Igéhez mérve

A

 Sámson utáni időszakban folytatódik a zűrzavar, amit a szentíró úgy magyaráz meg, hogy „Abban az időben nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett” Bír 17,1-18,10. A legnagyobb probléma azonban az volt, hogy már Istent sem tekintették királyuknak. Nem az Ő törvényéhez igazodtak és nem az Ő akaratát keresték, hanem a környező népek szokásait követték. Mostani Igénkben ezt látjuk, már nem bűn a lopás, pedig saját anyját lopta meg Míká. Áldást kér a fiára, ahelyett, hogy az Úr elé borulnának bűnbánattal. Kiveszett a bűnlátás és így a bűnbánat a szívükből. Van-e még bűnlátásunk?

Azért nem látják a lopást bűnnek, mert már nem tekintély számukra Isten Igéje, vagy lehet nem is ismerik. Isten népe az Úr Igéjének és törvényének ismerete nélkül él. Ez az állapot mindig egyre messzebb sodorja az Úrtól az embert. Az egyik bűn megtűrése hozza magával a másikat. Nem veszi komolyan, hogy Isten megtiltotta önmaga kiábrázolását. Határozottan szól a parancs: „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok” (2Móz 20,4-5)! Innentől már nincs megállás, egyre lejjebb csúsznak a hamis vallásban, hiszen külsőre úgy néznek ki a dolgok, mintha Istent imádnák, a valóságban azonban hamis istentisztelet folyik, és ebbe még egy lévita is belekerül. Ez is megdöbbentő, hogy az állás, a megélhetés érdekében mindent megtesz az ember. Ennek a lévitának látni kellett volna, hogy ez nem az Úr igaz tisztelete, és nemet kellett volna rá mondania. Így azután megtéveszt majd másokat, mivel hamis üzenetet közvetít, sőt így legalizálja majd Dán törzsének vétkeit. Merjük-e mindig vállalni Urunk akaratát? Zsinórmérték-e számunkra az Ige? Vagy mi is aszerint cselekszünk, ami jónak tűnik a magunk szemében?

Dán törzséről olvassuk, hogy elmennek új helyet keresni maguknak. Volt már helyük, hiszen Júda vidékén éltek, de nem akartak megharcolni érte a filiszteusokkal. A harc helyett, a küzdelem helyett az elköltözést választották. Majd hamis kijelentés által, elrabolják mások lakhelyét. Gyilkolnak, mert az könnyebb, mint harcot vívni a filiszteusok ellen. Harc helyett máshová menekülnek. Ma is kísértés, hogy arról a helyről ahová Urunk állít, máshová akarunk, menekülni, úgy gondolva máshol, vagy mással könnyebb. Az Úr azonban a menekülés helyett, az élet megharcolására buzdít, a problémákkal való szembefordulásra serkent. Mert Jézussal lehet győzni. Tehát ne add fel, ne menekülj el, hanem az Úr segítségével fordulj szembe a problémával és győzd le. Élj győztes életet, mert lehetséges.

Azt látjuk, hogy kérdést intéztek Pálhoz a korinthusiak, és erre válaszol most az apostol Jó látni, hogy nincsenek tabu témák, kényes kérdések. Mindenről lehet az Úr színe előtt nyíltan beszélni. Azt is észre kell vennünk, hogy Pál határozottan elválasztja az Úr parancsát, a saját véleményétől. Ez lényeges, nem szabad összetéveszteni a saját látásunkat Isten akaratával összekeverni. Bár mindig nagy veszély, hogy a magunk véleményét belelátjuk Isten Igéjébe.

Azt is leszögezi, hogy vagy önmegtartóztató életet vagy házasság, mert a sátán készen áll, hogy elbuktasson. Veszélyes terep az Úr akaratának alá nem rendelt szexuális ösztön.  Kiemeli az apostol a házassági élet alapját, az imádkozást. A tartós házasság ima életen alapul. Fontos mind az egyéni, mind a közös csendesség. Erre időt kell szakítani.  Hangsúlyozza még, az imádság mellett az egymással töltött idő fontosságát. Minél több időt fordítsanak egymásra a házastársak, mert így a  sátán kísértését is könnyebb kivédeni. Az egymással töltött idő még a házasság ápolás szempontjából is fontos.

Megtudjuk, hogy a házasság, és a házasság nélküli élet is kegyelmi ajándék. Kinek-kinek magának kell felismernie, hogy mi az ő ajándéka az Úrtól.

Térj magadhoz, drága Sion

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek. 1.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8.                   Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onnnan számkivetni Nem fog téged soha senki!

Isten áldásával.