Rád tekint már hitem

A

z Úr igéje szól, csodálatos, az ige szól, ez nem csupán egy régen megírt szöveg, hanem az Úr szava (Zak 12,1-14). Ez a szó a Szentlélek által vélik élővé, maivá. Olvasom és átélem, hogy az én Uram megszólal, hozzám intézi szavait, van mondanivalója. Csak nekem legyen hallásom. Igen, legyen hallásom, arra, hogy azt halljam, amit mondani akar, ne a saját véleményemet, hanem az Úr üzenetét. Ezt követően pedig szükséges, hogy legyen bennem készség a cselekvésre. Tegyem, amit Ő mond.

Ki az, aki szól? A Teremtő, az, aki ezt a földet formálta. Áldott legyen az Úr, hogy elkészítette számunkra, készen ideadta, nekünk csak be kell laknunk. Igen, Aki szól, a Teremtő, de nemcsak a világot alkotta, hanem az embert is. Lelket adott a számunkra, ezáltal kiemelt az állatvilágból, kiemelt a szobrok közül. Isten Lelke teszi élővé az embert. Így ma is igazán a Vele való kapcsolat által válhatunk emberekké. Ha megszűnik, vagy létre sem jön Vele a kapcsolat, állativá vállunk. Az állatok jellemzője a pusztítás, csak mindig az egyén számít, a másik nem. Bizony, ezt tapasztaljuk magunk körül, csak én vagyok a fontos, és érdekeim érvényesítéséért kész vagyok másokon is átgázolni. Ez látható a világban is, a pénz és a hatalom érdekében kész és képes az egyik ország megsemmisíteni a másikat. Nagyon nagy szükségünk van Isten Lelkére, az újjászületésre, mert az Ő munkája által válhatunk vadállatokból emberekké, krisztusi lényekké.

Olyan jó olvasni és tapasztalni, hogy az Úr éberen őrzi Júda házát, és egyben mai népét is. Az Úr éber, figyeli életünket, semmi nem történhet tudta nélkül. Júdának is ígérte, megvédi, körülveszi őket. Az Úr oltalmazza övéit, és így védelem alatt élve válhatnak bizonyságtétellé. Mert az oltalom mindig a szolgálatot segíti, az a cél, hogy mindenki meglássa, Istenben van az erejük. Bár ma is meglátnák, bárcsak látható lenne, hogy az Úrban van az erőnk. Ma gyakran az látszik, hogy a világ a támaszunk. A politika adja az oltalmat és a segítséget. Urunk könyörüljön, hogy a magunk területén, ott, ahová állított, mindig Őt tudjuk felmutatni, hogy képesek legyünk megélni jelenlétét. Júda nem magát menti meg, hanem mindenki előtt nyilvánvaló válik az Úr szabadítása. Ez lenne ma is a lényeg, ne mi akarjunk magunkon segíteni, hanem engedjük az Urat cselekedni.

Zakariás egy átszúrt nevű személyről beszél, őrá fognak nézni, tőle várják a segítséget. Azt gondoljuk, még ilyet, egy átszúrt ember, egy megsebesített, és talán már halott személy hogyan segíthet, milyen reménységet adhat? És mi már tudjuk, ez a személy az Úr Jézus, ott függ a kereszten, és aki Rátekint, az megmenekül. A megfeszített Úr a megoldás, az orvosság a beteg emberiség számára. Ő a megoldás az én számomra és a te számodra is. Nézz Rá, nézzünk Rá, mert senki más nem segíthet a ma emberén sem, csak egyedül Ő. A kereszten győzte le a bűnt, ott fizette ki adósságunkat, és így szabadságot szerzett a számunkra. Általa lehetünk szabadok, Általa van üdvösségünk. Ő nem sikert, földi kincset, hanem örök életet ajándékoz mindazoknak, akik hisznek Benne. Jöjj most Hozzá hittel, fogadd el a kegyelmet, és járj Vele. Mert ez a cél, Véle járni és győzni.

Megrendítő, amit Jakab ír: gazdagok, sírjatok (Jak 5,1-6)! Megrendítő, és hihetetlen a számunkra, mert úgy gondoljuk, a gazdagok azok, akiknek nem kell sírni. Mindent elérhetnek, megszerezhetnek, ők aztán igazán boldogok. Azonban minden gazdagság elmúlik egyszer. És ez számunkra is figyelmeztetés, nézzem meg, mi jelenti a gazdagságot. Mihez ragaszkodom, mitől várom a boldogságot? És ha nem Krisztus az én gazdagságom, akkor forduljak Hozzá, mert ami a földön gazdagságot, jólétet kínál, az mind elmúlik. Igen, nincs az a gazdagság, amit el ne lehetne veszíteni. Ha a megélhetésünk, vagy akár gyermekeink, unokáink jelentik a gazdagságot számunkra, helyezzük őket is az Úr kezébe. Mert itt semmit nem tudunk megtartani. Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt. Ezért engedjünk el mindent az Úrért, merjük a kezébe tenni mindenünket, mert ott van jó helyen. Ami nem érték, az kihull, de ami érték, az megmarad. A legnagyobb kincs Krisztus, ha Ő a miénk, minden a miénk.

Mivel töltjük az utolsó napokat? Még mindig földi kincsek után vágyódunk, még azokat hajkurásszuk, vagy örökkévaló értékek után indulunk? Így, adventben érdemes elgondolkodni, mi a fontos a számunkra. Mi jelent értéket, mit hajszolunk, ajándékokat, vagy az Urat keressük? Mi is a lényeg nekünk, így, ünnepek előtt? És mitől válik ünneppé számunkra a karácsony? Krisztus érkezése, életünkben való megjelenése teszi ünneppé, vagy csak a saját programjaink? 

Mennyire ember alattivá válhatunk, ha eligénytelenedünk. Ha csak annyi az igényünk, hogy jót együnk, igyunk, szórakozzunk, akkor nem vagyunk előrébb az állatoknál. Jakab is erről ír, bármilyen erősnek, sértőnek tűnik is ez. Az embert nem a jólét teszi emberré, és nem a tudása emeli feljebb, hanem az Istennel való élő kapcsolat. Az állat is boldog, mert jól tartja az ember, és nem tudja, hogy mindezt azért teszi, mert meg akarja ölni. Így van ez, a világ is ezt a szemléletet követi. Jól tart, és a kárhozatba taszít. Bár felismernénk a veszélyt, és kiáltanánk az Úrhoz szabadításért. Emeljük fel Hozzá szívünket, és Ő megkönyörül rajtunk, és egy új életre segít. Ebben az életben már a kapcsolat, a Vele való kapcsolat, Lényének megtapasztalása a fontos. Már nem a test vágyainak a kielégítése vezérel, hanem a Neki való élet. Igaz, ez az élet nem jelent automatikusan földi jólétet és boldogságot. Az első tanítványok élete nehéz volt, szenvedtek, életüket adták az Úrért. De tudták, ha itt mindent el is veszítenek, ezek amúgy is mulandó értékek, egyszer mindent itt hagyunk, de ők örök értéket nyertek Krisztus által. Keressük ezt az örökkévaló értéket, az üdvösséget, amit kegyelemből, ingyen kaphatunk meg. Ez Isten nagy ajándéka a számunkra.

 Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.