Jézus tud segíteni

R

uth megtapasztalja, hogy az Úr előtte jár, és megkészíti számára az utat (Ruth 4,1-22). Ez a pogány nő egyre többet tapasztal meg Izráel Istenének lényéből és hatalmából. Ruth pont ezért jött, neki elsősorban Istenre volt szüksége. Nem az áldást kereste, hanem magát Istent. Ezt abból is látjuk, hogy Betlehemben sem maga próbálja megoldani helyzetét, hanem az Úrra bízza magát. És azt látjuk, nem is csalódik, Isten csodálatosan igazgatja életét. De mindezek az események Naomi számára is bizonyságtételek, hiszen ahogy hazajött, még rosszabb körülmények közé került, mint amikor elment. Emberileg nehezebbé vált az élete, még reménytelenebb volt, és az Úr megmutatta, hogy Ő minden élethelyzetnek Ura. Övéinek soha nem kell menekülni, csak bízni Benne. Isten Úr a nyomorúság felett is, bízzunk Benne. A nyomorúságban, és minden élethelyzetben Ruth példáját kövessük. Keressük mindig Istent, legyen Ő az első számunkra. Ne az áldásért közeledjünk, hanem Őt magát vágyjuk. Akarjuk minél jobban megismerni és gyönyörködni az Úrban.

Boáz felismeri, hogy eljött a cselekvés ideje, meglátja, most neki kell lépnie, és ezt meg is teszi. Azonban itt is a fölfelé figyelés, az Úrban való bizalom jelenik meg. Boáz sem erőszakosan, ragadozó módjára lép fel. Nem a szerzés vágya vezérli, hanem Isten akaratának a cselekvése. Boáz először a vagyonról beszél a másik rokonnak, és ő kész is vállalni, mert a vagyon, az kell. Nincs olyan pénztárca, amibe ne férne még. Ha Boáz mindenáron meg akarta volna szerezni a földet, akkor Ruthot említi először. De nem így tett, mindent elengedett és az Úrra bízott. Aki el meri engedni dolgait, nem ragaszkodik a világ javaihoz görcsösen, az megnyeri az Úr kegyelmét és ajándékát. Merjünk mindent elengedni és rábízni Urunkra. Ne mi akarjuk megmenteni az életünket, hanem hagyjuk azt az Úrra. Isten cselekszik, és amire szükségünk van, és ami előreviszi országa ügyét, azt megadja. Mindig azt kérjük, hogy országát vigye előrébb, nevét dicsőítse meg.

Az események mögött mindig ott áll az Úr, ő adja meg, hogy Ruth gyermeket szüljön. Minden kegyelem, mert Ő az élet Ura. Nem az emberi terveken, elhatározásokon múlnak a dolgok, hanem Isten akaratán, és ha ebbe belesimulunk, tapasztaljuk jelenlétét és a belőle fakadó áldást. Boáz és Ruth belesimultak Isten tervébe, nem maguk akarták életüket irányítani, hanem ráhagyták mindezt Istenre. Isten pedig nagyszerű tervet hozott ki ebből a kapcsolatból. Ez a találkozás és házasság túlmutat önmagán, Isten országát, az Ő népének életét viszi előre.

Naomi is átéli, hogy mindazt, amiért ő fáradozott, sőt, nagyon erőlködött, ajándékba kapja. Hiába házasította ki gyermekeit idegen országban, nem lettek unokái, amikor pedig már feladta a reményt, átélte Isten drága kegyelmét. A dolgok akkor kezdtek jó irányt venni, amikor mindent elengedett, és mindenről lemondott, mert onnantól az Úr vette kezébe életének alakítását. Megtanulta, hogy Isten ajándékozó Atya, legfontosabb mindig orcáját keresni, és a többi az Ő dolga. Az erőlködés, a görcsös ragaszkodás nem vezet előre.

Ebből a történetből bizonyságtétel lett, az Úr nevét dicsőítette életük. A szomszédok, rokonok és ismerősök is meglátták Isten kegyelmét. Pedig mindenki elfeledkezett Naomiról, és amikor kifosztottan hazaért, lemondtak róla. De Isten nem mondott le róla, hazahozta és áldássá tette. Az Úr nem mond le rólad sem, bármilyen reménytelennek tűnjék is a helyzeted. Ő könyörül rajtad, csak engedd Őt cselekedni, keresd Őt, és figyelj a szavára!

A szentíró szíve tele van Jézus iránti szeretettel, Őt látja mindenben (Zsid 2,5-18).  Az ószövetségi igék is új tartalommal telnek meg a számára, amikor Jézus lényén keresztül szemléli őket. A zsoltárban is meglátja Jézust. Felismeri, hogy az egész Írás Róla szól, sőt, az egész teremtettség Róla szól, hiszen minden általa és érte teremtetett. Így azután az életünk sem szólhat másról, mint Róla. Akkor leszünk a helyünkön és akkor lesz igazi értelme mindennapjainknak, ha minden Róla szól az életünkben.

Mennyire igaz, amit a zsoltáros megfogalmaz - micsoda az ember -, igen, micsoda, hogy Isten a Fiát küldte érte a világba. Micsoda értéket képviselünk a szemében, mennyire fontosak vagyunk a számára, hogy Fiát adta értünk. Mi hányszor nem becsüljük életünket, alulértékeljük magunkat, pedig értékünket nem az adja, mire vagyunk mi képesek, hanem az, hogy Isten teremtett, az Ő alkotásai vagyunk. Minden ember élete remekmű, de ha a mi kezünkben marad, elromlik. Épp ezért bízzuk azonnal Urunkra, hagyjuk, hogy Ő gondozza életünket, Ő tartsa karban azt, amit teremtett és ránk bízott. Gyakran a gőg férkőzik szívünkbe, úgy gondoljuk, a mi kezünkben jó helynek van az élet, de a mindennapok, a történelem egészen másról beszél. Azt látjuk, nem tudunk bánni saját életünkkel, azonban ha ezt végre elismerjük, odavihetjük Hozzá. Ahogyan elvihetjük az autónkat a márkaszervizbe, úgy vihetjük életünket az Úr műhelyébe. Ő az egyedüli, aki ért hozzá. Ha Rábízzuk, jól fog működni.

Mindent az Úr lába alá vetett Isten. Vagyis Jézus minden felett, az egész világ felett Úr. Akkor is így van ez, ha nem mindig így látjuk. Vannak, akik magukat tartják úrnak, mindenhatónak, de nem így van, a látszat ellenére Jézus az Úr. De várja, hogy ezt elismerjük, és leboruljunk Előtte. Amikor a földön járt Jézus, nem mindenki előtt ragyogott fel isteni mivolta. Istenségét elrejtette, mert így szerezte meg számunkra az örök életet. Mindenkiért megízlelte a halált, mindenkiért bemutatta az áldozatot, a lehetőség mindenki előtt nyitva áll. Az ajtó nyitva, csak be kell lépni rajta, ez az ajtó: Jézus.

Azért lett emberré Jézus, hogy segítsen rajtunk. Amikor kísértésekbe esünk, támad a gonosz, de ne rettenjünk meg, hanem hívjuk segítségül az Úr Jézust. Maga is támadás alatt állt, az ördög kihasználta testi állapotát, ám az Úr megmutatta, hogy lehet győzni a gonosz felett. Így, ha mi rábízzuk magunkat Urunkra, átélhetjük győzelmét. Nekünk nincs esélyünk, de Jézusnak igen. Ő hatalmasabb az ördögnél, ezért mindig Őt hívjuk, Őt kérjük.

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.