Ami késik, az nem múlik

A

mi késik, az nem múlik, mondhatjuk mai igeszakaszunkkal kapcsolatban, az ígért büntetés Jeruzsálemre megérkezik (Ez 9). Sokan gondolták, hogy már ez nem következik be, nem vették komolyan az Úr figyelmeztetését. Így voltak Péter apostol szolgálata idején is, a gyülekezet tagjai úgy vélték, az Úr Jézus visszajöveteléből nem lesz semmi, hiszen egyik generáció követte a másikat, meghaltak emberek, az első tanúk, és még mindig nem történt semmi. Az élet változatlanul ment tovább a maga útján. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Péter 3,9). A mi korunkban is hasonló gondolkodással találkozunk, a mai ember is úgy él, benne az egyház is, hogy nem veszi komolyan az Úr Jézus visszajöveteléről és az ítéletről szóló ígéreteket. Gondtalanul él, miközben az idő múlik, a jelek beteljesednek, az életünk nem változik, egyre mélyebben járunk a bűnben, Isten azonban meg fogja ítélni az embert. Nem hagyja büntetés nélkül a bűnt, hiszen oly sok időt adott a megtérésre, az újrakezdésre. Komolyan vesszük-e mindezeket, leszámolunk-e a bűnnel és az Úr akarata szerint igyekszünk-e élni?

Megérkeztek az ítélet végrehajtói Ezékiel látomásában, tehát szembe kell nézni bűneikkel és annak következményeivel. Mielőtt azonban az ítélet végbemegy az Úr egy küldöttnek megparancsolja, hogy jelölje meg azokat, akik nem  vettek részt a bűnben, akiknek fájt a hűtlenség, az istentelenség és akik kiáltottak miatta. Ebből látjuk, hogy a nehéz időben is voltak, akik megmaradtak az Úr útján. Nemet mondtak kortársaik felfogására, szokásaira és elutasították a bűnre való csábítást.  Megmutatták lehet másképp élni, nem kötelező a többihez igazodni. Minket is körül vesz a bűn, mindenfelől a bibliai értékekkel, az Igével ellentétes szokások alakulnak ki. A bűn mára természetes lett, ezen nem tudunk változtatni, azonban az már rajtunk múlik, hogy mi úgy gondolkodunk és élünk, vagy hűek maradunk Urunkhoz.

Azt is látjuk, hogy akik az Úrhoz hűek maradtak, akiknek fájt a vétkezés azokat az Úr megóvta az ítélettől. Isten odafigyel övéire. A pecsét jelzi, azt, hogy kihez is tartoznak, és aki az Úré, azt elkerüli az ítélet. Az egyiptomi szabadulás idején a bárány vére jelentette a megkülönböztetést, a menekülést. Ahol a vér ott volt az ajtófélfán, oda nem ment be az ítélet követe. Számunkra az Úr Jézus vére jelenti az oltalmat, akinek az életét megtisztítja, az elkerüli az ítéletet, az életre megy.

Ezékielt is megfigyelhetjük, nem megelégedéssel veszi tudomásul, ők sem maradnak ki, ha én fogságra kerültem, csak ők is jöjjenek. Nem mondja, megérdemelték úgy kell nekik, hanem arcra borulva kiállt értük az Úrhoz. Ez a mi feladatunk is, imádkozni azokért, akik még a bűn útján járnak és ítélet felé sodrónak. Az Úr gyermekei azért vannak a világban, hogy életükkel, mint egy lámpással belevilágítsanak a sötétségbe és így reménységet, új utat mutassanak az emberek számára. Ma még nem késő, még segítségül lehet hívni az Urat, hiszen az ígéret mára is érvényes. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15).

A gyolcsba öltözött férfi példa a számunkra, hiszen nem kérdezősködik, nem keres kifogást, csak végzi amivel megbízza az Úr. Tulajdonképpen ennyi lenne a tanítványi élet, megtenni, amiit nekem parancsol az Úr. Ennyi a feladatunk, nem vár el többet, csak ennyit. Tegyük meg, amit mond. Az engedelmesség mindennél többet ér. Ezen a próbán bukott el Saul király, ezért mondja számára a próféta: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás” (1Sám 16,22).

Pál számára a korinthusiak, testvérek, igen, minden probléma ellenére, így látja őket (1Kor 12,1-3). Az apostol már Krisztuson keresztül látja őket. Tudja, hogy még nincs minden rendben, az életükben, van sok ki javítanivaló, ám ők ennek ellenére is Krisztushoz tartoznak, így a testvért látja bennük.  Számunkra is fontos ez a látás, ha a másik vét, akkor ne azon keresztül, hanem az Úron keresztül tekintsünk rá. Lássuk meg benne is a testvért, azt, akiért az Úr az életét adta.

Az apostol tudja, hogy az Úr övéit lelki ajándékokban részesíti, és a velük való élésről tájékoztatja őket. Ez fontos, mert a jót is lehet rosszul használni, ebben a gyülekezetben több lelki ajándékkal rosszul éltek, így kárt okoztak a gyülekezetnek és rossz bizonyságot tettek a pogányok felé.

Azt is elmondja Pál, hogy a pogányság a néma és cselekvésképtelen bálványokat tiszteli, azonban az Úr él és ajándékokat ad övéi számára. Fontos, még, hogy az életünk, a magatartásunk, a beszédünk mutatja meg pontosan, hogy ki számunkra az Úr. Mert bárki mondhatja, hogy Uram, de a próbatételek, a gondok, az üldöztetések a szenvedés hitelesíti a hitvallást.  Ahogyan a magvető példázatában is olvassuk: „e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést” (Mk 4,19). Mindig a szív teljességéből szól a száj, és ez a teljesség bajban, nehéz helyzetekben, bántások, sérelmek közepette mutatkozik meg. Pál számára a filippi börtön jelentette ezt a próbát, de ott meglátszott mi van a szívében. Kalodába zárva, sebekkel a testén imádkozik és énekel. Adja Urunk, hogy mi is hasonlóképpen nyilvánuljunk meg saját életkörülményeink közepette.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7.      Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.