Átgondolva az Úr előtt

I

smét a megszokott módszert látjuk Izráel életében, ők tanácskoznak, majd eldöntik, hogy harcolni akarnak és az Úrtól csak azt kérdezik, ki vonuljon fel elsőként (Bír 20,18-21,14).  Istent teljesen kihagyják, csak a kész tények elé állítják, eldöntötték, hogy harcolni akarnak, Isten pedig indítsa útba őket.  Nem látunk bűnbánatot, sem Isten akaratának keresését. Fegyverrel akarják megoldani a problémát, Benjamin törzsét szeretnék legyőzni, ahelyett, hogy maguk, a bálványok, és pogány szokásaik ellen harcolnának. Gyakran ránk is ez a jellemző, eldöntjük, mit akarunk, hogyan oldjuk meg az aktuális problémát, majd az Úr áldását kérjük.

Isten népe számára pedig adott az a lehetőség, hogy még a döntés meghozatala előtt megkérdezheti az Urat. Tehát előre kérdezhetünk, mégis hányszor csak utólag tesszük. Ilyenkor Isten megengedi, amit akarunk. Ezek harcolni akartak, hát az Úr engedte, ha ezt akarjátok, harcoljatok, de ez nem megoldás.

Azért is nem megoldás a harc, mert itt nem pogány nép ellen, hanem saját testvéreik ellen szálltak harcba. Úgy oldják meg a problémát Isten gyermekei, ahogy a világ fiai is teszik. Az egyházban másképp kell rendezni dolgainkat, nézeteltéréseinket, mint ahogy a nem hívők teszik. Pont az lehet a bizonyságtétel, amikor a hívők nem mindjárt erőből oldják meg a helyzetet, hanem odaviszik az Úr elé és keresik akaratát. Oda lehet az Úr elé járulni imádság által, mert számunkra az ima és az Ige adatott a bajok kezelésére.

Azonban ahhoz, hogy így lehessen az életünkben, mindennap elsőként az Urat kell keresni. Vagyis időt kell szakítani az igeolvasásra az imádkozásra, úgy, hogy a napi feladatainkat és konfliktusos helyzeteinket is beszüljük meg az Úrral. Tőle kérjük a tanácsot, és ha megkaptuk, akkor alkalmazzuk is. Gyakran az a probléma, hogy elolvassuk ugyan az Igét, de a megértetteket, az Úrtól kapott üzenetet nem alkalmazzuk, nem aszerint cselekszünk.

Azt is meg kell látni, hogy ebben a harcban csak vesztesek vannak. A testvérharcnak soha nincsenek győztesei. Azért is kell háromszor is felvonulniuk, hogy rádöbbenjenek, itt csak veszteségek lesznek. Azonban ezt nem akarják meglátni és ragaszkodnak a maguk akaratához.

Mennyire jellemző, hogy mielőtt eldöntötték mit tesznek nem kérdezték az Urat, amikor szembesülnek tettük következményével, az Urat kérdezik. Miért is van így? Mert csak a maguk ösztönei vitték őket előre. A legtöbb problémát a régi természetünk okozza, amikor engedjük, hogy megnyilvánuljon, ahelyett, hogy az Urat hagynánk növekedni és cselekedni.

Kiderül, hogy nemcsak az Urat hagyták ki a dolgokból, hanem elhamarkodott ígéretet is tettek, így megint nehéz helyzetbe jutnak, és újabb vérontás keletkezik belőle. Amikor nem az Ige szerint kezeljük a bűnt, mindig bonyolódni fog. A megoldás a bűnbánat, és keresztünket felvéve az Úr Jézus követése. Ma is vegyük fel a keresztet és kövessük Őt.

Pál apostol hangsúlyozza a számunkra, hogy nemcsak jogaink vannak, hanem kötelességeink is Isten országában (1Kor 9,1-23). Gyakran csak a jogainkhoz ragaszkodunk, elmondjuk igényeinket,  de elfelejtjük, hogy mi az Úr szolgái vagyunk. A szolgák elsőrendű feladata az engedelmesség, a Gazda akaratának a megcselekvése. Pál tud lemondani jogairól és ezzel krisztusi magasságokban lépdel, hiszen az Úr is lemondott arról, hogy Neki szolgáljanak, és inkább Ő szolgált, és adta életét sokakért. Az erő az ilyen szolgáló megnyilatkozásban van,. Ha le tudunk mondani jogainkról, és nem azt nézzük, mi jár nekünk, akkor közelebb kerülhetünk egymáshoz és erőteljesebb lesz a bizonyságtételünk.

Az apostol ügyel arra, hogy élete ne jelentsen akadályt az evangélium előtt. Fontos-e számunkra az evangélium? Ügyelünk-e arra, hogy ne akadályozzuk beszédünkkel, magatartásunkkal az Ige terjedését, hanem inkább segítsük?

Megtudjuk azt is, hogy Pál számára az evangélium hirdetése nem hangulat kérdése, hanem belülről fakadó kényszer, amit tenni kell, és efölött nincs hatalma. Aki találkozik az Úrral és megtapasztalja élete átalakulását annak természetessé válik, hogy továbbadja, amit maga is kapott. Azért kapjuk a kegyelmet, hogy tovább adjuk, hogy engedjük tovább áramlani az élő vizet. Muszáj hirdetnie, mert tudja mindenki számára ez az egyetlen megoldás. Csak a kegyelem, nincs más.

Jézus, Te égi szép

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.