Örök üdvösség

A

z elbizakodott, öntelt élet ítélet alá esik (Ézs 3,1-4,1). Az ítélet pedig pont a magabiztosságuk elvesztésében nyilvánul meg. Ami eddig a biztonságot, a segítséget jelentette számukra, semmivé lesz. Eltávolít az Úr Júdából minden támaszt. Nem az Úr volt a támaszuk, nem tőle függtek már, hanem a bálványoktól, különféle emberi kapcsolatoktól. Az élet növekedését, fejlődését már nem a hitük, hanem emberi képességeik jelentették. Magukban bíztak. Eredményeik mögött nem látták meg Istent. Nem ismerték fel az Úr jelenlétét és áldását, hanem mindent maguknak tulajdonítottak. Úgy voltak, mint az Úr Jézus által említett bolond gazdag, életük értelmét a szerzés jelentette, ez volt az első helyen, és nem az Úr.

Azt látnunk kell, hogy az Úr távolítja el a támaszt Júdából. Ez nem véletlenül fog megtörténni, hanem Isten cselekszik, és ezzel azt a célt kívánja elérni, hogy rádöbbenjenek, nem ezek a dolgok adják a támaszt. Az igazi támasz Úr, mégis mennyi mindenre építünk. Mi is inkább a saját erőre és elképzelésre építünk, és nem az igére. Pedig az Úr azt mondta, hogy aki hallja és megtartja, vagyis cselekszi az Ő szavát, az kősziklára épít. Az igazi tartós alap Jézus. Urunk azt akarja, hogy életünk minden területén Belé vessük bizalmunkat. Ismerjük fel, eredményeink mögött is az Úr áll. Nélküle semmit sem tudunk cselekedni.

Mi volt a probléma, amit az Úr szemükre vet? Személyválogatók voltak, ez azt jelenti, társadalmi helyzet és vagyon alapján kezelték az embereket. Nem Isten gyermekeként tekintettek egymásra, hanem a társadalmi szerepe és súlya szerint. Sokat nyomott a latban a bankszámla összege. Azonban Isten egész Izráelt elhívta, szegényt és gazdagot, vezetőt és vezetettet egyaránt. Mindenki Isten kegyelméből lehetett tagja Isten országának. Minket is megkísért a személyválogatás, pedig nemrég olvastuk Jakab levelében is, hogy ne tegyenek a gyülekezetek különbséget az emberek közt, és különösen ne a szegények rovására. Ma is gyakran a pozíció és a pénztárca alapján viszonyulunk az emberekhez. Az Úr Jézus azonban nem így tett, nem bánt megkülönböztetett módon a vezetőkkel, és nem hatott rá a vagyoni helyzet sem. A gazdag ifjút is volt bátorsága elküldeni, adja el és ossza szét a vagyonát, és majd úgy jöjjön. Mert őreá szükség van, de a vagyonára nem. A mai egyházban ez másképp működik: a pénzre van szükség, és az már nem számít, hogy a tulajdonosa keresi-e az Urat. Mindig a személy legyen fontos a számunkra, mert Jézus számára is az ember a fontos.

A másik probléma: nincs bennük szégyenérzet, nem bánják a bűnt, hanem dicsekszenek vele.  Vagyis inkább büszkék a bűnre, mintsem megszomorodnának miatta. De vajon mi hogyan állunk hozzá? Nem vagyunk néha mi is arra büszkék, ami miatt szomorkodnunk kellene? Azonban a hamis magabiztosság véget ér, az Úr megítéli az életünket.  Semmivé válnak a hamis értékek. Az Úr ítélete mutatja meg, mi valójában az érték. Mennyi minden mást tartunk ma értéknek és nem az egyszerű, az Úrban bízó életet. Eljön az idő, amikor minden lekerül a kezekről, lábakról, egyéb helyekről. Olyan megdöbbentő, mennyi mindenben bízik az ember, mennyi mindentől várja élete jobbra fordulását vagy az áldást, csak épp az élő Istentől nem. Azonban meg kell látnunk, semmi nem oldja meg a problémánkat, Istenen kívül. Forduljunk Hozzá bizalommal, és hívjuk Őt segítségül.

Bárcsak mi is látnánk mindig az Urat, amint a szentíró látja, mindennél hatalmasabb, Akihez fogható nincs (Zsid 5,1-10). Jézus Lénye páratlan, Hozzá fogható nincs. Ő olyan Főpap, akinek nem kell önmagáért áldozatot bemutatni, mert bűn nélküli és tökéletes. Ő az élő Isten Fia, Ő élő Isten. Benne és Általa Isten jött el a földre, azért, hogy életét adja értünk. Önmagát mutatta be értünk, nyomorult bűnösökért áldozatul. Jézust az Atya tette főpappá, nem maga vállalta, hanem mennyei Atyja bízta rá ezt a feladatot. Mert ezt csak a Fiú képes elvégezni. Nem könnyű a bűnös emberért odaadni saját életét, ám Ő vállalta, megalázta magát egészen a kereszthalálig. 

Megrendítő, hogy Fiú lététre szenvednie kellett, szenvedett, mert Ő engedelmes. Isten országában rend van, és ennek a rendnek az egyik pillére az Atyának való engedelmesség. És ha erre az útra visszatalálunk, rendben fog működni az életünk is. És mivel Ő is engedelmeskedett, követőitől is engedelmességet vár. Azonban, aki Őt megismeri, átéli kegyelmét és szeretetét, az örömmel engedelmeskedik. A Jézusnak való engedelmesség nem kényszerből történik, hanem önként. Aki megismerte Őt, tudja, Jézus követésénél nincs jobb, Jézust követni érdemes, mert Ő örök életre vezet. Ő azt nyújtja, amit ígér, örök üdvösséget ad, azoknak, akik megtérnek és rábízzák életüket. Örök, vagyis elmúlhatatlan üdvösség, elmúlhatatlan élet. Ez az üdvösség mindent megér, Pál apostol mindent kárnak és szemét ítélt és veszni hagyott, csakhogy az övé legyen ez az élet. Hagyjunk mi is mindent veszni, Jézusért. Ismerjük fel, hogy Ő az igazi érték, és amit Ő kínál, soha el nem múlik, mert az üdvösségben az el nem múló életet kínálja a Benne hívőknek.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.