Ne az emberek előtt

T

öbb fronton is helyt kell állnia Ezékiás királynak, nem csupán az ellenség támadja az országot, hanem őt magát is a betegség (Ézs 38,1-22). Tehát nem volt könnyű neki sem, az ország sorsa felől is aggódhatott, azt is meg kellett oldani, és közben gyötörte őt a betegség, ami úgy tűnt, legyőzhetetlen. Úgy látszott, Ezékiás alul marad ebben a küzdelemben. Ráadásul, még a próféta is olyan üzenettel érkezett, ami arról szólt, hogy meg fog halni. Ezékiást megviseli ez a hír, de Istenhez fordul, könnyek közt hívja Őt segítségül.

Nem könnyű a próféta feladata sem, mert megmondani a betegnek, hogy nem fog felépülni, nem hálás feladat. Talán szívtelennek is gondoljuk őt, de nem tett mást, csak őszintén elmondta Isten akaratát. Nem félt közölni, mi vár a királyra. Ez próba is volt, mit fog tenni, meddig tart a hite, gondol-e Istenre, és bízik-e a hatalmában. De segítség is volt az őszinte szó, mert így maradt ideje felkészülni az eltávozásra. Nem kell félnünk őszintén beszélni a betegekkel, mert így lehetőség nyílik az élet átgondolására és a készülésre.

Ezékiás keresni kezdte Istent, a betegágyon is Hozzá fordult. Rádöbbent, így is keresheti. Igen, az Urat minden élethelyzetben felkereshetjük, sőt, Ő azt is akarja. A betegágyon is megszólíthatjuk Őt, mert ott van. Nincs messze senkitől, aki őszintén és igazán hívja Őt. A király őszintén, könnyek között hívja, még élni akar, még nem kész a távozásra, másrészt nem tudja elfogadni Isten akaratát. Miből látszik ez? Nem örül annak, hogy Istenhez megy, és Vele lesz mindig. Hányszor mi se akarjuk elfogadni Isten akaratát, talán pont azért, mert nem látjuk a mennyei országot? Nem igazán valóság számunkra az örök élet? Vagy egyszerűen csak annyira magához láncolt ez a világ, hogy nem akarjuk azt elengedni? Jézus ment az Atyához, pedig ebben a világban nem szerzett semmit, nem volt családja, szép háza, sok minden előtte volt még, de Ő nem ezekhez ragaszkodott, számára nem ennyi volt az élet csupán. Jézusnak az élet maga az Atya és az Ő akaratának a megcselekvése.

Isten kegyelmes, meghallgatta Ezékiás imádságát, és adott még tizenöt évet. Jel is meg fogja mindezt erősíteni. Úgy látszik, neki is szüksége volt rá, neki sem elég csak az Úr szava, mint ahogy mi is mindig jeleket akarunk. A hit azonban elfogadja az Úr szavát. A hitnek elég az ige, elég, amit mond az Úr. Nekünk elég-e az ige?

Ezékiás imádságát is olvashatjuk, ebből meglátjuk, bízott az Úrban, hitte, hogy meg tudja gyógyítani. Gyönyörű vallomás: „Uram, az éltet, hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem” (16)! Mindjárt hozzáfűzi: „Bizony javamra vált a nagy keserűség” (17). Vagyis a királynak szüksége volt erre a betegsége, mert az Úr általa formálta. Azzal, hogy Hozzá fordult és Tőle várta a gyógyulást, hitte, hogy az Úr képes meggyógyítani, az orvosok véleménye ellenére is, erősödött a hite. Ebben a tusakodásban átélte bűnei bocsánatát is. Az Úr a háta mögé vetette minden vétkét. Hát ezért jöjjünk ma Hozzá, ne cipeljük tovább a vétket, hanem kérjük, vesse a háta mögé, törölje el, mert ez az igazi rendezése a bűnnek. És ha bűnbánattal kérjük, Ő megcselekszi, mivel Jézus megfizette értünk az árat. Minden nyomorúságot, próbát javunkra akar az Úr fordítani. Azt akarja, hogy lelkünkben megerősödve kerüljünk ki és lépjünk előre. A plusz esztendők azért vannak, hogy elmondjuk, mit tett velünk az Úr, hogy dicsérjük Őt. 

Hitéletünk nem embereknek, hanem Istennek szól (Mt 6,1-4). A Vele való élő kapcsolatról szól, és ez rám és Rá tartozik. Azért tartok csendességet, mert az Úrral szeretnék tölteni egy bizonyos időt. És ebből kizárok másokat, ez csak az Övé, ezt csak Neki szánom, Előtte tárom fel lényemet.

A ma reggeli csöndünkben gondoljuk végig, miért is megyünk istentiszteletre? Egyedül az Úrért? Azért megyek, mert Vele akarok találkozni, szavára vágyok? Vagy az a fontos, hogy lássák, tartom a hagyományt, én sem vagyok olyan hitetlen, mert azért eljárok a templomba.

Jézus arról beszél, hogy aki Istenért megy, az jutalmat kap. Milyen jutalmat ad az Úr? Önmagát! Isten legnagyobb ajándéka Önmaga, Jézusban küldte el számunkra. Aki Vele találkozik, és hittel Ráhangolódik, felismeri Benne az élő Istent. Nincs nagyobb ajándék, mint Vele lenni. Gyermekek számára maradandó élményt jelent a parlamentbe elmenni, és ha ott még fogadja is őket a miniszterelnök, soha el nem feledik. Mi azt élhetjük át, hogy a világ Teremtője, Isten országának Királya fogad bennünket. A csendesség vagy istentisztelet alkalmával ezt a csodát élhetjük át, a Király fogad. Igen, az élő Isten kész engem fogadni, és úgy jöhetek, ahogy vagyok. Van rám ideje Istennek, csak az kérdés, nekem van-e Rá időm?

Bármit teszünk, Isten dicsőségére tegyük, mondja Urunk. Pedig mi mennyire szeretjük, ha tudnak az emberek mindarról, amit teszünk. Különösen az adakozásaink szólnak az embereknek, lássák, mi adunk, sőt, többet aduk, mint más. Urunk azt akarja, hogy valóban az Úrnak adjunk, és ez akkor történik meg, ha senki nem tud róla. Mivel Isten jelen van, Ő látja azt is, ami a szívünkben van, és azt is, amit cselekszünk. Ha Neki szánjuk, akkor elég, ha Ő tudja.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban

védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.