Van erő

A

 negyvenedik fejezet egy monumentális látás a szabadulásról, Isten hatalmáról, az új életről (Ézs 40,1-31). Megváltozott a helyzet, most már a babiloni fogság idejében járunk, ide visz igénk. A nép fogságban, reménység nélkül. Sok idő telt már el, minden reményüket elveszítették és úgy látják, nem lesz már soha szabadulás. Ez a helyzet teszi indokolttá a látást, fel kell mutatni a csüggedők számára az Úr nagyságát és hatalmát. Rá kell mutatni, Isten nem feledkezik meg övéiről, a látszat csal. Sőt maga az Úr fordul hozzájuk, indul el feléjük, Ő bízza meg a prófétát vigasztaló szavak mondásával. Olyan jó, hogy Isten odafigyel ránk, Ő maga szólít meg, amikor elkeseredünk és reménytelennek látjuk életünket.  Merjünk bízni Benne. Akkor fog bizalom támadni a szívünkben, ha látjuk, Ő valóságos Isten és senkihez sem fogható. Minden istenség az Úron kívül bálvány, emberi kéz alkotása. Az Örökkévaló Isten azonban valóságos személy, Ő maga mutatkozott be az elődök számára, akik annyiszor megtapasztalták szeretetét és kegyelmét. Most ez a generáció fogja mindezt megtapasztalni. Mi pedig minden nap megtapasztalhatjuk jelenlétét és nagy kegyelmét.

Örömhírrel kezdődik a fejezet, amelynek oka a letelt rabság, a szabadulás bejelentése. Elérkezett a szabadítás ideje. Valóban örömhír, amit a próféta bejelent, letelt a rabság, és mi már úgy olvashatjuk, hogy a bűn alól való szabadulásunkat jelenti be. Ne éljünk reménység nélkül, mert van Szabadító. Bármi tartson hatalmában, és telt el bármennyi év szenvedések és bukások között, Jézus Krisztus által van szabadítás.  Sok kudarc után eljött az Úr, Aki leoldja bilincseinket, és kivezet a rabságból egy új életre.  Mindez az Úr érdeme, mert minden vétkünkért Őt sújtotta Isten keze.  Ő vállalta magára büntetésünket, és ezért lehetünk szabadok. Áldott legyen az Úr érte.

Megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. Jézusban Isten jött el hozzánk személyesen. Őbenne bárki találkozhat Vele és megismerheti Őt. Ennyire szeret, hogy kész volt értünk emberré lenni, és idejönni a földi világba. Utánunk jött, oda ahol épp vagyunk, azért, hogy bemutatkozzon, majd felkaroljon és hazavigyen. Gyöngéd szeretettel jön felénk, nem erőltet ránk semmit, nem kényszerít, várja, hogy szavait meghallva befogadjuk a szívünkbe, és Rábízzuk magunkat.  Azt várja, hogy felismerve Őt, önként adjuk át életünket.

Bátorít is igénk, ne féljünk komolyan venni az üzenetet, nem fog újabb csalódás érni, mert most az Úr szól és szava örökkévaló. Minden mulandó ebben a földi világban, egyedül az Úr szava maradandó. Amikor Ő szól személyesen, akkor bízhatok, mert amit mond, az meg fog valósulni. Az ige örökké megmarad, most is itt van, és ezért lehet rá építeni. Az ige örökké megmarad, vagyis örökkévaló érték, nem veszít aktualitásából, erejéből, nem jár le a szavatossága. Ahogy a múltban, úgy a jelenben is táplál és erőt ad.

A fejezet végén az annyit olvasott és oly sok erőt adó igét olvashatjuk, az Úr erőt ad a megfáradtnak és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Talán épp most érezzük magunkat erőtlennek és úgy véljük belefáradtunk mindenbe, képtelenek vagyunk tovább menni. Ne engedjünk a negatív hangnak, hanem teljes lényünkkel figyeljünk az Úr szavára. Ha Ő azt mondja, hogy erőt ad a megfáradtnak, akkor az úgy is van. Ahogyan Péter az Úr szavára képes volt a vízen járni, úgy válunk képesség mi is a feladataink, szolgálatunk elvégzésére.  Amikor Jézus szólt Péter Ránézett és elindult. Nézz te is az Úrra, ne törődj a hullámokkal, más hangokkal, csak figyelj Ré, és indulj meg. Ha így cselekszünk, azt vesszük észre erőt kapunk, mert van erő, a mi Urunk Jézus Krisztusban. Aki Benne bízik azt is megtapasztalja, hogy ez az erő mindig megújul, soha nem fogy. Legyen Ő az erőforrásunk.

Mindent az Úrnak tegyünk, ne emberek kedvéért (Mt 6,16-24). Persze könnyű ezt mondani, mert erre csábít a világ, éljünk az elismerésért, tegyünk meg mindent, hogy észrevegyenek, hogy kitűnjünk, az Úr azonban azt kéri, ha Övé az életünk és szeretjük Őt, akkor Neki éljünk, és mindent az Atya örömére végezzünk. Ha szeretem az Urat, akkor az a fontos, Ő lássa az életem, mindig a közelében legyek, és mindent azért akarok tenni, hogy örömöt okozzak Neki. Nem számít, észrevesznek vagy megdicsérnek-e, csak Ő lássa. Azonban legyünk őszinték nagyon is számít meglátják-e ha teszünk valamit és elismerik a fáradozásunkat. Vágyunk a megbecsülésre, és ha elmarad, megsértődünk. Nagyon érzékenyek vagyunk, pedig a legfontosabb az Atya dicsérete. Az az igazi öröm, ha megfelelünk Neki.

Bizony nem nagyon tetszik nekünk, legalábbis régi természetünknek, amit Jézus mond. A földi vagyon, a kincs nagyon is fontos. Szinte hallom is, de hát a hívő ember is pénzből él, de nem a pénz élteti, hanem a kegyelem. Jézus azt mondja el nekünk, hogy ne a földi értékekhez tapadjon a szívünk, hanem Őbenne bízzon. A pénz is egy a sok eszköz közül, ami segítheti az életet, de ha átveszi az irányítást, akkor könyörtelen bálvánnyá válik, ami tönkretesz. Azonban van szabadítás, van új kincs, és ez maga a Krisztus.  Gyűjtsük kincseinket Isten országban, mert aki ott gyűjt kincset maradandó értékre lel. Vizsgáljuk meg, mi a fontos a számomra, hol van a szívünk?  Mert jelenti a kincset, amihez a szívünk kötődik, ami nélkül nyugtalanok vagyunk.  Jó, ha Jézushoz kötődünk, ha Ő vonzza a szívünket.

Talán taktikázunk Istent is szolgálom, meg adom, amit vár, és a mammont is, de Jézus szerint nem lehet két úrnak szolgálni. Azt kéri, ne sántikáljunk kétfelé, hanem döntsünk mellette.  Szolgáljuk Őt és felszabadulunk a világ kényszere alól. Lehet az Úrnak szolgálva, a világ kincseitől szabadon élni. Urunk azt akarja, Őt szeressük, mert Ő életét adta értünk, a bálvány mindig kizsigerel, és tönkretesz. Egyedül Jézus ment ki a pusztulásból.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.