Belső szoba

A

z ördög nagyon ismer bennünket, tudja, hol lehet esélye, melyik terület a gyöngénk (Ézs 39,1-8). Ezékiásnak és nekünk is gyakran a büszkeség, a hiúság. A király váratlan és csodás gyógyulásának híre eljutott a feltörekvő babiloni nép királyához is. Ami Ezékiással történt, annak csodájára jártak az emberek, és mintha a király lenne most már túl fontos, mintha ő gyógyította volna meg magát. Már nincs szó a kétségbeeséséről, sem Isten kegyelméről és az ajándékba kapott tizenöt évről. Jól esik a reflektorfény, a dicséret. Hányszor vagyunk mi is így, elfeledkezünk arról, hogy kegyelemből élünk, minden az Úr munkája. Itt egy nagy birodalom kíváncsi Isten népére, és a király ezt el is hiszi. Elhiszi, hogy valóban ő a fontos, és nem látja meg, hogy csak mint terület lényeges. Nagy buktató, amikor azt gondoljuk, mi vagyunk a lényeg, amikor egy nagyobb erő fontosabbá válik Istennél is.

Úgy látjuk, nehezen tanulunk, és még nehezebben elégszünk meg az Úrba vetett bizalommal.  Pedig hányszor ráfizetett már Isten népe a hatalommal való összefogásra, és mégis mindig a pártfogását keressük. Mikor lesz már a kegyelem egyedül elég? Mikor fogunk már csak az Úrban bízni? Hányszor megtapasztaltuk drága kegyelmét, csodáit, és mégsem elég.

Amikor a babiloni követek megérkeznek, Ezékiás úgy fogadja őket, mint régi barátokat, mindent elmond és megmutat nekik, csak az Úrról nem beszél. Úgy csinál, mintha minden az ő érdeme és tulajdona lenne. Elfelejti, hogy mindent kapott, és a meglévő monumentális épületek, a gazdagság mind Isten hatalmáról beszélnek. Ezékiás azonban saját hatalmáról, gazdagságáról akart beszélni. Hányszor megkísért, hogy mi magunkról beszélünk, és nem az Úrról. Elfelejtünk bizonyságot tenni. Nem úgy tálaljuk dolgainkat, hogy minden az Úr munkája, nem Rá mutatunk, hanem magunkat szeretjük kiemelni, az a fontos, mire jutottam én. A király magatartása azt is mutatja, hogy Babilontól várja az oltalmat, és nem Istentől. Pedig az Úr szabadította meg Asszíria királyától, és ő ennek ellenére ismét egy földi hatalomhoz fordul. Bár mindig egyedül Urunkhoz fordulnánk, ki lehet nagyobb segítségünk, mint a királyok Királya és az uraknak Ura. A legnagyobb birodalom az Isten országa, benne jó helyen van az életünk, és a legnagyobb uralkodó maga az Úr. Tőle nem kell jobb szövetséges, és Ő új szövetséget kötött velünk. Ezt a szövetséget Fia vérével hitelesítette, bízzunk hát Benne.

Az Úr elküldi Ézsaiás prófétát a királyhoz, aki elmondja, hogy ez a nép majd fogságra viszi övéit, és elrabol minden kincset, mindent, amit most büszkén mutogatott. A király válasza jelzi, hogy baj van: hozzám jöttek, messze földről - már csak ő a fontos. Elhiszi, olyan fontos, hogy érte teszik meg a nagy utat, pedig nem ő, hanem a terület, az ország kincsei számítanak, de Ezékiás vak, megvakította a hírnév. Vakká tette a gondolat: lám, én is vagyok valaki, rólam is beszélnek, a híradó rólam fog szólni, és holnap az újságok címlapjára kerülök. Hadd lássa Izráel népe is, királya nem ám akárki, hanem egy nagy birodalom fontos szövetségesévé léphet elő. Legyünk résen, mert a gonosz ismeri a szívünket, és kihasználja gyengepontjainkat, ne higgyünk neki, bárhogy hízeleg, mert ő embergyilkos volt kezdettől fogva, és az is marad. A világ, a politika lényege mindig ragadozó volt, és az is marad. 

Amikor megbetegedett Ezékiás, az Úrhoz fordult, hívatta a prófétát, de most nem keresi Istent, nem hívja Isten emberét. Ne csak a bajban forduljunk az Úrhoz, hanem akkor is, amikor jól mennek dolgaink. A népszerűség idején is keressük Őt. Amikor dicsér a világ, amikor elhitetik, milyen fontosak, nélkülözhetetlenek vagyunk, micsoda nagy dolgokat produkálunk, gondoljunk az Úrra, és valljuk meg, miénk csak orcánk pirulása, minden dicsőség az Úré.

Az imádkozás az Úrral való kommunikáció, bensőséges pillanat (Mt 6,5-15). Nem tartozik mindenkire, ez a belső szoba rejtekébe való. Természetesen, fontos a közös imádság is, de amikor személyesen az Úrral vagyunk, az nem tartozik másra. A belső szoba csöndjében élhetjük át Urunk jelenlétét, azt, hogy Ő és én együtt lehetünk, hogy most csak rám figyel az Úr, az én életem, annak minden rezdülése fontos Neki. Hív a belső szobába, mert Ő Atyánk, aki, mint gyermekével szeretne beszélgetni. Éljünk ezzel a lehetőséggel.

Egy csodálatos imádságot ad számunkra az Úr. Általa megláthatjuk, hogyan is kell imádkozni, mi is a lényeg. Tehát a lényeg, Atyám előtt vagyok, Édesatyámat szólítom meg. Mégpedig azt, aki mint tékozlót visszafogadott engem, ezért hálás szívvel és örömmel keresem Őt. Ebben az imádságban az Úr van a középpontban, nem az imádkozó szükségletei, nem ő nyafog, mint egy makrancos kisgyerek, és nem is azt sorolja, mit szeretne ma elérni, mit akar megkapni. Az Atya nem pincér, hanem valóban Atya, az imádkozó Őt keresi, Őt dicsőíti. 

Jézus rámutat az igazi imádság céljaira. Nem Isten kihasználásáról, megpumpolásáról van szó, hanem mély hódolatról. Az a lényeges, hogy neve megszenteltessék, országa eljöjjön, vagyis Isten legyen Úr az életemben és az egész világon. Ez a legfontosabb cél, Isten országa valósuljon meg a földön, hogy végre Isten irányíthassa az életünket, mert ennél jobb nincs.

Igazán nehéz kérés a legyen meg a Te akaratod. Hiszen mindig a saját akaratunk megvalósulásán fáradozunk, az a jelszó, úgy legyen, ahogy én akarom, akkor is, ha oly sokszor átéltük, milyen baj, ha mindig úgy van, ahogy mi akarjuk. Jézus ezzel azt akarja szívünkre helyezni, merjünk magunk ellen imádkozni, mert számunkra az a legjobb, ha az Ő akarata megy végbe, és nem a miénk.

Érdemes megfigyelni és komolyan venni: személyes szükségletünk egyetlen kérdésbe van belefoglalva, mégpedig a kenyérkérdésbe, ez minden lényegest és szükségest magába foglal. Ennyi elég. Nincs hosszú lista, csak ennyi: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Ha ezt komolyan vennénk, milyen boldog, felszabadult életet élhetnénk. Visszacseng ez majd Márta házában, amikor ezt mondja Urunk, kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária jobbik részt választotta. Bár mi is azt választanánk. Ha Jézus imádságához tartjuk magunkat, egyszerű életet élhetünk, és belső harmóniára találhatunk.

Fontos dolog még a megbocsátás, mert általa lehet újat kezdeni. A megbocsátás gyógyítja az életet, a kapcsolatokat. Különösen akkor, ha nemcsak azt várom, hogy nekem bocsássanak meg, hanem ha én is gyakorlom.

Vannak próbák és kísértések, de ezekben is kérhetjük az Úr oltalmát. Fontos, hogy megálljunk a hitben, és így életünk Urunkat dicsőítse, mert nem a miénk az érdem, hanem egyedül az Úré.

Imádkozz minden reggel

Imádkozz minden reggel, imádkozz délben is,

imádkozz minden este, imádkozz szüntelen.

Adj hálát minden reggel, adj hálát délben is,

adj hálát minden este, adj hálát szüntelen.

Kérjed őt minden reggel, kérjed őt délben is

Kérjed őt minden este, kérjed őt szüntelen.

Dícsérd őt minden reggel, dícsérd őt délben is,

dícsérd őt minden este, dícsérd őt szüntelen.

Isten áldásával.