A
|
bírák korába vezet el bennünket Ruth könyve,
éhínség idején látjuk az Úr népét (Ruth 1,1-22). Ebből megláthatjuk, hogy nehéz
időszakos, nyomorúságos élet minden korban van. Nem kerülte el még Isten népét sem.
Mi azt szeretnénk, ha a nehéz idők elkerülnének minket, ha nem kellene bajokkal
szembenézni, és szenvedést kiállni. Azonban nehéz idők vannak, gyakran
természeti katasztrófák sújtják a vidéket, amiben hitünk próbáját láthatjuk
meg. A gondok, bajok sok esetben próbát jelentenek, Isten megvizsgálja a
hitünket, a problémára adott válaszunkat. Ilyenkor derül ki, mennyire bízunk
Benne. Aki teljes szívvel Rá támaszkodik, az a nehéz időkben is Tőle kér és vár
segítséget. Az nem maga keres megoldást,
és különösen nem azt nézi, ő hogyan bújhat ki a nehézségek alól, miként
úszhatja meg azokat.
Itt egy férfi választotta azt a megoldást, hogy elhagyja népét és
országát családjával együtt, a jobb megélhetés reményében. Mai szemmel nincs
ebben semmi különös. Sokan választják azt, hogy elmennek otthonról, a jobb
megélhetés reményében. Azonban ez az ember Isten országát és népét hagyta el.
Pogány földre költözött. Benne van, majd ott, majd Moáb földjén boldogulok.
Talán az is felbukkant benne, hogy lám, a pogányok országában nincs éhínség. Bezzeg a
kenyér házában nincs kenyér, mert Betlehem azt jelenti, kenyér háza.
Azonban Isten országából soha nem érdemes elmenekülni, ott még a szegénység
is jobb, mint pogányok földjén a jólét. Olyan
jó lenne, ha ezt meglátnánk, és nem menekülnénk ki a próbákból. Azt is vegyük
észre, hogy általában Isten nem visz el a nyomorúság elől, van, amikor
megtörténik, de ez nem jellemző. Inkább úgy működik, hogy a jobból visz az
emberileg rosszabb felé. Jézus a menny dicsőségből jött a földre, a tanítványok
egy része is elhagyta az emberi biztonságot Jézusért. Az Úr önmaga iránti
bizalomra akar megtanítani, arra, hogy a nehéz helyzetekben is tartsunk ki
mellette, és ne adjuk fel. Mert jó azt is észrevennünk, hogy nem megy el
mindenki. Sokan maradnak, és az Úrban bízva megharcolják ezt az időszakot, így
azután lélekben megerősödve kerülnek ki belőle.
Elimélek nem menekülhetett el a bajok elől, mert utolérték. A menekülés
soha nem megoldás. Meghalt ő is, és a két fia is. Talán ezek az események is jelzések voltak,
haza kellene menni, nem itt a helyünk. Véget ért Betlehemben az éhínség, de
mégsem mentek haza. Megszokták a jobb életet, és talán a pogány környezetet is. Isten azonban nem mondott le róluk, különösen
Naomiról, és tovább kereste. Amikor
meghal a két fia, ráeszmél, nem ott a helye, és haza ndul. Júda határán
visszaküldi menyeit, de Ruth kitart mellette.
Naomi úgy látja, az Úr keze érte el őt, ami igaz, mert az Úr ment utána,
hogy hazahozza. De nem kellett volna megvárni a tragikus eseményeket, hamarabb
is vissza lehetett volna térni. Ne a felelősséget hárítsuk Istenre, ne Őt
okoljuk a bajokért, hanem inkább adjunk hálát, hogy engedetlenségünk ellenére is
utánunk jön. Ő soha nem adja fel.
Ruth hűsége magával ragadó, nem egyéni érdekeket tart szem előtt, hanem
odafigyel Naomira, az ő érdekeire. Kész vállalni anyósát, népét, hitét. Ruth
szívében Isten munkálkodott, vonzotta őt magához.
Ruth vallomását kövessük mi is. Valljuk meg az Úrnak, hogy készek vagyunk
oda menni, ahová Ő megy. Hisz erre is hív el, kövess engem, mondja. Ahogyan a
moábita Ruth követte Naomit, úgy kövessük Urunkat, vegyük át az Ő életmódját,
éljünk úgy, ahogyan Ő élt.
Betlehembe érkezve már jól látja életét Naomi, ki meri mondani, én mentem
el, de megvallja azt is, hogy az Úr hozta vissza. Ha én megyek el, egyre nő a
veszteségi lista, de ha Ő visszahoz, újra növekedés indul meg. Mert ha Ő vezeti az életemet új célok felé, a
mennyei haza felé fogok haladni. A magam útja elvezet az Úrtól, mint a tékozló
fiúé. És ezen az úton veszteségek vannak, ezt tapasztalta meg a tékozló fiú is.
Az atyai háztól távolodó élet veszteséges élet. Az Úr azonban azt akarja, hogy hazainduljunk. Ő visz haza, mert otthon van a helyünk. Otthon új élet és új terv
bontakozik ki. Milyen úton jársz? Elfelé távolodón, vagy már a hazafelé
vezetőn? Hazamenni tulajdonképpen így lehet és így érdemes, mindent elvesztve,
üres kézzel. Mert az új életben már az Úr tölti meg kezeinket.
A Zsidókhoz írt levél Jézusról tesz bizonyságot, Őt állítja elénk (Zsid
1,1-4). Úgy beszél Róla, mint Aki Isten utolsó szava hozzánk. Isten ma Jézusban
szól az emberhez. Korábban is szólt,
mert azért is teremtette az embert, hogy élő kapcsolatba kerüljön vele. Ennek a
kapcsolatnak a beszéd az igazi tartalma. Az ige olvasása során élhetjük át
igazán, mennyire is beszél az Úr, Lelke által élővé, maivá válik az ige. Ma is
lényünket megfeszítve figyeljünk Rá, hallgassuk Őt!
Hozzám szól az ige, szívem örömmel van tele, vallja meg egy ének
szerzője. De valóban úgy olvasom, hogy személyesen hozzám szól, vagyis most én
vagyok egyedül fontos az Úr számára? Mert ha így olvasom, örömöt fog okozni
az ige, hiszen átélem, hogy a több mint hétmilliárd ember között most én
vagyok az Atyának a legfontosabb, most rám szán időt, nekem szenteli figyelmét.
Honnan tudjuk? Az igéből, ahol azt olvassuk, még a verébre is odafigyel, az Ő
tudtán kívül egy sem esik le a földre. Ha így figyel a verébre, akire bizony, mi
oda se hederítünk, mennyivel inkább figyel ránk. Ha elkeseredtél, szorongatja
szívedet a félelem, a kétségbeesés, éld át: Atyád figyel rád, szeret.
Jézusban ismerteti meg magát velünk az Isten. Az Úr Jézus Isten lényét
sugározza bele a világba. Röviden: Isten olyan, mint Jézus. Ha meg akarjuk
ismerni, keressük Jézust. Figyeljük Lényét, életét, mert belőle jobban
megismerjük Atyánkat. És ez az élet célja, ezért élünk, hogy minél jobban
megismerjük Őt.
Azt is meglátjuk, hogy Jézus megtisztított bűneinktől. Csodás szeretet,
azért szállt a földre le, hogy megmentsen. Ő a bűnösökhöz, és nem a jó emberekhez jött. Azokhoz, akiknek ruhája
szennyes, mert az Ő vére tisztít meg minden szennytől. Áldjuk és magasztaljuk Őt,
dicsérjük szent nevét, és várjuk vissza.
Üres kézzel kell-e mennem?
1.
Üres kézzel kell-e mennem
S állanom az Úr elé?
Nincs kalász, mit én arattam,
Amit nyújtanék felé?
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
2.
Jól tudom, hogy Ő megváltott,
Nem rémít már a halál,
Ám hogy üres kézzel lásson,
Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
3.
Bár lehetne visszahoznom
Kárba veszett életem,
Munka közt az Úrnak élni
Mily öröm volna nekem!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
4.
Testvér, rád is vár a munka,
El ne mulaszd botorul,
Lelkeket vezess az Úrhoz,
Míg az éj rád nem borul!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése