Az Úr eljövetele közel van

F

orrás fakad, és ez már nemcsak Jeruzsálem lakói számára elérhető, hanem a mi számunkra is (Zak 13,1-9). Ez a forrás lehetővé teszi a megtisztulást, végre egy hely, ahol megtisztulhatunk. Magasztaljuk Urunkat a forrásért, mert reggel, amikor felkelünk, mosdással szoktuk kezdeni a napot, jó felfrissülni általa. Most az Úr is ad felfrissülési és megtisztulási lehetőséget, szánjunk időt erre a forrásra. 

Ez a forrás Jézusban fakad fel a számunkra, Ő azért hívta magához az embereket, hogy ha szomjaznak vagy meg akarnak tisztulni, jöjjenek, mert Nála élő víz található. Ez a víz a keresztről árad felénk, a drága vér, ami megtisztít vétkeinktől. Nagyon nagy szükség van erre a forrásra, mert mennyit bajlódunk magunkkal, de nem tudunk bűneinktől, lelkiismeretünk vádjától megszabadulni. És az ige hirdeti, nem is nekünk kell elvégezni a megtisztulást, hiszen erre képtelenek vagyunk. Jöhetünk szennyes ruházatban, és az Úr által adott víz majd megtisztít. Csodálatos, hogy nem kell eleget tenni Istennek, hiszen nem is tudunk, hanem jöhetünk úgy, amint épp most vagyunk. Mert a legfontosabb, hogy jöjjünk Hozzá, keressük Őt magát. Ma is őt keressük, ne egy könnyebb életet, ne a nehézségekből való szabadulást, hanem az Urat és az Atyát. Engedjük, hogy közel jöjjön szívünkhöz, és megismertesse magát velünk.

Az Úr megtisztítja az országot a bálványoktól, és nem emlegetik őket többé. Milyen csodálatos, amikor csak az Urat emlegetjük, amikor Őrá várunk, és Benne bízunk. Vajon eljutunk-e ide? Eljutunk erre az állapotra, amikor már nincs bálvány a számunkra, mert megismertük az Urat, és Benne mindent megleltünk? Amikor az Úr lesz a kincsünk, az egyedüli értékünk, nem keressük a bálványokat. Ragadjuk meg az Urat, és ha így teszünk, elmarad minden más. Mert Aki Őt megismeri, maga döbben rá, hogy amit eddig szorongatott, az nem kincs, az nem igazi érték.

Azonban azt is látni kell, hogy a tévútnak, a bálványimádásnak is megvannak a hirdetői. Hazudnak, mert ez az érdekük. Ebből élnek, jól élnek, és ha mást mondanának, mint amit az emberek hallani kívánnak, akkor felkopna az álluk. Azonban az Úr megtisztít tőlük. A mostani csendben, Uram, szólj, mutasd meg, nem vagyok-e hazug próféta, nem-e tisztátalan lelkületből szólok. Uram, kérlek, tisztítsd meg a szívem, én Téged akarlak megismertetni, Téged akarlak odaélni az emberek elé. Bizony, sokan a délibábot kergetjük, csodás életről álmodunk, de Isten nem elsősorban ezt, hanem országát és annak igazságát kínálja. Az igazság vállalása pedig gyötrelemmel jár. Mi ezt nem akarjuk vállalni. Úgy gondoljuk, ha hiszünk, akkor mindent meg kell kapnunk. Miénk a gyógyulás, az egészség, a szép, gond nélküli, hosszú élet. Hibás célokat tűzünk magunk elé, mert a cél Ő, az Úr Jézus megismerése, a Lélek általi új élet.

Isten azonban nem életkiegészítő akar lenni, hanem személyes Megváltónk, életünk Ura és Krisztusban jó barátunk. Igen, Ő mindennap ide akar települni életünk asztalához, és beszélgetni kíván velünk. Ő akarja igazgatni mindennapjainkat, azt akarja, hogy Vele járjunk, amint Énók is tette. Mit jelent Istennel járni? Azt, hogy Őt keressük mindenben, a gondokat és bajokat átadjuk Neki. Már nem mi akarunk mindent megoldani, embereket megváltoztatni, hanem élünk az Úrnak, az Úrral, dicsérjük Őt, és engedjük, hogy cselekedjen.

Az Úr megtisztítja népét, az a maradék, amely e tisztításon túljut, segítségül hívja az Úr nevét. A próbák célja mindig az, hogy odavigyenek az Úrhoz, végre eljussunk az Úr nevének segítségül hívásához. Olyan szomorú, hogy annyi nyomorúságon keresztül kell mennünk, mire kiáltunk, mire az Úr nevét hívjuk segítségül. Nagyszerű pillanat, amikor valaki felismeri Jézusban az Urat, és ezt megvallja, ahogyan Tamás is tette: én Uram, és én Istenem. Boruljunk ma le Előtte teljes szívből, és valljuk meg, Te vagy az én Uram, és én Istenem.

Az Úr eljött, az egyetlen igaz itt élt közöttünk, és mi megöltük (Jk 5,7-12). Azonban még lehet korrigálni, megbánhatjuk bűneinket és befogadhatjuk Őt a szívünkbe. Az első gyülekezetben volt egy szent türelmetlenség, nagyon várták Jézus visszajövetelét, a világ megítéltetését. Jakab azonban türelemre inti őket. Ezzel rámutat, hogy az Úr eljön, de várni kell. És ne legyünk türelmetlenek, mert a várakozás azt jelenti, időt adunk másoknak. Ha az Úr türelmetlen lett volna, és hamarabb visszajön, talán mi is elveszünk. Így azonban kaptunk lehetőséget a megtérésre, nevének segítségül hívására. Áldjuk Urunkat türelméért, és kérjünk mi is türelmet mások felé.

Mi gyakran kevesebb időt akarunk adni másoknak, mint amennyit mi kaptunk az Úrtól. Az evangélium hirdetése, a kegyelem munkája hasonló a magvetéshez. A földbe hintett mag sem kel ki azonnal, időre van szükség. Dőre lenne az a földműves, aki másnap aratni akarna, vagy friss répát szeretne behozni a kertjéből. Lelki értelemben viszont gyakran azonnal szeretnénk az eredményt látni. Mindjárt hatalmas ébredés után vágyunk, vagy legalábbis szeretnénk érzékelni, hogy megindult a változás. A változás azonban először a mélyben, a szem előtt láthatatlanul megy végbe. Így van ez a lelki életben is, ne legyünk türelmetlenek, várjuk ki a megfelelő időt. Higgyük, hogy a szív mélyében már most is zajlanak a folyamatok, csak még nem látjuk.

Bízzunk abban is, hogy az Úr eljövetele közel van, és Ő nem késik. Igen, közel van az Úr jövetele, közel van Ő az életünkhöz, ott áll az ajtó előtt, és zörget. Nyissuk ki ajtónkat, és engedjük be Őt. Közel van a második eljövetele is, már zörget az emberiség ajtaján. Várja, hogy meglássuk, egyedül Ő a mi reménységünk. Mi képtelenek vagyunk békét hozni a földre, ezért először Vele kell megbékülnünk. És az Istennel megbékélt életből fakad majd az igazi békesség. Béküljünk meg az Úrral, és várjuk az érkezését. Egyedül Rá várjunk, legyen ez az advent valóban Krisztusvárás. Ne arra figyeljünk, mit kapunk az élettől, az emberektől, hanem várjuk Őt.

 Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.