Akik várják Őt

J

údát még nem érte el az asszír veszedelem, jólétben élnek, biztonságban érzik magukat, és meg vannak elégedve mindennapjaikkal (Ézs 10,1-34). A próféta azonban rámutat: a békés élet, a biztonság sokakat visszaélésre késztet, kihasználják hatalmukat, a szerzésre összpontosítanak és nem törődnek a nép ügyeivel, nem ragaszkodnak az igazsághoz. Úgy vélik, Isten sem figyel rájuk, elkerüli őket a veszedelem is, hát lehet gyűjteni, harácsolni, karriert építeni. És egyáltalán nem figyelnek Istenre. Azt gondolják, mindent jól tesznek, velük semmi gond, másrészt gőgössé válnak, mert amikor megy a szekér, amikor Isten nem lép azonnal, és nem leplezi le a gonoszságot, azt gondoljuk, minden a legnagyobb rendben. Azt hiszik, minden mehet tovább, ahogy eddig, ennyi belefér.

Érdemes elgondolkodni, vajon a mostani ünnepi istentiszteletek alkalmával hány ember élete változott meg. Hányan mentek haza úgy az istentiszteletről, hogy rádöbbentek: nyomorult bűnös ember vagyok? Eddig loptam, csaltam, hazudtam, becsaptam a családom, mások kárán növeltem a vagyonom, de ez nem mehet így tovább. Hányan ismerték fel, hogy ahogy eddig éltek, az Isten nélküli, kárhozat felé tartó élet volt? És vajon kiáltott-e valaki: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek? Karácsony napjaiban hány szívben született meg a Megváltó, hány élet lett újjá és nyert új tartalmat és célt?

Őszinte szembenézés és bűnbánat helyett nem inkább a megelégedés ütötte fel a fejét a szívünkben? Most igazán meg lehet elégedve az Úr Isten is, hiszen legalább egy alkalommal elmentem a templomba, igaz, jó hosszú volt, és ezt be is számíthatja, nincs itt semmi probléma, kérem. De átéltem-e a találkozást a megszületett Úrral? Mert ezért adatott ez az ünnep. Mert nem Istennek van szüksége ünnepeinkre, hanem nekünk. Mégpedig azért, hogy végre ünnep legyen a szívünkben is, ez pedig akkor lesz, ha Jézussal találkozunk, és leborulva imádjuk Őt.

Azonban ha ma még távolinak tűnik is, jönni fog az ítélet, őket sem kerüli el Isten ítéletes keze, haragjának botja, amely most Asszíria markában van. Mi se érezzük biztonságban magunkat. Legalábbis ne az anyagi, társadalmi helyzetünkben, vagy a világgal való szövetségben bízzunk, hanem keressük Utunk oltalmát. Mert az igazi biztonság az Úrnál található. Ő oltalom és menedékhely, szárnyai alá zivataros időben is behúzódhatunk.

Azonban Asszíria, bármilyen félelmetes legyen is, az Úr kezében van. Hatalmát és lehetőségeit is Tőle kapta. Ámbár ezt ő nem így gondolja. Ő nem eszköz, nem szolga akar lenni, hanem Úr, aki maga rendelkezik élet és halál fölött. Isten megbízza Asszíriát, de neki ennyi nem elég, ő többet, mást akar, nem így képzeli, mondja a próféta. Bizony, milyen sokszor mi sem úgy gondoljuk, ahogyan az Úr.  Szívünk vágya egészen más, mint amit Isten akar, vagy amit gyakran kifelé mutatunk. Isten ismeri a szíveket, Őt megtéveszteni nem lehet, belelát Asszíria szívébe is, és így tudja, hogy állati és pusztító indulatok vannak a szívében. Ez az eredeti lénye. Az ünnep idején felvesszük a szeretet, a békesség, a törődős álarcát, van, aki még ilyenkor sem, de ünnep után ezek lekerülnek, és a felszínre tör mindaz, ami a szívünkben van, megjelenik a ragadozó, aki pusztítani akar, aki mindig más kárán kíván felemelkedni.

Miért van ez? Mert nem látjuk mi sem, hogy életünk és benne minden lehetőség Isten ajándékai. Nem a magunkéi vagyunk, hanem az Övéi, mert drága véren, a Krisztusén váltattunk meg atyáinktól örökölt hiábavaló életmódunkból. Ha ezt felismerjük, és Rábízzuk magunkat, a belsőnk is kicserélődik, mert Ő vesz bennünk lakozást, és Ő a Békesség Fejedelme. Hányszor vagyunk mi gőgösek, veregetjük a vállunkat egy-egy eredmény elérése után, büszkén és elégedetten mutogatjuk és mondogatjuk, „kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok” (13). Ha valamit elérünk, nincs már bennünk alázat, nincs hála. Másrészt gyakran pont olyasmire vagyunk büszkék, mint amire Asszíria is, aki leigázta a népeket, elvette szabadságukat, határ nélkül egybemosta őket.

Azonban Isten népe ilyen helyzetben is odafordulhat Istenhez, nem kell félni az állat módjára tomboló birodalomtól, mert az Úr hatalmasabb nála. Isten gyermekeinek a feladata ilyenkor is a bizonyságtétel. Merjünk mi is Krisztusra tekintve élni, úgy élni, ahogyan Ő élt. Milyen balgák is vagyunk, úgy teszünk, mintha a vessző akarná felvenni az embert.

Eltévesztjük helyünket és szerepünket. Az Úr segítsen azonban visszatalálni Hozzá. Merjük elismerni, hogy a Vele való kapcsolatban kerülünk a helyünkre és találjuk meg magunkat. Van ígéret, és ebbe kapaszkodjunk: van maradék, aki megtér és az Úrra támaszkodik. Legyünk mi ez a maradék, legyünk mi azok, akik Istenre támaszkodnak minden körülmény közepette. Mert Ő hűséges, nincs messze tőlünk.

Mai szakaszunk üzenete: vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat (Zsid 9,15-28). Semmi nem tud megtisztítani a bűntől, csak a vér. De nem kell már áldozatot bemutatni, nem kell semmi és senki életét elvenni, azért, hogy tiszták, sőt, hófehérek lehessünk, mert Krisztus megáldozta önmagát. Az Ő vére tisztít meg mindenkit minden bűntől. Nincs más megoldás. Az Ő vére az egyedül hatásos eszköz a bűntől való szabadulásra.

Ezt nem kell megismételni, érvényes az egész mostani korszakban, amit a kegyelem időszakának nevezünk. Mert nemcsak bemutatta az áldozatot, hanem szent vére eltörölte a bűnt, megsemmisítette a forrását. Jézus kereszthalála bűntörlő halál, megoldotta azt a problémát, amit mi soha nem tudnánk megoldani. Eltörölte a bűnt, legyőzte azt a vétket, amit mi engedtünk a világba. Dicsőség legyen Neki. S így azután halálunk után bizalommal járulhatunk az ítélet trónja elé, mert ki van fizetve az adósság. Aki ebben az időszakban megbánja bűneit és Jézust követi, Neki él, annak nem kell félnie az ítélettől, mert az Úr Jézus elszenvedte a büntetést.

Aki pedig befogadta Őt az életébe, azt egy cél vonzza: találkozni Vele, ezért várja Őt vissza. Mert ismét megjelenik, de már dicsőséges Úrként. Te várod-e? Neki élünk-e már most? Ő-e a legfontosabb a számomra?

Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.