Ma

A

z Úr rámutat, hogy ami most lehetetlennek tűnik, az valóra válhat (Ézs 1,18-31). Gyakran látunk lehetetlennek dolgokat az életünkben. Úgy véljük, nem lehet már változtatni, senki nem tud rajtunk segíteni. Ilyenkor depresszióba süppedünk, és ezt a sátán is kihasználja, igyekszik mindent sötéten láttatni. Emberileg nézve sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor nem látunk kiutat, amikor minden sötétté válik. Azonban Isten adott világosságot, kezünkbe adta  az igét, amin keresztül fény árad az életünkbe. Nincs olyan sötét helyzet, amit az ige ne tudna megvilágítani. Ezért forduljunk az igéhez, keressük válaszait, sőt, keressük az Urat. Igen, keressük Őt, mert Jézus a világ Világossága. Az Ő fénye bevilágít a legelrejtettebb zugba is, láthatóvá teszi előttünk az utat.

Azt üzeni Isten a népének, hogy Számára nincs lehetetlen. A legrútabb bűnökből is meg tud tisztítani. Fehérré válhat az életünk. De nem úgy, hogy mi tisztogatjuk meg magunkat. Nekünk nincs megfelelő tisztítószerűnk, ezzel csak az Úr rendelkezik, azonban Számára nem probléma a megtisztítás. Az Úr Jézus vére tisztít meg minden bűntől, nincs más tisztítószer, csak Jézus vére. Ne próbálkozzunk semmi más megoldással, hanem hívjuk segítségül Őt.

Mindezek mellé azt is tudjuk, hogy nem kell fizetnünk a tisztításért, sem a tisztítószerért. Ingyen adja azt az Úr. Mit kell akkor tennünk? Csak annyit, hogy lássuk meg vétkeinket és tehetetlenségünket, majd menjünk Hozzá. Amikor Keresztelő János elkezdte hirdetni üzenetét, az embereknek ki kellett menni a Jordánhoz, oda, ahol János tartózkodott. Majd hallva az igehirdetést, megbánták és megvallották bűneiket. Ezt kell tenni nekünk is, megbánva bűneinket felkeresni Jézust. Ott a kereszt tövében vallhatjuk meg mindazt a bűnt, ami jelen van, ami megnyomorít, ami elválaszt az Atyától. 

Ennyi elég? - kérdezhetné valaki. Igen, ennyi elég. Csak ennyire van szükség.  Honnan tudjuk? Az ige jelenti ki. János apostol levelében olvassuk: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Ez pedig már tapasztalat, sokan átélték, hogy az Úr valóban megbocsát. Ahogyan a hó eltakarja a tájat, és eltűnik alatta minden, ami rút, úgy takarja el Jézus vére minden vétkünket, és tesz fehérré. Amit Ő eltöröl, az már többet nem látható. Ezért kezdhetünk Vele új életet. Amit eltöröl, az már múlt, az már mögöttünk van, így azután azzal már ne foglalkozzunk. Jézus megbocsátása után felszabadulunk az önvád alól is. Ha Ő megbocsát, mi is múltként tekinthetünk a történtekre, most már előre kell néznünk. Nézzünk mi is előre, és fussunk egyenest a cél felé. Csak a célra nézzünk.

Nagyszerű ígéretet olvastunk Ézsaiástól, az újszövetségi igénk pedig figyelmeztet, vegyük komolyan, éljünk a kegyelemmel, ne halogassunk (Zsid 3,7-19). Ne mondjuk, ráérünk arra még. Mert nem tudjuk, ráérünk-e, van-e még időnk. Ne tegyünk úgy, mint Izráel népe, aki bár hallotta az Úr szavát, de megkeményítette a szívét, vagyis nem vette azt komolyan.

Igénk szerint a ma a fontos, mert ez a miénk, és most halljuk az igét, így vegyük is azt komolyan.  Mit jelentett a megkeményedés? Nem hitték, hogy Isten gondoskodik róluk. Amikor jöttek a próbák, nem az ige, nem Isten ígéretei táplálták őket, hanem a belőlük fakadó bizalmatlanság. Fontos, hogy a reménységünket mindvégig fenntartsuk. Mi a reménységünk? Az, hogy az Úr velünk van. Lehet, hogy nem változik az életünk minősége, nem lesz jobb a helyzetünk, de Ő jelen van. És ennél több nem kell.

Vigyázzatok, írja a szerző, vigyáznunk kell, mert a bűn mindennel próbálkozik, el akar az Úrtól csábítani. A bűn mindig azt súgja, ne figyelj és ne várj Istenre, intézd el magad, szerezd meg te. Csinálj valamit, mert így nem mehet tovább. A hit pedig azt mondja, várj tovább és bízz, mert az Úr cselekszik. Amit az Úr kijelent, megígér, az célhoz ér. Ő sohasem okoz csalódást. De nem mindig akkor cselekszik, amikorra mi várjuk. Ezért biztat, várj türelemmel. Az ördög egyik fegyvere a türelmetlenség, nem várunk, hanem gyorsan cselekszünk.

A nyugalom helye nem itt van. Isten készítette el, de most még vándorúton vagyunk. Látjuk-e a célt, a nyugalom helyét? Az a bajunk, hogy mindent ebben a földi életben akarunk megszerezni, itt akarunk békés és nyugodt életet. Azonban látni kell, hogy nem erről van szó. Az Úr követése nem biztos, hogy azonnal nyugodt életet hoz magával. Benne és általa győzhetünk a bűn fölött, de ez a világ nem ad nyugalmat. Pál apostol élete nyugodt volt, amíg nem ismerte meg Jézust, onnantól kezdve véget ért a nyugalmas élet. Mindig üldözték. Nyugalma nem volt, de békessége igen. És ezt kínálja nekünk is. „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen” (Jn 14,27)!

 HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.