Útvonal-módosítás

A

z első versben olvasható kifejezés a pogány nagyhatalmak szimbolikus megnevezése (Ézs 27,1-13). Asszíriát, Babilont és Egyiptomot állítja elénk úgy, mint akiknek Isten ítéletével kell szembenézniük. És ez Isten népe számára azt üzeni, nem kell félni, mert a nagy birodalmak ideje is le fog járni. Asszíria, Babilon és Egyiptom is megítéltetik, mert Isten kézben tartja az eseményeket, a világhatalmaknak is Őelőtte kell majd felelniük tetteikért. Mindeközben az Úr oltalmazza népét, odafigyel rájuk, és eljön az idő, amikor a szétszóródottakat is összegyűjti, és a terméketlen szőlő teremni fog.

Isten védelmezi szőlőjét, nincs benne harag. A korábban hűtlen és terméketlen népét maga fogja oltalmazni. Nincs benne harag, olyan jó olvasni, mennyire más az Úr, mint mi. Ő nem tart haragot, ha őszintén jövünk hozzá, kész megbocsátani, a haragja a múlté. Mi hányszor cipeljük a haragot a szívünkben. Nem akarunk megbocsátani, és a múlt sérelmeinek emléke határozza meg kapcsolatainkat. Isten nem a sérelmekre tekint, hanem Krisztusra, és látja: elvégeztetett. A Fiú bemutatta az áldozatot, bűneink el vannak törölve, Isten meg van engesztelve. Nincs harag már, hanem kegyelem. Mi is lássuk így, a múlt a kereszten el van törölve, a harag így a hátunk mögé került. Ha így látjuk életünket, meg tudunk bocsátani.

Mindez akkor működik, ha megbékülünk Vele. Erre hív most az Úr. Ha oltalmat várunk Tőle, előbb béküljünk meg Ővele. Ez a megbékélés az Úr Krisztus által történik. Őbenne békélteti meg életünket Önmagával az Úr. Tehát Isten oltalmazó, védelmező munkája nem jár alanyi jogon, Ő nem biztonsági szolgálat, arra vonatkozik, annak szól az ígéret, aki a felszólítást is komolyan veszi és megbékül Vele. Azért hív a megbékülésre, mert lehetséges. Ma még megbékélhetünk Urunkkal, és ne halogassuk, mert önmagunkkal is csak akkor tudunk megbékülni, ha Istennel szemben békességünk van.

Azt is meg kell látnunk, hogy bár nincs harag az Úrban, de a bűn ellen harcol. Fellép a gonosz munkája ellen. A megbocsátás a bűnbánó ember számára szól, de a gonoszt megbünteti Isten ítéletében. Nem a sátáné az utolsó szó, hanem Istené, merjünk az Úr nevében nemet mondani  a sátán, a bűn minden tanácsára, és mondjunk igent az Úr szavára.

Biztató ígéret hangzik az elveszettek, a szétszóródtak számára is. Isten nem mond le róluk, és ami ma reménytelennek tűnik, az meg fog történni. Isten összegyűjti Övéit. Az elveszettek visszajönnek, gyönyörű ígéret ez, hiszen mennyi elveszett, az Isten országa szemszögéből reménytelennek tűnő élet van, és Urunk azt üzeni, az elveszettek megkerülnek. Az Újszövetség számol be erről, Jézus pont azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett. Mennyi energiát fektet be az Úr elveszett életünk megkeresésébe. Áldott legyen szent neve. Magasztallak Uram, hogy ma is keresed az elveszettet, mindent megteszel, hogy megtaláld és visszavidd a helyére, az Atya közelébe. Tégy minket is ilyen kereső emberekké, akik fáradhatatlanul mennek az elveszettek után, mert ők sem reménytelenek. Nem lehet úgy elveszni, annyira elgurulni, hogy ne tudj megtalálni. A legnagyobb mélységben, a legsötétebb zugban is ránk találsz. Ha ránk talált az Úr, boruljunk le Előtte és dicsérjük szent nevét.

A gonosz, hatalmát féltő Heródes tervezhet, amit akar, Isten belelát a lapjaiba, és a nagy Király látogatóit más útvonalra tereli (Mt 2,13-23). Isten kész útvonal-módosításra, amikor övéi veszélybe kerülnek, de ez nem befolyásolja terve megvalósulását. Sőt, ezek a tervébe illeszkednek. A gonosz készítheti tucatszám terveit az Úr népe ellen, ezek nincsenek rejtve a Mindenható előtt. A bölcsek továbbra is figyeltek Isten vezetésére, így azután meglátták a megváltozott útvonalat. Mindig figyeljünk felfelé, tartsuk fenn érzékenységünket az Úr szavával szemben. Megtörténhet, hogy ma más úton vezet, mint amire tegnap felkészültünk, de ha szinkronban vagyunk Urunkkal, nem tévedünk el.

Eljött a Király a maga tulajdonába, meglátogatta népét, és mindjárt veszélybe kerül. Jézus már csecsemőkorában menekülni kénytelen. Így azután Heródesnek ez a terve sem valósul meg. Ez is jelzés, ebből is meg kellene látni, hogy a gyermekben Isten van jelen. Nem üldözni, hanem befogadni kell. Bár mi is meglátnánk ezt, és befogadnánk az életünkbe Őt.

Érdemes Józsefre is figyelnünk, egy szava nincs, de állandóan meghallja, amit Isten üzen a számára, és azonnal cselekszik. Megváltoztatja eredeti terveit és elképzeléseit, Názáret helyett Egyiptomba megy, egy újszülöttel. Nagy próba volt ez számára, mégis így cselekedett. Komolyan vette az álombeli figyelmeztetést. József teljesen az Úrra van hangolódva, bármikor jelez, meghallja szavát. Hangolódjunk mi is így Urunkra, és a mindennapok forgatagában is figyeljünk szavára. Érzékeny vagyok-e az Úr hangjára? Felismerem-e, amikor változást eszközöl a terveken, és kész vagyok változtatni, ahogyan József is tette?

József mindig figyel felfelé, és mozdul, kész felkelni, amikor az Úr mondja. Letelepszik Egyiptomban, már megszokják az életet, rendeződik a megélhetésük, és Isten szól: kelj fel és menj Izráel földjére, és Ő azonnal, ellentmondás nélkül cselekszik. Kész mindent otthagyni és azonnal változtatni életén.  Legyünk készek mi is mozdulni, merjük magunk mögött hagyni kiépített életünket, és bízzuk magunkat Urunkra. Engedelmeskedjünk Isten vezetésének, ahogyan József is tette.

 Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.