Egyedül Jézus

N

aomi elment Moáb földjére, kézbe vette az életét, és mi lett belőle (Ruth 2,1-23)? Könny, gyász, nyomorúság, de az Úr hazasegítette, és most már nem maga irányítja az életét. Mindent Istenre bíz, és meg fogja látni, hogy az Úr tud róluk gondoskodni. Ha nincs is semmije, akkor sem kell magát féltenie, mert Istennek vannak lehetőségei.

Azt is láttuk, amint Ruth anyósát és az ő Istenét választja. Ez az asszony Istent keresi, Őt akarja megismerni, és miközben Rábízza a jövendőjét, egyre jobban meg is ismeri. Jó látni, hogy most már nem Naomi intézkedik, nem próbálja Ruthot megőrizni, vagy elrendezni a jövőjét, hanem engedi az Urat munkálkodni. Isten irányítja életüket. Ez a moábi származású, nem zsidó nő megtapasztalja Izráel Istenének hatalmát, kiválasztó szeretetét. Aki keresi az Urat, akinek csak Ő a fontos, az megtapasztalja élete formálódását, dolgai intéződését is.

Isten Boáz mezejére vezeti Ruthot, aki meglátja benne az Úr oltalmát keresőt. Nem az idegent, hanem az élő Istent kereső embert látja benne. Lássuk meg mi is a kereső embereket, azokat, akik elindultak, és akiknek segítségre van szükségük. Hányszor nem a kereső lelket látjuk, leragadunk a külsőségeknél. Boáz nem tette, nem ragadt le ott, hogy Ruth pogány, hanem ezen túllátva eljutott a szomjas lélekhez. Jussunk el mi a szomjazó szívekhez, és segítsük őket a forrás felé. Ne akadályozzunk, hanem segítsünk, mert az Úr sem azt nézte, melyik nép fia ez a nő, hanem a benne lévő éhségre figyelt, ezért vonzotta magához. És akit az Úr vonz, azt mi ne küldjük el. Ne tegyünk úgy, mint Éli főpap, aki majd visszaküldi aludni Sámuelt, akit az Úr már felébresztett.

Azt is jó látni, Ruth ugyan elment idegenbe anyósával, de nem várja, hogy ott eltartsák, hanem dolgozik. Számára ez egy ismeretlen közeg, mégis igyekszik munkát keresni, nem él vissza Naomi szeretetével, sem a környezete kedvességével. Nem várja el, hogy eltartsák, hanem amit tud, azt megteszi megélhetése érdekében. Nem válogat, hanem az adódó munkalehetőséget megragadja. Jó, ha mi is felismerjük, hogy az életünkért felelősek vagyunk, a megélhetésünkért meg kell dolgozni, és van olyan helyzet, amikor nem lehet válogatni, hanem el kell fogadni azt, ami van. Aki új életet kezd, az nem válogathat, és mégis, hányszor lehet látni, hogy valaki kikerül a nyomorúságból, megtapasztalja Jézus szabadítását, és aztán ebből akar megélni. Ruth nem sajnáltatja magát, nem él vissza helyzetével. Ruth maga ajánlja fel, hogy elmegy dolgozni. Nem Naomit küldi, nem tőle várja el, hogy gondoskodjon róla, hanem ő megy és gyűjt anyósa számára is. Ezt a hozzáállást az Úr megjutalmazza, előtte jár, és és megnyitja számára a lehetőségek ajtaját.

Amikor Ruth elmondja, merre járt és mire jutott, Naomi felismeri az Úr gondoskodó szeretetét. Meglátja, hogy Isten tud gondoskodni övéiről, és nincs szüksége a mi segítségünkre. 

Ruth otthon is maradhatott volna, és akkor könnyebb lenne az élete. Azonban ő nem a könnyebb utat választotta, hanem a nehezebb úton Isten megismerését. Ő azért indult el egy másik országba, mert Istent akarta megismerni. Isten pedig megismertette magát vele, és minél inkább közeledik az Úr felé, Ő annál inkább feltárja előtte, és mi előttünk is a Lényét.

A levél szerzője Jézust állítja a középpontba, azt kéri, mindenki Őreá figyeljen, Őt szemlélje, mert mindenkinél nagyobb (Zsid 1,5-14). Így állítja most elénk is, és azt kéri, figyeljük Őt, rezonáljunk Lényére, és hódoljunk Előtte.

Azért nagyobb mindennél és mindenkinél Jézus, mert Ő egyedülálló módon Isten Fia. Isten Neki mondta egyedül, hogy a Fia, és úgy jött ebbe a világba, hogy az is, Isten Fia. Minden elmúlik ebben a világban, de a Fiú örökre megmarad. Örökkévaló Urunk van, keressük Őt szüntelen. És Ő azért jött el, hogy megkeressen bennünket.

Jó látnunk, hogy Jézusban Isten maga jött el értünk, hiszen a Fiúban az Ő Lénye van jelen. Ennyire szeret, hogy megmentésünket nem bízta másra, maga lett emberré és jött el a világba. Minden elmúlik, ez a világ is, de Urunk örökké megmarad. Ő örökkévaló Úr, ezért tud rajtunk, halandókon segíteni. Ő lehajol és kiemel bűn rabságából, közel jön szívünkhöz, és örök életre ment meg.

Azért állítja a levél írója Jézust a középpontba, mert megkísértette a gyülekezeti tagokat is, hogy más lényekhez, például angyalokhoz fordultak. Miért fordulnánk máshoz, amikor egyenesen Isten Fiát kereshetjük fel? Őt, a leghatalmasabbat, hiszen nincs más Hozzá fogható.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.