Immánuel: Az Úr szikéje, az ige

bálványimás miatt ítélettel kell szembenéznie Izráel népének, olyan szokásokat vettek fel, amelyet más népektől vettek át, így azután már nem ők válnak bizonyságtevőkké (Ézs 2,6-22). Izráelt Isten arra hívta el, hogy élete másokat Őhozzá vonzzon, és így juttassák el a népeket Isten megismerésére. De nem ők jelentettek hatást a pogányokra, hanem Izráel igazodott a pogánysághoz. Az ige szerint keleti szokásokat vettek át, varázslást űztek. Bizony, ma is sokféle szokást átveszünk, mi is a környezethez akarunk hasonlítani, és elfelejtjük, hogy azért hívott el az Úr, hogy mi tegyünk bizonyságot a számukra. Az Úr világosságként állította népét ebbe a világba, de nem mindig lobog a láng, gyakran csak pislákol a mécses.

Bálvány lett az ezüst, az arany, tehát jólét is. Ezekkel vannak tele, ezektől várják a segítséget, a megoldást. Mivel van tele a mi életünk és a mi szívünk? Mitől várom én a megoldást? Miben vagy kiben bízom?

Eljön az ítélet napja, az az idő, amikor világossá válik, a bálványok, tehetetlenek, csak emberi értelem és kéz alkotásai. Eljön az idő, amikor segítséget várnak, de a bálványok nem tudnak segíteni. Amikor az Úr érkezik, az ember porba hullik, mert meglátja hatalmát és dicsőségét. Jó, ha már most meglátjuk, hol a helyünk, ha bűnbánattal fordulunk Urunkhoz, és kérjük az Ő kegyelmét. Mert Isten megtalálható, várja a bűnbánó lelkeket. Várja, hogy elforduljunk bálványainktól, és Őhozzá térjünk.

Az Úr ítéletének napján az ember rádöbben, nem ő az isten. Bizony, nagy tévedésben vagyunk, úgy, amint a fáraó is volt. Úgy gondoljuk, mi vagyunk az isten, és így mindent megoldunk, senkinek nem tartozunk számadással, és azt tesszük, amit akarunk. Azonban a Szentírás elmondja, Isten az Úr, és az ember ezzel szembesülni fog. Sokféle módon keres az Úr, mert azt akarja, hogy megtérjünk, de az ember nem akarja letenni koronáját, nem akarja feladni égbetörő terveit. Amikor Isten keres, amikor súlyosabb eseményekkel kíván maga felé fordítani, nem Hozzá futunk, hanem elbújunk. Megdöbbentő, hogy nem bűnbánatra jutnak, hanem elbújnak. Meg akarják úszni a nehéz időket, az ítéletet, de nem Isten közelségét keresik. Mi hogyan állunk ezzel a kérdéssel? Mi is gyakran csak megúszni akarjuk a nehéz helyzeteket, valahogy túlélni még az ítéletet is. De nem Őt keressük. Pedig Isten Jézusban eljött, hogy megkeressen bennünket. Ne meneküljünk, ne keressük az óvóhelyet, hanem inkább induljunk el Felé. Adjuk fel a menekülésre épített taktikát, és lássuk meg, nem a barlangok adják az oltalmat, hanem a kereszt. Ott találhat menedékre a bűnös nyomorult ember.

Fontos felszólítás található a fejezet végén: ne bízzatok az emberben! Bizony, ma hányan az emberben, egy-egy kiemelkedő személyben bíznak. Az Úrba vessük bizalmunkat. A hit azt jelenti, teljes mértékben Istenre figyelek, és csak Tőle várom boldogulásom. Gyakran ez csak hitvallásként fogalmazódik meg, a valóságban azonban sorban állunk emberi fórumok előtt, és várjuk támogatásukat. Tegyük minden gondunkat az Ő kezébe, vessük terheinket az Úrra, mert Ő gondoskodik.

Isten legnagyszerűbb eszköze az Ő szava, általa végzi munkáját, és az ige oda is elhatol, ahová az emberi szó nem (Zsid 4,12-16). Mert a lelkek mélye a szemünk elől elzárt terület, akkor is így van ez, ha ma ez a legnépszerűbb tudományos terület. Mindenki a lélek mélységeit kutatja, és mégsem ismerjük igazán, mi megy végbe a másik emberben. A lélek titkait és mélységeit Isten Lelke tárja fel előttünk. A Szentlélek vezetése által tárulhatnak fel a mélyben lévő dolgok, és az ige által tisztulhatnak, gyógyulhatnak lelki sérüléseink.

Az ige olyan, mint a kétélű kés, amit az áldozatkor bemutatott állat részeinek szétválasztásához használtak. Így fejtették le az értékesről az értéktelen részeket. Isten szikéje az ige, általa választja le és távolítja el szívünkről mindazt, ami megbetegít, ami tönkretesz. Az Úr látja, jól látja életünket, semmi nincs rejtve, nincs titokban. Ezt a tudását azonban nem ellenünk, hanem javunkra használja fel. Azt akarja, hogy megtisztuljunk a bűntől, de teljesen. Nemcsak félig-meddig, hanem új szívet akar ajándékozni mindazoknak, akik kérik Tőle.

Isten elvégezte a csodát, megközelíthetővé tette magát. Nem mi jutunk el Hozzá, hanem Ő jött közénk Jézusban. Emberré lett, és így már megközelíthető és elérhető. Jézus a keresztje által összeköti a mi világunkat az Atya világával. Azért jött, hogy hidat építsen a föld és menny között, és a kereszt ez a híd. Jézus keresztje hidalja át az elválasztó szakadékot, így Isten megközelíthetővé vált. Lépjünk rá erre a hídra, és induljunk el Isten országa felé. Ne féljünk, hanem menjünk bizalommal. Jézus kifizette bűneink árát. Mehetünk Jézus vére érdeméért. És olyan jó, hogy így mehetünk, nem számít, honnan jövünk, mert Jézus megtisztít. Jézusért nyílik Isten országának ajtaja, és Érte fogad be az Atya. Ezzel a bizalommal járulhatunk a kegyelem trónusához. Mindig a bizalomra alapozva mehetünk, soha ne magunkra építsünk, mindig Jézusra. Ma még áll a kegyelem trónusa, és azért kegyelem trónusa, mert ott nem jutalmat osztanak, nem a teljesítményt értékelik, hanem a bűneit megbánó kap ítéletelengedést. Miért? Mert Jézus magára vette ítéletünket. Jöjjünk hát ma is Hozzá teljes bizalommal.

Az áldott orvos közeleg

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus;

Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival!