Jézus vére

E

gyiptom volt a másik birodalom, akitől segítséget várt Izráel királya (Ézs 19,1-25). Úgy gondolták, együtt eredményesek lehetnek Asszíriával szemben. Azonban a próféta látja, Egyiptom sem segíthet, sőt, ő sem lesz képes megállni a nagy birodalommal szemben. A fáraók országa is elpusztul. Isten nem így ad segítséget. Mi Isten segítségét is mindig emberi síkon közelítjük meg, úgy gondoljuk, Isten a mi terveink és elképzeléseink szerint fog cselekedni. Neki azonban a mi segítségünkre nincs szüksége. Úgy szabadít meg, hogy ne dicsekedhessünk. Ő mindig tökéletes munkát végez, csak bízzunk Benne és hagyjuk rá dolgainkat. A mi összefogásunkra sincs szüksége az Úrnak. Júdának is meg kell tanulnia, ne idegen népekben, ne egy nagyobb ország fegyverében, hanem egyedül Istenében bízzon. Amit mi jó megoldásnak gondolunk, arról kiderül, hogy nem ér semmit. Akitől mi várjuk a segítséget, az is segítségre szorul. Az Úr látja az eseményeket, és tisztában van mindazzal, ami történik. Tudja, hogy Egyiptom is el fog bukni. Júda ezt még nem látja, reménykedik, de ez a reménység minden alapot nélkülöz. Aki azonban Istenre bízza magát, nem él át csalódást és kudarcot.

Nemcsak ítéletről szól igénk, hanem elmondja, a kegyelem ajtaja minden nép, még Egyiptom számára is nyitva van. Az a nép, amelyről elképzelni sem tudják, hogy egykor majd az Úr nevét tisztelje, hitre fog jutni. Lesznek köztük olyan települések, amelyek zsidókat fogadnak be, és már ők dicsérni fogják az Úr nevét. Azonban Isten ennél még tovább megy, lesznek az egyiptomiak közül, akik megismerik az Urat. Mert ez a lényeg, Istent megismerni, nem egy vallást, hanem az Ő személyét.

Megismerteti magát az Úr Egyiptommal, Isten az Úr Jézus Krisztusban ismerteti meg magát velünk. Benne jelentette ki számunkra magát teljes mértékben. Aki Jézust megismeri, az ismeri az Atyát. Már a gyermek Jézus is járt Egyiptomban, oda menekült Vele József és Mária. Így azután láthatták az Urat ők is. A Jézusról szóló bizonyságtétel, az evangélium Egyiptomba is eljutott. A mai napig élnek ott tanítványok, akiken keresztül megismerteti Isten az egyiptomiakkal magát. Az Úr munkája csodálatos ma is.

Láthatjuk: az Úr mindenki számára, még az ellenségek számára is kinyitja a megtérés kapuját. Nem mond le senkiről, így mi is reménykedhetünk. Hányszor a mai képből indulunk ki, és elreménytelenedünk. Az Úr azonban látja azt, amit még senki más, és tudja, mit lehet kihozni belőlünk. A csapást, a sebet is javunkra használja fel Urunk. Ő nem hagy magunkra, meggyógyítja szívünket, és új élettávlatot nyújt a számunkra. Az Úr Jézusban kapunk új távlatokat, Ő látja azt, amivé lehetünk. Mi még csak a kudarccal szembesülünk, úgy gondoljuk, már nem is változhatunk, ám az Úr meglátja bennünk az újat. Amikor elhívta a tanítványokat, messze álltak attól, akivé később váltak. De az Úr már akkor látta bennük az új embert, a kősziklát, az evangélistát. Nemcsak látta, hanem ki is hozta belőlük. Az Úr a mi életünkből is kihozza, amit Ő eltervezett, és többet tud megvalósítani általunk, mint amit mi el tudnánk képzelni.

Micsoda különbséget hozott az újszövetség a számunkra (Zsid 12,18-24). Már nem a megközelíthetetlen, félelmetes Istent hozza elénk, hanem a bűnöst szerető, annak megbocsátó Atyát. Isten Jézusban megközelíthető. Olyan jó, hogy mi már ezt tudjuk, és olyan korban élhetünk, amikor nem kell félnünk Istentől. Még a legbűnösebb, a legtávolabb került, tönkrement életű ember is reménységgel közelíthet Hozzá, Jézusban a kegyelmet, az életet küldi számunkra. 

Isten közel került hozzánk, csak meg kell szólítani, sőt, hit által megérinthetjük Őt. Nincs már messze tőlünk. Azonban nagy kérdés: élünk-e ezzel a lehetőséggel? Keressük-e Őt, és visszük-e Hozzá elrontott életünket?

Aki látja bűneit, bizalommal jöhet, nem kell rettegni, elég megvallani: vétkeztem Ellened, Atyám, kérlek, bocsáss meg, és Ő megbocsát, mert Jézus elrendezte a kereszten tartozásunkat.

Jézus vére hatalmasabban beszél Ábel és minden ember kiontott vérénél. Mert Jézus vére bocsánatért kiált. Ő nem bosszút hirdetett meg, hanem Isten kedves esztendejét. Lássuk ezt meg, és közeledjünk Hozzá. Ma még a kegyelem ideje tart, de ne halogassuk a megtérést, mert egyszer lejár az idő.

Az ember mindig bosszúért kiált, bármi sérelem éri, a bosszú nyelvén reagál rá. Azonban Jézus a megbocsátás nyelvét hozta. Ő a kereszten sem bosszúért kiáltott, hanem azt kérte, bocsásson meg nekik az Atya. Jézus vére mindig a kegyelemről beszél, bár ne feledkeznénk meg Róla. Engedjük, hogy a vér megtisztítsa szívünket a bosszúállás szellemétől, mert soha nem a bosszú, hanem a megbocsátás, a kegyelem hozza el a gyógyulást.

Tudom, az én Megváltóm él

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

3. Előttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bűnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

4. Tudom, hamar jő Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

Isten áldásával.