Tiszta forrás

A

z Úr csodálatos jövőt vázol fel népe előtt, a fogságból hazatértek új életét Isten áldása kíséri (Zak 8,9-23). Meglátszik majd az egész városon és az országon is, hogy velük van az Úr. Mindez nem az Ő munkájuk, hanem Isten jelenlétének a következménye. Mert ha az Úr jelen van, akkor az meglátszik. Amíg Őrá figyelnek, amíg engedik, hogy életüket irányítsa, addig ez meg is látszik. Amikor az Úr formál, az észrevehető, akkor szembetűnik a különbség a korábbi élethez képest. Mert egész más, amikor a mi kezünkben van a döntés, és más, amikor Ő megy elöl, mi pedig követjük Őt. Izráelnek meg kell tanulnia, hogy a legfontosabb az Úr közelsége, az Ő személye. Nem a törvényeket kell görcsösen megtartani, áldásai reményében, hanem Lényére hangolódni. Isten élő valóság, és valóságos kapcsolatot akar velünk.

A hazatértek hozzáláttak a templom és a város építéséhez, de az ellenség megrémítette őket, így azután minden abbamaradt. Saját életüket, gazdaságukat kezdték építgetni, az Úr háza pedig félbemaradt. Elbátortalanodtak az emberek, Zakariáson keresztül azonban megszólítja őket az Úr. Azt üzeni: „Ne féljetek, legyetek erősek”. Jó, hogy ezt üzeni, mert olyan hamar a félelem költözik a szívünkbe, és mi is elbátortalanodunk. Az ellenséget nagynak látjuk, magunkat erőtlennek és semminek. Az nem is baj, ha mi kicsik vagyunk, de lássuk meg az Úr nagyságát, legyünk erősek az Ő nevében. Félnek, de az Úr jelenléte, szeretete elűzi a félelmet. Engedjük Őt közel az életünkhöz, és eltávozik a félelem.

Többször is elhangzik a felszólítás, ne féljetek - úgy látszik, erre szükség van, mert nagyon ragaszkodunk a félelmeinkhez, jó üzletág lett már ebből is. Mindenki a félelemmel, a depresszióval foglalkozik, erről ír könyvet. Népszerű téma, főleg jól jövedelmező, csak éppen megoldás nincs. Miért nincs megoldás? Mert mindent mi akarunk elrendezni, meggyógyítani. Újabb tablettát készítünk, és úgy gondoljuk, minden rendben is van. Igénk azonban azt kéri, engedjük Istent közel az életünkhöz. Ő megsegít, de ez nem alkalmi segítség, hanem az életünk feletti hatalomátvétel. Akkor gyógyulunk ki a félelmeinkből, ha átadjuk az Úrnak életünk felett a hatalmat. Ha valóban engedjük, hogy királyként uralkodjon, és mi boldogan leszünk polgárai.

Ha elrejtőzünk szárnyai oltalmába, felszabadulunk, olyan biztonságban tudjuk magunkat, mint a csibék a kotlós szárnyai alatt. Jöhet bármilyen veszedelem, biztonságban vagyunk, mert jó helyen tartózkodunk, mert Atyánk oltalmaz minket. Én megsegítlek, üzeni az Úr. Tehát félelmeinkre, mindennemű gondunkra Ő a megoldás. Nem azt mondja, segíts magadon, hanem épp azt, fejezd be a kísérletezgetést, hagyd abba az önsegélyezést, és engedd, hogy én tegyek érted valamit. Engedd, hogy elvegyem félelmeid, hogy levegyem terheid, és te indulj és kövess engem.

Az Úr úgy határozott, jót tesz Jeruzsálemmel és Júda házával, tehát nem rajta múlik, miként alakul az életünk. Ő mindent megtett értünk, igen, mindent, Fiát adta, hogy Általa más emberekké legyünk. Elküldte Jézust, aki új emberré akar formálni, megszabadít a régi embertől, a bűntől, de nem akarjuk. Így azután maradunk gyilkosok, maradunk minden rosszra képesek. Amikor pedig szenvedjük bűneink következményeit, sértődötten öklünket rázzuk: nem törődik velünk az Isten. Minek imádkozni, minek Bibliát olvasni, Isten úgy sem tesz semmit. Azonban Ő nem biztonsági szakember, Ő személy, aki kapcsolatban akar lenni velünk, mégpedig állandóan. Ne akkor hívjuk csupán, amikor baj van, hanem keressük orcáját szüntelen. És aki szüntelen keresi Őt, az megtapasztalja, hogy a bűnök, az emberi gonoszságok ellenére Ő jelen van. És ahol jelen van, ott áldása is tapasztalható.

 Amikor az Úr jelen van, az másoknak, idegeneknek is feltűnik. A népek meglátják a különbséget, és ők is vágynak Isten után. A tanítványok élete pont ilyen másokat is vonzó élet. Az Úr jó illatként helyezett minket a világba, de vajon tényleg azok vagyunk? Mert ez az illat nem tőlünk származik, sem az íz, sem a fény, hanem Jézustól. Ha Ő jelen van szívünkben, akkor vonzók is leszünk. De nem magunkhoz, hanem Istenhez vonzzuk az embereket. Ma inkább taszítást látunk. Igen, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy nem nagyon akarnak velünk tartani, inkább eltávolodnak tőlünk. Miért? Mert csak mi vagyunk magunkban, ám  a mi életünk nem vonzó. Ha nincs jelen az Úr, nem tudunk vonzani.

Milyen erősnek és nagy tudományúnak tartja magát az ember, úgy véli, mindennel elboldogul, azonban Jakab rámutat, hogy van egy olyan probléma, amivel nem tudunk megbirkózni (Jak 3,1-12). Egy szelídíthetetlen vadállat lakozik bennünk. Képtelenek vagyunk uralmat gyakorolni fölötte, pedig rengeteg bajt okoz a számunkra. Ez a vadállat a nyelvünk. Sok mindent legyőztünk már, de a nyelvünkkel nem boldogulunk. A beszédünkkel annyi bajunk van, és ez nem csupán a nem hívőkre vonatkozik, hanem a gyülekezet tagjaira is. Hányszor mondunk olyat, amit később szégyellünk, és hatalmas károkat is okoz. Mennyi seb születik a beszédünk miatt. Oda sem figyelünk, és a másikat akár egy életre megsebezzük.

Mit tehetünk? A nyelvünk irányítását is adjuk át az Úrnak, engedjük, hogy Ő uralja egész lényünket. Hiszen Ő mondta: amivel telve van a szív, azt szólja a száj. Beszédünk arról árulkodik, mivel vagyunk tele. Mi az, ami fontos a számunkra. Mert ami betölti szívünket, az megjelenik a nyelvünkön is. Jézust nem hallottuk beszéddel sebezni, fájdalmat okozni, mert az Ő lénye az Atyával volt tele. Mindig Őt dicsőítette, Róla beszélt, és a Tőle hallottakat adta tovább. Akit szeretünk, arról beszélünk. Ha Jézust szeretjük, akkor Róla fogunk beszélni, akkor nyelvünk bizonyságot fog tenni munkájáról.

Nyelvünk problémáját is Ő tudja megoldani. Ő képes mindennemű vadállatainkat megszelídíteni. Amikor negyven napig a pusztában tartózkodott, vadállatokkal volt együtt, ezek az állatok jelenlétében megszelídültek, így szelídülhetnek meg a bennünk élő vadállatok, a nyelvünk is.

Amennyiben Isten Szentlelke által felfakad lényünkben az élő víz, akkor annak folyamai fognak lényünkből áradni. Ez a víz megújít, áldást jelent mindenki számára. Az élő víz folyamatosan tisztán tartja a szívünket, és így azután megtisztult szívből merít majd a nyelvünk is. Kérjük az Urat, nyissa meg ezt a forrást bennünk, és engedjük, hogy áradjon rajtunk keresztül. A Lélek tartja tisztán forrásunkat, amennyiben az igéből táplálkozunk, a forrásunk tiszta marad.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.