Krisztusban

M

ost meglátjuk, hogy nem könnyű a prófétai szolgálat, először is mert Ezékielnek a várakozással ellentétben nem vigasztalást, szabadulást, hanem további ítéletet kell hirdetnie (Ez 4,1-5,17). A fogságban élők úgy gondolták hamarosan véget ér ez az időszak és az Úr visszaviszi őket Jeruzsálembe. Ezzel a várakozással szemben azonban azt kell hirdetni, hogy az otthon maradottak is fogságba kerülnek, Jeruzsálemet pedig lerombolják. A tekercs elfogyasztása pont azt jelentette, hogy az Úr szavát kell hirdetni és nem azt, amit elvárnak. Minket is sokszor azért ér csalódás, azért keseredünk meg, mert nem azt üzeni az Úr, amit hallani szeretnénk.

Ezen kívül a prófétának az egész életét alá kell rendelnie Isten szavának. Magatartása, életvitele is az üzenet eszközévé válik. Szimbolikus cselekedetek által kell kifejeznie Jeruzsálem elestét, az Úr ítéletét. Mi nem akarunk ítéletről hallani, mi csak simogató, pozitív tartalmú üzenetet szeretünk. Azonban az Úrnak van keményebb szava is, ha a szelíd és csendes szónak nem engedünk, erőteljesebben szól. Ne hagyjuk, hogy keményen szóljon az Úr, hanem engedelmeskedjünk Neki azonnal.

A Jeruzsálem elleni háborút, az azt kísérő nyomorúságot is ki kell ábrázolni. Teljes megaláztatottság lesz a része, még tisztátalan dolgot is kell cselekednie, ennyire az üzenet alá kell rendelnie életét. Így rendelem-e Isten akarata alá az életemet. Meglátjuk azt is, nem véletlenül történnek a dolgok, hanem minden Isten akaratából van. Ő töri el a kenyér botját, vagyis megengedi, hogy a jólét eltűnjön, és helyére éhínség lépjen. El sem tudták képzelni, hogy ilyen megtörténhet velük, és megtörtént. Ránk is pont ez a jellemző, azt gondoljuk soha nem fog megváltozni a mai helyzet, mindig bőségben, jólétben élünk. Azonban ha nem térünk meg, és nem Isten akarata szerint élünk, mi is szembenézhetünk nyomorúságokkal.

Az Úr elmondja, hogy az ítélet bűneik következménye. Engedetlenek voltak az Úr törvényeivel szemben. Isten számon kéri rajtunk az Igét, a rengeteg igehirdetést. Megkérdezi, hogy mi vált belőle életté, mit cselekedtünk meg belőle.

Lesújtó, amit az Úr mond Izráelről, még a pogányok törvényeinek sem feleltek meg. De vajon a mi életünk milyen? Nem csúszunk-e mi lejjebb még a pogányoknál is. Nézzünk bele az Igébe és változtassuk meg az életünket, igazítsuk az Úr akaratához tetteinket. Ezékielen keresztül hangzik mindez, amit olvasunk, de Ő csak eszköz, Isten az, Aki szól általa. Mi is úgy vegyük az igehirdetéseket, hogy Isten az Aki szól, nem emberi véleményt hallunk, hanem az Úr szavát.

Pál azt kéri a Korinthusiaktól, hogy mindenben figyeljenek rá, úgy ahogy ő is figyel a Krisztusra (1Kor 11,1-16). Ez a tanítványság lényege, mindenben az Urat követni. Tehát nem a társadalmi szokások a leglényegesebbek, hanem az, merre megy az Úr. Mindenben Őhozzá kell igazodnunk, mert akkor jó irányban fogunk haladni.

Az apostol meglátja, azt is, amiért dicséret illeti a gyülekezetet. Ez fontos, ha kell, dorgál, rámutat a bűnre, a rossz gyakorlatra, de dicsér is. Erre is szükség van, meg kell látnunk azt, ami jó, és mondjuk is ki. Dicsérjük meg a másikat, ha valamit jól csinált. Ne legyen magától értetődő a jó, és nem csak elvárjuk a dicséretet, hanem mi is dicsérjünk. Ez a házasságban is lényeges, mélyíti a kapcsolatot a dicséret, a bátorítás, de gyermeknevelésben is fontos szerepe van., Ne csak a hibát hangoztassuk, hanem ismerjük el a jót is.

Itt egy korabeli problémának az elrendezéséről van szó, tehát nem általánosságban beszél az apostol. Az ottani pogány kultuszból beáramló szokások ellen küzd. A lényeg, mindenkinek meg van a helye az Isten országában, mert ott rend van. A rend pedig ez, a férfi feje a Krisztus így nincs despotizmus, az nő feje pedig a férfi. Ezáltal az egész család az Úr Jézus uralma alá kerül. A férfi és a nő Krisztusban összetartozik, kiegészíti egymást. Tehát nem riválisuk, hanem egymás kiegészítői, segítői a házastársak, mégpedig az Úr szolgálatában.

Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3.      Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Isten áldásával.