Hitben gazdag

Z

akariás próféta ismét megtapasztalja az Úr szavát, átéli, hogy Isten szól hozzá, személyesen hozzá (Zak 7,1-14). És amikor az Úr szól, az azt jelzi, jelen van. Nincs ennél nagyobb jó, mint megtapasztalni az Úr jelenlétét, és hallani az Ő szavát. Ezen a mai reggelen és egész nap keressük az Urat, ne azt figyeljük, mit ad nekünk, ne a céljaink elérését hajkurásszuk, hanem Őt magát keressük. Nagy kiváltság, hogy Ő velünk van, átélhetjük Krisztus által, hogy egész közel jön hozzánk, és megszólíthatjuk. Annyiszor csak valamit akarunk Tőle, de nem Őt magát akarjuk, nem arra vágyunk, hogy jelen legyen, átvegye a vezetést, az irányítást.

Izráel népe is mindig csak valamit akart Tőle, de nem Őt magát kereste, nem engedte, hogy Isten jelenléte körülvegye, hogy az Úr irányítsa őket. De mi Őt keressük-e? Vágyunk-e szót hallani az ajkáról, vágyunk-e Lénye közelségében lenni? Azért lett emberré Jézusban, hogy így egész közel kerülhessen hozzánk. Ő nem valamit, hanem a magával való élő kapcsolatot kínálja a számunkra.

Most is azért küldtek embereket Zakariáshoz, hogy általa megkérdezzék az Urat. Csak egy tanácsra van szükségük, csak arra, hogy az Úr lefektesse, mit kíván, mit és hogyan tegyenek. Most a böjt a kérdésük, talán úgy érzik, fölösleges már ezt a hagyományt megtartani, vagy úgy gondolják némelyek, pont ennek az ünnepnek a megtartása biztosítja majd Isten áldását. Nem az Úr után vágyakoznak, nem azért akarnak ünnepet tartani, hogy jobban megismerjék, és így közelebb kerüljenek Hozzá. Ők meg akarnak tartani egy rendelkezést, aminek a fejében várnak is valamit.  Olyan üzletszerű a kapcsolatuk, adok valamit, hogy a fejében Isten is megadja az ellenértéket, azt, amire én vágyom. Azonban Ő nem üzletelni akar, hanem azt szeretné, hogy Ő leegyen számunkra a fontos.

Ez a világ nagyon elanyagiasodott. Az emberi kapcsolatok is leértékelődtek, csak addig fontos a másik, amíg nyújt valamit a számunkra, ha nem, akkor már nem is lényeges az a személy. Az Úr rámutat, böjtöltek és gyászoltak az elmúlt évtizedekben, a fogságban is, de nem az Úr kedvéért tették. Vagyis nem az Úr volt a fontos, nem azért jöttek össze, hogy Vele legyenek, hanem azért, hogy célt érjenek. Most pedig, mivel már hazatértek, úgy vélik, nincs szükség a böjtre, és talán azt is gondolják, Istenre sem. Hányszor vagyunk mi is így, ha megkapjuk, amit akartunk, nincs szükség Istenre. Nem kell már az ige, és nem fontos a gyülekezet, nem vágyunk az Úr szavára. Azonban Isten Önmagát kínálja, nem az igényeinket akarja megelégíteni, hanem a lelkünket. Lényünknek pedig az Úr élő jelenlétére van szüksége.

Most sem kér tőlük az Úr többet és mást, csak annyit, éljék meg a jelenlétét, éljenek úgy, ahogy Ő él. Ezt kéri tőlünk is, erre hív Jézus Krisztus által: jöjj, és kövess engem. Vagyis jöjj utánam, élj úgy, ahogyan én, figyelj Rám mindenhol, és meglátod az eredményt. Isten jelenléte mindent mássá tesz, Ha Jézus Lénye sugárzik át rajtunk, az meglátszik, ahol csak járunk, mert akkor az Ő szeretete ragyogja át környezetünket is. Jézus megalázta magát. Lehajolt és szolgált. Amerre járt, gyógyító Lényét közvetítette a meggyötört emberek felé. Magához hívott mindenkit, nem parancsteljesítést várt, hanem élő kapcsolatot alakított ki. Jézus által Istennel kerülünk élő kapcsolatba.

Izráel népe azonban nem akart Istenre figyelni. De te akarsz-e? Vagy te is hátat fordítasz Neki?  Gyémántkeménnyé tették a szívüket - milyen a szíved? Kemény, mint a kő? Kérhetsz új szívet, mert az lesz az igazi megoldás. Egy új szív, amelyben már az Úr lakik és uralkodik. Az Ő uralmára van ma is szükségünk.

Olyan szépen írja Jakab: dicsőséges Urunkba vetett hit. Igen, dicsőséges, senkihez nem fogható Urunk van (Jak 2,1-13). Áldott legyen a neve, amiért lehajolt hozzánk, és magához emelt a porból, a szennyből, a mélységből. Áldott legyen, amiért Hozzá tartozhatunk és Őt képviselhetjük. De vajon jól képviseljük-e? Nem esünk-e mi is abba a hibába, mint a Jakab korabeli hívők, hogy különbséget teszünk az emberek között. Aki jobb módú, anyagilag kiemelkedő, jó kapcsolatokkal rendelkező, rendezett külsejű, azt megkülönböztetett figyelemmel kezeljük. Őreá számítunk, mert hát, az adakozás fontos, és nem mindegy, ki mennyi támogatásban részesíti a gyülekezetet. De csendesedjünk el: Urunk így nézett az emberekre? Nem inkább azt látjuk, hogy a nyomorultakhoz lehajolt, felemelte őket, és követésére hívta? Ő nem vagyoni helyzet alapján, vagy társadalomban elfoglalt pozíció alapján viszonyult az emberekhez.

Mennyire eltérően kezelték a fényes ruhás aranygyűrűs embert, és a szegény, kopott ruhás személyt. Nem kísért-e meg minket is ez a fajta hozzáállás? Urunk pedig azt kéri, hogy úgy álljunk az emberekhez, ahogyan Ő tette. Bizony, ez tőlem nem telik, de engedjem Őt a szívembe, és ha Ő növekszik, akkor ezt meg is fogja cselekedni általam is.

Ne feledjük el, hogy Isten más értékek szerint lát minket, a szívünket, a benne való vágyakozást figyeli, és a vágyakozó, mások által megvetett embert keresi és vártja. Ő azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, akiket élhetetleneknek tartanak. És ezek az emberek átélik, hogy hitben válnak gazdagokká. Amikor belépnek Isten országába, megkapják azt, amit a világ nem tud biztosítani, amit a gazdag sem képes megszerezni. Jöjj az országba, és hívj másokat is. Lehet, hogy nem válsz gazdaggá földi értelemben, és nem fognak irigyelni, de kincsed lesz, mert Krisztus a kincs és az örök élet, ezt senki nem veheti el. E fölött nincs hatalma a banknak, az inflációnak. Hitben gazdagnak lenni, erre vágyakozzunk. Urunk ezt akarja, hogy hitünk gazdagságait fedezzük fel.

Isten országa nem törvény-, hanem kegyelemalapú. Engedd, hogy a kegyelem vegye birtokba élted, és engedd, hogy rajtad keresztül megnyilvánuljon. Isten országa szereteten alapszik, az örökli az országot, aki szereti Istent. Szeretem-e Őt? Mindennél, ajándékainál is jobban szeretem-e Őt? 

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.