Szabad az út

J

ajmondások sorát olvassuk és halljuk igénkben, mert van az Úrnak jajmondása is felénk (Ézs 5,8-30). Az elnehezedett, a bűnökbe belefeledkezett népe felé szólnak ezek az igék. Már nem az Úr a fontos, hanem csak önmaguk. A saját jólétére figyel mindenki, olyan életmódot folytatott Izrál, ami ránk is jellemző.

Nézzük meg, mi volt rájuk a jellemző. Nem Istent keresték, egyetlen gondolatuk és vágyuk a szerzés. Már nem az Úrra vágynak, nem Vele akarnak közösségben lenni, hanem az hajtja őket, minél több anyagihoz jussanak. Már nem arra figyelnek, mire van szükségük, hanem minél több legyen nekik. Szenvedélyükké vált a szerzés. A mai embernek is a szerzés, a vásárlás a szenvedélye. Minket is hajt a jólét utáni vágy, Isten helyére került sokak szívében a szerzés. Mi van az én szívemben? Milyen szenvedély hajt? Az a jó, ha az Úr szenvedélyes szeretete visz előre. Ha Utána vágyom, és ha Vele vagyok, akkor az elég a számomra. Ez fontos, mert az élet legnagyobb lehetősége és kincse az Istennel és az egymással való kapcsolat. Ez a mai szerzésmánia valószínűleg pótcselekvés. A kiüresedett kapcsolatokat akarjuk pótolni. A személyes beszélgetés, a szeretet helyére a tárgyak, az elektronikai cikkek, a virtuális világ kerül. Isten azonban kapcsolatra teremtett minket. A másik személyt nem pótolhatja semmi, ezért adta ide a Fiát Isten, ezért lett emberré. Így azután megépülhet a bűnesetkor elveszített Vele való személyes kapcsolat.

A szerzésre épülő, de lelkileg üres élet pótszerekhez nyúl, mert valamivel pótolni kell azt, ami hiányzik. Az a szomorú, amikor Isten gyermeki nyúlnak pótszerekhez, mint azt Izráel is tette. Mivel nem ismerik Istent, mert eltávolodtak Tőle, belemerültek az anyagiak hajszolásába, bevonzotta őket az alkohol. Ahhoz, hogy a tempót bírják, inni kell. Milyen sokan ezt gondolják járható útnak, nem veszik észre, hogy ez nem jó út. Egyedül a keskeny út vezet életre.

Az anyagiakra, a pénzre állított életnek a szokásai is megváltoznak. Olyanná lesznek, mint a bolond gazdag, szerezni és szórakozni, ez motiválta azt az embert is. Belevetette magát a fejlesztésekbe, csak a gazdaságának élet, aztán pedig ki akarta élvezni az életet. Bizonyára a környezete megdicsérte, Isten azonban azt mondta, bolond. Mint ahogy itt is, egymást elismerték, kitüntették, és jó vállalkozó szelleműnek tartották őket, azonban Isten megítéli ezt az életmódot. Az Úr tetteit észre sem veszik, meg vannak elégedve magukkal, ők elegek mindenre, pénzzel mindent el tudnak intézni, és nem látják, a legfőbb jó marad ki az életükből. És azt sem veszik észre, hogy Isten megítéli őket.

Amikor eltávolodik az ember Istentől, megváltozik az értékrendje, azt mondhatnánk, felborul, sőt, a feje tetejére áll. Ilyen feje tejére állított világban élünk mi is, korunk embere is a jót mondja rossznak, és a rosszat jónak. De vajon mi merjük-e vállalni az Úrtól való értékrendet? Merjük-e vállalni az ige szerinti életvezetést, és ragaszkodunk-e ahhoz, amit Isten mond?

A gonosz beírta a szívünkbe: nincs szükségünk Istenre, mert mi tudunk mindent. Igen, okosnak tartjuk magunkat, pedig milyen kevés ez a tudás, hiszen a legfontosabbat, Teremtőnket nem ismerjük. Alázatra van szükségünk, és ki kell mondani, eltávolodtunk Istentől, nem ismerjük Őt, pedig szükségünk van Rá. Karácsony azt üzeni, Isten megismerhető. Azért lett emberré, hogy így megismerjük Lényét, meglássuk igazán, ki is Ő. Figyeljük Jézust, keressük Őt az ünnepekben is. Ne engedjük, hogy bármi is elvonja Róla a figyelmünket. Mert Jézus nélkül soha nem lesz boldog az életünk. A boldog élet forrása Krisztus.

Isten állja a szavát (Zsid 6,13-20). Ígéretei szilárdak és biztosak, amit mond, az a maga idejében megtörténik. Ő nem csap be. A sátán az, aki becsapja, megtéveszti az embert, mert el akarja Istentől szakítani, és a kárhozatba kívánja lökni. A sátán csak erre a földi életre koncentrálja figyelmünket, elrejti előlünk Isten világát, úgy állítja be, hogy az nem is létezik. Figyelj csak ennek a világnak lehetőségeire, örömeire, és élvezd az életet. Azonban, akik Istent keresik, és csak Rá figyelnek, megtapasztalják, hogy az Úr ígéretei tiszták, Ő mindig megtartja, amit mond. Ezt példázza Ábrahám élete is. Isten megadta, amit ígért, egy új világot, a nyugalom országát. Számunkra az örök életet ígéri Krisztus által, legyünk türelmesek, mert aki hisz, az célba ér.

Az ígéret beteljesedéséhez türelemre van szükség. Nem válik azonnal valóra az ígéret. Miért? Mert Isten azt akarja. Hogy ne az áldásai legyenek a legfontosabbak, hanem Ő. És amíg az ígéret beteljesülése felé haladunk, megtapasztaljuk az Úr jelenlétét. Az ígéretek felé próbákon, problémákon, nehéz küzdelmeken keresztül vezet az út. Ha az Urat követjük, az nem jelenti azt, hogy nem lesz szenvedés, nem öregszünk, nem lesz betegség, de jelen lesz Isten. Jelen lesz, jobban összeforrunk Urunkkal, és tudjuk, oda tartunk, ahol Ő is van, az Atyához.

Isten nem hazudik, ezt sokan megtapasztalták már, és aki odamenekül a kegyelem királyi székéhez, nem csalódik. Reménységet fog találni. A kereszt tövében a legnyomorultabb ember számára is van reménység. E reménység alapja Jézus halála. Őérette az Atya eltörli bűneinket, és megbocsát.

Az Úrtól való reménység olyan biztos, mint a horgony, amely erősen tartja a hajót, nem engedi, hogy a hullámok a sziklához csapják. Így tart minket az a reménység, hogy a kárpit, ami Istent elválasztja tőlünk, kettészakadt, így azután szabad az út az Atyához. Ez a reménységünk, szabad az út, mert Jézus bement mögé és bemutatta az áldozatot. Így most már, mint gyermekek járulhatunk mennyei Atyánk elé. Jöjj bátran, az út szabad, és ne feledd ezt soha. Ma még van kegyelem, aki odajárul, az előtt feltárul Isten Lénye, mennyei világa. Annak lesz reménysége, mert tudja, a halálon át is Istenhez vezet az út.

A mélyből kiáltok, Jézus

A mélyből kiáltok, Jézus,

A bűnöm verme, de mély!

Rám omlott az átok, Jézus,

Oly szörnyű, sötét az éj!

Ha nem jössz segélyre, Jézus,

Kialszik minden remény

És itt a vak éjbe’ Jézus,

A mélybe’ veszek el én!

Te mindent vállaltál, Jézus,

Kínt, szégyent ott fenn a fán,

És értem meghaltál, Jézus,

A véres, bús Golgotán.

Nagy üdvöt szereztél, Jézus,

S én hittel elfogadom,

A szívem cserébe, Jézus,

Tenéked odaadom.

Ó, Téged szeretni, Jézus,

A szívem boldog joga,

És Téged követni, Jézus,

Az élet célja maga.

Tevéled haladni, Jézus,

A mennyek felé menés,

És Nálad maradni, Jézus,

Az béke megpihenés.

A Lelked vígasztal, Jézus,

És Ő ad mindig erőt.

A lelkem magasztal, Jézus,

S megvall a világ előtt.

Örömmel megyek be, Jézus,

Tehozzád a mennybe fel,

S ott fenn az egekbe’ Jézus,

Te rólam vallást teszel.                                                                                       

     Isten áldásával.