Tiszta ruha

É

zsaiás próféta könyvét kezdjük el ma olvasni, üzenete Isten népét szólítja meg, hirdeti az Úr szavát (Ézs 1,1-17). Azt a szót, amellyel Isten ébresztgetni kívánja népét. Az Asszír Birodalom fenyegeti Izráelt, majd az északi országrész fogságba is jut. Ezékiás király is Jeruzsálem falai alatt néz szembe a hódító sereggel. Azonban ezek az események nem csupán egy birodalom hódító magatartásáról beszélnek, hanem Istennek népe feletti ítéletéről is. Hiszen mindezen események által Isten szól hozzájuk, lehetőséget ad számukra a megtérésre, a Benne való bizalomra.

Azonban amikor a földet szólítja meg Isten, mi sem kerülhetjük ki szavát. Mert bár Izráel országa az elsődleges célpont, hozzánk is szól az Úr. Az egész emberiség számára van szava, így az én számomra is. Hajtsuk most oda fülünket, és figyeljünk Rá. Mint gyermek az Atyjára, úgy figyeljünk Rá, igyuk a szavát, mert ez forrás, ami felüdít.

Panasz hangzik el, mégpedig szomorú és fájdalmas panasz. Isten fiaként bánt a néppel, de ők elpártoltak Tőle. A legfájdalmasabb, hogy Izráel nem ismeri és nem érti Istenét. És itt a probléma: én ismerem-e az Urat? Értem-e Őt? Ismerem-e személyesen, úgy, mint az élet Urát, mint személyes Megváltómat? Mert Isten nem formaságot, vallásos szokásokat, áldozatokat vár. Nem, Ő a szívünket keresi és kéri.

Nem ismerik Istent, mert elfordultak Tőle, letértek útjáról a bálványimádás területére, elmerültek a bűnökben. A pogány világ hatásaiba teljesen belebetegedtek, megromlottak. Olyanok lettek, mint a szép és egészséges gyümölcs, amely közé egy rothadt is került. Az egész elromlott. Így látja elromlottnak az életünket Isten. A legfontosabb területek betegedtek meg: a fej és a szív. Nem segít már rajtuk a verés sem. Hiába élik meg a fenyegetettséget, élnek át nehéz időket, nem használ nekik. Nem így vagyunk mi is? Hiába a sok baj, a rengeteg kudarc, nem akarjuk meglátni bűneinket, és nem fordulunk őszintén Istenhez. Az a jó, hogy ennek ellenére, még mindig hív és vár minket. Még vissza lehet térni, még újat lehet kezdeni Vele.

Egyetlen megoldás van, a szívátültetés. Új szívre van szükségünk. Lássuk ezt meg, ne toldozgassuk, foldozgassuk életünket, hanem bátran vessük alá magunkat a műtétnek. Isten Szentlelke végzi el ezt a műtétet, Ő ad új szívet annak, aki ezt kéri.

Ne bújjunk a vallás mögé, ne mondjuk, járok templomba, adok az Úrnak, mert Ő többet kér ezeknél, Ő téged kér, a szívedet kéri. Nem elégszik meg kevesebbel, liturgiával, adománnyal, szép énekekkel, mert Ő is Önmagát adja a számunkra.

Izráel istentiszteletében, áldozatában nem telik az Úrnak kedve. Arra gondoltam, vajon hogyan látja majd az Úr a mi istentiszteleteinket. Karácsonykor, év végén templomba készülünk. Még azok közül is sokan megindulnak ilyenkor a templom felé, akik egész évben ritkán fordulnak meg ott. Ez jó, de mit lát Urunk? Milyen szívvel érkezünk? Azért megyek, mert Rá van szükségem? Szívem és lényem első számú vágya a Vele való találkozás? Adja Urunk, hogy belső, szívbéli vágyakozásból induljunk el. Őt keressük, és akkor megtapasztaljuk, hogy átölel az Úr. Ne arra figyeljünk, honnan érkezünk, hány éve voltunk távol, hanem lássuk meg az örömében elénk futó Atyát. Igen, Ő örül, amikor valóban Hozzá indulunk és az Ő atyai házába érkezünk meg. Jöhetünk eltékozolt élettel, amint a tékozló fiú is tette, Ő örülni fog, hogy végre hazajössz. Az atyai házba való megérkezés nem befejezés, hanem ott kezdődik meg és tárul fel előttünk az igazi, a teljes élet.

Az ige megmosakodást, jó tetteket vár el Izráel fiaitól. Mi már tudjuk, hogy nem nekünk kell bajlódnunk a tisztálkodással, egyébként sem tudjuk tisztára csutakolni magunkat. A bűn belénk rágódott, de van megoldás: Ő mos meg. A tékozló fiút is otthon fürdették meg és öltöztették át. Ő rongyosan, mocskosan ért haza, de az Atya átöltöztette, visszafogadta fiúi méltóságába. Ezt élhetjük át mi is. Atyánk Jézusért visszafogad. Leveszi elnyűtt és elkoszolódott ruhánkat, ráadja a Fiúra, mireánk pedig az üdvösség tiszta, fehér ruháját borítja.

Ismét hangzik a felszólítás: figyeljünk Jézusra, legyen Ő a legfőbb tekintély minden téren (Zsid 3,1-6). Annyiféle hangot hallunk, mindenki a figyelmünket kéri, mert ajánl valami biztosat, ami az ő számára pénzt jelent. Azonban ne figyeljünk és ne hallgassunk mindenkire, Isten Jézust adta ide a számunkra, nyomatékosan elmondta: ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok. Tehát van Kit hallgatnunk, van Kire figyelnünk. Jézus nem a maga portékáit, hitvány árucikkeit akarja ránk sózni jó bevétel ellenében. Nem, Ő kegyelmet, békességet, Általa megélt és tanítványok hosszú sora által kipróbált életet kínál. Ennek kifizette a költségeit a kereszten, így ez nekünk pénzbe nem kerül. Egyetlen dolog, amit tennünk kell: átgondolva az ajánlatot, elfogadni. Ez az én részem, Ő új életet, üdvösséget kínál, én pedig fogadjam el, és vegyem át Tőle.

Figyeljünk ma is Jézusra, életére és Igéjére, mert Ő megbízható, az egyetlen megbízható, aki ezen a földön élt. Végig hűséges volt megbízójához, az Atyához. Isten bízta meg, hogy mentsen meg bennünket, és Ő ezt vállalta és hűségesen elvégezte. Nem menekült el a szenvedések elől, nem keresett könnyebb megoldást vagy kibúvót. Bizony, mi gyakran könnyebb megoldásokat keresünk, el akarjuk kerülni a szenvedést. 

Krisztus reménységet hozott, ne adjuk fel, és ne cseréljük le semmi másra. Egy új élet reménységét hozta, amiben már Ő áll a középpontban, és nem mi. Mert ami nekünk nem megy, az Neki sikerül. Ő tud minket az élet útjára vezetni és ott megőrizni.

Csodálva, imádva tekintek

1.

Csodálva, imádva tekintek

Kegyelmének tengeribe,

És hallgatom édes örömmel,

Mit Róla tanít az Ige.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

2.

Ó, mennyi időt veszítettem,

Sóhajtva a terhek alatt,

De hogy magam Őneki adtam,

Lelkemről a súly leszakadt.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

3.

Gyöngéd keze szívemet érte:

„Meggyógyítalak, fiam, én”.

S megfogva ruhája szegélyét,

Erő s öröm szállt énbelém.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

4.

Most vélem a béke Királya,

Vezéreli lépteimet,

S oly édes az ajkán e szózat:

„Békém adom én teneked!”

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

Isten áldásával.