-e, hogy ismét nem gyermekként, hanem Úrként fog érkezni (Zak 14,1-21)? Amikor eljön, ítéletet hoz magával, igen, ez a jövetel már nem olyan lesz, mint az első volt. Most már nem a pásztorok keresik fel a gyermek Jézust, hanem az ítélet napja érkezik. Ez a nap hűen tükrözi az ember életét, harccal zárul. Sajnos, mindig mindent háborúval akarunk megoldani, ellenségeskedés és pusztítás jár nyomunkban.  Az Úr napja is harcban találja az embert, és mint oly sokszor, most is Isten népe áll az ellenségeskedés középpontjában. Olyan tragikus, hogy mindig Isten gyermekeitől akar a világ megszabadulni.  Jeruzsálem áll a támadások középpontjában, ott mennek végbe megrendítő események. Amint látjuk, ma is a történések középpontjában áll a város, mert Istenről tesz bizonyságot a léte is. Jelzi, ezt a helyet választotta ki az Úr bizonyságtételül mindenki számára. Itt állt a templom, és itt emelte fel az ember a keresztet, amin a Királyt megfeszítette. A visszatérés lehetőség lesz minden nép számára a megtérésre. A dicső Úr megjelenése és a gonosz feletti győzelme még lesz, akiknek felnyitja a szemét, és ők Hozzá menekülhetnek. Eljön az Úr az én Istenem - jó, ha így várom, ha ezt tudom már most mondani, az én Istenem.

A célja az Úr napjának, hogy átvegye az uralmat, és hogy Ő legyen a király az egész földön. Ő a király, az igazi királya ennek a földnek és benne az életünknek. De nem kell megvárni ezt a napot, már most meghódolhatunk Előtte. Már most megvalósulhat, hogy Ő legyen az egyetlen Isten az életünkben. Azért keres bennünket, és jön utánunk még az élet mélységeibe, hogy végre felismerjük Őt, és rábízzuk az életünket. Az elveszett juh példázatában is azt látjuk, hogy a pásztor utánamegy az elveszett báránynak, és hazaviszi. Ezen a napon is jön az Úr, keres, haza akar vinni, mert ott a helyem a többi bárány közt, ott a helyem, ahol Ő van. Ez a kép is azt jelzi, elsősorban Rá van szükségünk, arra, hogy Ő alakítsa életünket, mert ha mi keressük a boldogságot, ha ez a cél, akkor nem azt fogjuk megtalálni.  Egyedül Őt keressük, a Vele való kapcsolatot, legyen Ő mindennél fontosabb a számunkra.

Azon a napon az Úr tulajdonába veszi övéit, az Úr szent tulajdona lesz ráírva még a lovak csengettyűjére is. Ez azt jelenti, az Úré minden, és senki sem nyúlhat hozzá. Ami az Úr szent tulajdona, az az Ő védelme alatt áll. Jézus által az életünk is az Ő szent tulajdona, de vajon látszik-e, hogy Hozzá tartozunk? Van-e bizalom Iránta a szívünkben?  Ha az Övé vagyok, Ő gondoskodik is tulajdonáról. Ha Övé vagyok, nem élhetek akárhogy. De szent-e az életem? Törekszem-e a szentségre? Mert életünk igazi célja, hogy szentek legyünk. Az Ő jelenléte tesz szentté - erre vágyom-e? Vágyom-e arra, hogy az Úr szívemben lakjon, ott növekedjen napról napra?

Jakab a hívők számára új magatartási és megoldási mintákat vázol fel (Jak 5,13-20). A szenvedés idején szabad és lehet imádkozni. Igen, ha szenvedünk, forduljunk az Úrhoz. A panaszkodás, zúgolódás, türelmetlenség helyett lehet imádkozni. Mindezt úgy javasolja, hogy tudja, maga az Úr is így cselekedett. Jézus a kereszten szenvedései közepette az Atyához fordult. Forduljunk mi is Hozzá.  Jézusnak ez a fajta megnyilvánulása a századosra is nagy hatással volt, ez alapján jutott arra a felismerésre, hogy aki most szenved, az valóban Isten Fia. Tehát gyakoroljuk ezt, imádkozni, szívünket felemelni mindig lehet. A Lélek telefonja minden körülmények közt működik. Imádság közben ne az érzelmeinkre hallgassunk, csak mondjuk el, ami bennünk van, tárjuk fel, amit a szívünk rejt, és ez már megtisztít és felszabadít.

Örömre pedig az éneklést javasolja, de ne akármit énekeljünk, hanem az Urat dicsérő éneket. De éneklünk-e az Úrnak? A világ fiai bármikor és bármit énekelnek, nem szégyellik még a sikamlós nótákat sem, miért szégyelljük mi lelki énekeinket? Miért nem merünk énekelni az Úrnak?

Betegségeinkkel a gyülekezet vénei elé is mehetünk, és együtt vihetjük imádságban a beteget az Úr elé. A közös imádság fontos, mert jelen van az Úr. Ő segít fel, nem mi gyógyítunk, nem mi adunk könnyebbséget, az Úr válasza a gyógyulás. Egymásért is szabad imádkozni, jó, amikor nemcsak magunkat látjuk, hanem észrevesszük a testvért is. Jó, ha meglátjuk, hogy a másiknak is vannak problémái, nem csak én szenvedek, hanem ő is. A szenvedő, a beteg testvért is vihetem az Úr elé.

Az imádkozás nem kegyes formalitás vagy szokás. Nagy ereje van a buzgó könyörgésnek. A tanítványok imádságában erő van. Higgyük, hogy van erő, ami azt jelenti, az Úr cselekszik. Illés is hittel imádkozott, tudta, nem az ő szava viszi végbe az időjárás változását, hanem az Úr cselekszi meg. Az imádság kifejezi: bízom a most is munkálkodó Úrban.

Fontos feladat a bűnösök Úrhoz való vezetése. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Urunk azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen. Ne legyintsünk senkire, hanem próbáljuk visszaigazítani a Megváltóhoz. Mert vissza lehet találni a kegyelem forrásához, de van, amikor ehhez segítségre van szükség. Menjünk az Úrhoz, vigyük bűnös szívünket, és segítsünk oda másokat is. Éljünk az imádkozás csodálatos lehetőségével. Hívjuk fel Urunkat, mert Ő felveszi a kagylót.

 Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.