Tanulás

A

 fogságból több csoportban jöttek haza zsidók, de még így sem ment vissza mindenki (Zak 6,9-15). Sokan maradtak, mert jól működő vállalkozásuk volt. Ezt nem akarták feladni az otthoni újrakezdés érdekében. Mert, aki visszament, annak a nulláról kellett kezdenie az életet. Újra kellett építeni a várost és a templomot is. A Babilóniában maradtak azonban hallottak a templom építéséről, és egy csoporttal adományt küldtek rá. Nem vállalták az Isten népével való együtt szenvedést, de anyagiakkal támogatták őket. Vonzóbb volt a jólét, mint Isten országa. Mi a vonzó a számunkra? A jólét vonz, vagy Isten országának gazdagsága? Ezek a zsidók pénzt küldtek, de az Úr elsősorban a szívüket kéri, Ő nem az adományunkat kéri, hanem az életünket. Azt akarja, hogy Neki éljünk, ott, ahová állít.

Az Úr szava irányítja Zakariást, át kell vennie az adományt, és koronát kell készíttetnie belőle. A korona Jósua főpap fejére kerül, ő lesz az újjáformálódó nép elhívott vezetője. De lesz valaki, egy Sarjadék, és az Ő keze alatt minden újrahajt. Ez a Sarjadék lesz az Úr Jézus, az Ő keze alatt indul újra sarjadásnak a lepusztult élet. Ő az, Aki újra fel tud építeni, Aki rendbe hozza azt, ami lepusztult. Isten Őt adja a mi számunkra is.

Ő építi fel az Úr templomát - a feltámadásra is gondolhatunk, nagypénteken leromboltatott az Úr testének temploma, de harmadnapra felépítette azt. Ő építi fel a lerombolt templomot, mert testünk a Szentlélek temploma, az Ő számára készült, de annyi minden más van benne, és annyi mindennel leromboljuk ezt a templomot. Az Úr azonban megragad és felépít, elvégzi, hogy templommá legyen az életünk.

Az Úr kezei alatt minden életté válik, engedjük át az életünket, adjuk át Neki az irányítást. Mindazokat a dolgainkat, amikkel nem boldogulunk, bízzuk Rá. Ő maga az élet, és amikor ez az élet bejut egy tönkrement ember lényébe, megépül, új életté válik. Jézus Lénye által egy új kezdődik el. Adjunk hálát azért, hogy elkezdődhet egy új, egy egészen más élet. Ahogyan a samáriai asszony is új életet kezdett a Jézussal való találkozás által, úgy kezdhetünk mi is újat. Ő nem mond le senkiről, nem mondja, hogy nincs esély. Amennyiben átadjuk az uralmat Jézusnak, újra sarjad az élet, új lehetőségek bontakoznak ki előttünk. Ne csüggedjünk, mert amikor mi nem látunk már tovább, az Úr számára mindig nyílnak kapuk.

Egy pap is lesz a Sarjadék mellett, vagyis a papi és a királyi tisztség egybeolvad Krisztusban. Ő a mi királyunk és főpapunk. Ígéret is elhangzik, a távolban lakók is eljönnek, és építik az Úr templomát. Nagy reménység ez mindenkor, akik még távol vannak, meglátják, hogy Isten országában a helyük, és hazajönnek, és építik ezt az országot. Nagy dolog, amikor valaki hazatér, és a saját világa helyett Isten országát kezdi el építeni. Akik ma távol vannak, közel kerülnek, mert az Úr hazahozza, hazavonzza őket.

A keresztyén élet iskola, amikor hitre jutunk, beülünk az Úr iskolájába, és a tanulás egy életen át tart (Jak 1,19-27). Igen, a krisztusi életet nem lehet elméletben megtanulni, nem elég egy egyházi képzést abszolválni, ezt Jézus nyomában a mindennapi életben sajátíthatjuk el. Az Úr nyomában látjuk meg, hogy mindig van mit tanulni, rengeteg hiányosságunk van. Ha a mai igébe beletekintünk, akkor a tükör olyan dolgokat mutat, amik bizony, a saját életünkben is állandó harcot jelentenek. Melyikünk mondhatja, hogy a leckét már tudja, és mindig a hallásban a gyors?

Bizony, legtöbbször a szólás jobban és gyorsabban megy, mint a csendben lét, a hallgatás. Szinte mindig csípőből tüzelünk, nem is gondoljuk végig, mit mondunk, és majd csak később döbbenünk rá, hogy jobb lett volna meg sem szólalni. És mennyire problémás a harag, olyan könnyen megharagszunk, pedig a szentíró arra hívja fel a figyelmünket, hogy a harag nem szolgálja Isten igazságát. A harag nem megoldás, és nem bizonyságtétel.

Mit tehetünk? Mindez a régi természetünkhöz tartozik, amit le lehet vetni. Tehát az a kérdés, hogy ragaszkodom-e az igazamhoz, a haraghoz, vagy levetem, és helyette az igét engedem érvényre jutni. A régi beidegződések helyett hagyjak teret a bennem élő igének. Ha rendszeresen élek az igével, az átjárja lényem, és lámpásként világít a számunkra. Engedjük ezt a fényt, engedjük hatni az igét.

Meg kell tanulnunk cselekedni az igét, nem elég, ha olvasom, hallgatom, hanem éljem is. Úgy, ahogyan Jézus is élte. Nem az a lényeg, mennyit tudunk kívülről belőle, ámbár jó, ha minél többet ismerünk, hanem az, hogy mennyit valósítunk meg abból, amit megértünk. Az ige azért adatott, hogy általa változások menjenek végbe. Megmutatja lelki tükörként azt, ahol baj van, amin változtatni kell. De ne tegyünk úgy, mintha nem látnánk. A tükörbe is azért nézünk, mert rendbe akarjuk hozni a külsőnket. Az ige tükre abban segít, hogy a belsőnket is rendbe tegyük.

Gyakran válunk mi is feledékeny hallgatóvá, elolvassuk, de a gyakorlatban már nem alkalmazzuk. Amikor belekerülünk egy élethelyzetbe, már nem emlékezünk rá, vagyis nem akarunk emlékezni rá. Tegyük gyakorlattá az igét.

Tégy, Uram, engem áldássá

1. Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom!

Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon.

Bárhová küldesz, ajkamról zengjen az új ének.

Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet.

2. Tégy, Uram, engem testvérré, Lelkedet úgy kérem,

Tedd te a szívem, tedd késszé, bízni a testvérben.

Sejteni engedd, mit érez: boldog-e, szenved-é?

Vígy közelebb a testvérhez, népedet tedd eggyé!

Isten áldásával.