Eső

I

smét bátorít és felszólít az ige. Arra buzdít, hogy kérjünk az Úrtól esőt (Zak 10,1-12). Az eső, az idejében hullott eső egyenlő volt az élettel. Ettől függött a gabonatermés, a megélhetés, a jövő. Kérjetek esőt az Úrtól, forduljatok Hozzá, és Tőle várjátok az esőt, az életet. Korábban termékenységistenekhez fordultak, most folyamodjanak Istenhez, és meg fogják látni az Úr hatalmát, átélik, hogy Isten Ura a természetnek is. A bálványokban annyiszor csalódtak, de most Istent hívhatják segítségül, annak ellenére is, hogy hűtlenné váltak Hozzá. Igénk rámutat, ha az Úrhoz fordulnak, újjá fognak éledni, felépül az ország, beindul ismét az élet, és nem kell félteni megélhetésüket sem. Szabad kérni, sőt, az Úr azt várja, hogy végre az övéi megélhetésüket is hittel bízzák Rá. De vajon mindig Rábízzuk a kenyeret, a ruhát, a házat, a társunk és a családunk kérdéseit? 

Az eső a lelki megújulás szimbóluma is, az eső megeleveníti a kiszikkadt földet, a lelki eső, a Lélek áradása megújítja az szíveket, az életeket. Szabad kérnünk az esőt, az ébredést. Mert erre van nagy szükség ebben a lelki szárazságban. Nagyon ki van tikkadva a lényünk, és semmi nem képes megújítani, csak egyedül az élő víz, ami Jézusból fakad és árad szerteszét. Kérjük ezt a vizet, és tárjuk ki előtte saját lényünket, mert elsősorban nekünk van szükségünk megújulásra, nekünk kell feltöltődni, hogy majd mi is adhassunk másoknak.

Az Úr ígéretet küld a még szétszórtságban lévők számára, Ő összegyűjti őket, hazasegíti népét.  Nem azért, mert jók lettek, hanem azért, mert Ő a Megváltójuk. Ő a Megváltó, ami azt jelenti kiszabadít, megvált a rabságból. És mi már átélhetjük, hogy a legnehezebb rabságból, a bűn hatalmából is megmentett. Jézus Krisztus által megszabadít a bűneinkből egy új életre. A Megváltásnak mindig van bére, és ezt az Úr fizette ki. Az Ő haláláért lehetek szabad.

Azonban rajtuk is múlik, mert az Úr kezdeményez, elrendezi a körülményeket, szabaddá teszi az utat, de nekik kell válaszolni, hazaindulni. Mindig azon múlnak a dolgok, akarok-e a széles útról, a világ által nyújtott pillanatnyi örömöktől megválni és az Úr menetéhez csatlakozni. A világ a pillanatnyi élvezetekkel késztet maradásra, azonban az Úr örök üdvösséget, új világot, és új életet kínál.

Azt jegyzi meg az író, hogy a távolban is gondolnak az Úrra. Igen, ez a titka az életünknek, mindig gondoljunk Jézusra, ne csak a bajban, hanem állandóan gondoljunk Rá, sőt, beszélgessünk Vele. De hát olyan nehezünkre esik leülni és beszélgetni, minden fontos, csak a másik, a benne zajló folyamatok nem. Az Úr azonban várja, hogy Rá gondolva lényünk kapcsolatban legyen Vele, mert nekünk lesz ez jó, hiszen így azzal a tudattal haladhatok, nem vándorlok egyedül, velem van az Úr. Igen, az Úr mellettünk van, ahogy most is ígéri, meghallgat. Ez azt jelzi, ügyel a részletekre is, odafigyel életünk minden pillanatára.

A szabadulás csodáját átélve az Úr nevében bízva élnek. Ma is bízzunk az Ő nevében, ne a képességeinkre, lehetőségeinkre nézzünk. Ne magunkban, erőnkben, hanem Urunkban bízzunk. Ez azt jelenti, hogy nem aggódom semmi felől, hanem hálaadással tárom fel az Úr előtt kéréseimet. Merj hálát adni, kéréseidért, azért, hogy szabad az Atyától kérni, és már a kérés idején adj hálát, amiért meghallgat. Ha így teszel, felszabadulsz, örömmel haladsz tovább az úton, a Pásztor mögött.

Jakab elmondja, hogy a gyülekezetben más rend érvényesül, mint ami kint a világban látható, ami szerint eddig ők is éltek (Jak 4,1-10). A világot önző kívánságok vezérlik, a kívánságokat az emberek harcok árán próbálják megelégíteni. Amit megkívánunk, azt mi akarjuk megszerezni, ebből harc kerekedik, és ebben a harcban soha nem számít a másik, mindig csak az én. A kívánság ilyen nemű kielégítése konfliktusokat okoz. Az ige azonban más lehetőséget tár elénk, az Úr gyermekeinek nem szükséges viszálykodni, hanem szabad kérniük. Igen, mi odaállhatunk alázatos szívvel és gyermeki bizalommal Atyánk elé, és elkérhetjük Tőle azt, ami valóban szükséges az élethez, a bizonyságtételhez.

A test szerinti harc nem juttat célba, csak sok sebet és fájdalmat okoz, azonban a kérés eredményre vezet, mert Atyánk gondoskodik rólunk. Nagyon jól tudja, mire van szükségünk. Azonban azt mondjuk: tudja, mire van szükségünk, hát én kértem, és mégsem kaptam meg. Jakab rámutat, hogy lehet rosszul is kérni. Isten országában már nem vágyaink kielégítése, hanem az Úr dicsőítése, az evangélium hirdetése a cél. Azért vagyunk itt, hogy a kegyelmet megismertessük másokkal, és ha ennek a célnak rendeljük alá kéréseinket, az Úr megadja, amit kérünk. Mert nem a kívánságok teljesülése a lényeg, hanem az élő, személyes kapcsolat. Az Úr maga legyen a fontos, ne az, amit ad, hanem az Ő drága személye és közelsége.

Az élvezetek a világ számára a fontosak, ők ennek élnek, azonban Isten gyermekei nem a világ barátai, hanem Jézuséi. Nagyon lényeges, hogy ne a világ barátságát keressem, hanem az Úrét. Megszívlelendő és elgondolkodtató, amit az ige mond: a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel. De mi a világgal való barátság? Amikor a politika kegyeit és pénzét keressük, amikor a támogatására vágyunk, az nem a világgal való barátság-e? Ha nem az Úrban bízunk, és nem Tőle várjuk a támogatást, az nem a világgal való barátság? Ha ez így van, akkor, bizony, tévúton járunk, és becsapjuk magunkat, mert ellenségek vagyunk. De Jakab rámutat, lehet változtatni, közeledhetünk Istenhez. És ha ezt tesszük, az ördög elfut tőlünk. Álljunk tehát ellen a világ, az ördög minden csábításának, és akkor ő elfut tőlünk. De nem tőlünk ijed meg, hanem a bennünk élő Jézustól. Vagyis, akkor fut el az ördög, ha Ő él Bennünk. Jézus jelenlétét képtelen elviselni. A bennünk élő Jézus jelenlétével álljunk ellen.

 Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.