Felkészülés

A

z Úr felkészíti Ezékielt a szolgálatra (Ez 3,1-15). A felkészülés fontos eleme, a tekercs megevése. Előbb meg kell enni, a teleírt tekercset és csak azután mehet a néphez. Ez azt jelzi számunkra, hogy nagyon fontos az Ige ismerete. Szinte úgy kell hozzá viszonyulni, mint a táplálékhoz. Lassan és jól meg kell rágni, így a magunkévá tenni Isten üzenetét. Vagyis időt szakítva, újra és újra elolvasva az adott részt, amíg lényem részévé válik, amíg szinte kívülről tudom, amit ma olvastam. Ha az Úr szava bennünk van, akkor bármilyen helyzetben, bármilyen körülmények közt, akkor is, amikor nincs lehetőség a Bibliát kézbe venni, az Igéhez tudunk fordulni, mert tudjuk, mert bennünk van.

A tekercs elfogyasztása után kell Ezékielnek a néphez mennie. Akkor tudja hitelesen hirdetni az Igét, ha az előbb Őt járta át, ha az Ő számára válik napi paranccsá. Mi is akkor tudunk hitelesen és eredményesen bizonyságot tenni, ha az üzenetet magunknak olvassuk, ha előbb minket jár át.

Ezékielnek azután el kell mennie a nép közé és ott Isten szavait kell tovább adni. Tehát nem azt mondja, amit hallani akar a nép, hanem azt, amit rábízott az Úr, akkor is, ha nem ezt akarják hallani. Mert mi mindig mást akarunk hallani, mint amit az Úr mond. A fogságba került nép azt szerette volna hallani, hogy hamar véget ér a fogság, elmúlik, mint egy rossz álom és mehetnek haza. Azonban Ezékielnek azt kell hirdetnie, hogy hetven évig tart ez az állapot, és akik otthon maradtak, azok is jönnek, sőt a templomot is le fogják rombolni. Mi is mindig azt akarjuk hallani., hogy jobb lesz az élet, a nehézségek hamar megszűnnek, ám nem mindig azt mondja az Úr, amire vágyunk. A lényeg, amit meg kell érteniük, hogy bűneik miatt történt az, ami történt, ám ha megbánják azt, és engedelmeskednek az Úrnak, megtapasztalják, hogy Babilonban is velük van. Nem az a lényeg, mikor ér véget a fogság, mikor változnak meg a körülmények, hanem az, hogy már a fogságban is az Úrral éljenek.

Az Úr felkészíti prófétáját az Ige fogadtatására, lerombolja illúzióit, is tudatja vele, a nép nem akar Istenre hallgatni. Ezért az ő igehirdetését is elutasítják majd. Izráel szíve kemény, ezért nem akar az Úrra hallgatni. Még mindig nem látták meg, hogy amit Isten mond, az megtörténik. Mi hiszünk-e az Úrnak? Merjük-e teljesen Rábízni magunkat, vagy mi is úgy vagyunk, nem kell komolyan venni az Igét?

Ezékiel sem volt a bátorság megtestesítője, hiszen oly sokszor kell az Úrnak mondania, hogy ne féljen a néptől. Az Úr azonban a félős szívű Ezékielt is fel tudja használni. Hogyan? A Lélek megerősíti. A Lélek fölemeli és elragadja, erőt ad a számára, ami által képes lesz teljesíteni küldetését. Azt is látjuk, hogy a szolgálat nem mindig pozitív élmények áradata. A prófétára az Úr kezének kell ránehezednie, azaz erőteljesen irányítani, mert ő legszívesebben máshova menne, mint Jónás. Azonban az Úr keze alatt engedelmessé válik. Amikor a nép közé érkezik és látja őket, hallgatja beszédüket, elnémul. Hét napig képtelen megszólalni. Nem mindig könnyű azt mondani, amit az Úr üzen, hiszen a nép nem ezt várja. A nép nem megváltozni akar, hanem csak a körülményeinek a megváltozását szeretné átélni. Isten azonban először bennük akar változást. Így van ez a mi életünkben is, az Úr minket akar megváltoztatni, mert az az igazi változás, amikor egy ember szíve újjá születik, amikor mássá lesz az élete.

A korinthusiak számára határozottan írja az apostol, hogy kerüljék a bálványimádást (1Kor 10,14-22). Jézus tanítványának nem lehet köze a bálványimádáshoz, akkor sem, ha gyakran észrevétlenül lopja be magát az életünkbe. Mi a bálvány? Az, ami Isten helyére akar kerülni, ami úgy vonja magára a figyelmünket, hogy közben az Úr Jézusra már nem jut idő.

Az ördög a körülöttünk levő világ mindennapi és általunk megszokott dolgain keresztül épül be az életünkbe. Az a célja, hogy mindenre több idő jusson, mint az Úrra. Az Úr pedig azt akarja, hogy állandó közösségben legyünk Vele. Pál ezt írja Kolosséba: „Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint  embereknek” (Kol 3,23).

A Bibliát ha felnyitod

1.  

A Bibliát ha felnyitod,

Mily nagy csodát mutat neked!

Megnyílik benne fenn az ég

S itt lenn a szíved és szemed.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

2.  

E drága könyv tükör neked,

Megláthatod te szívedet;

Oly szennyes az s oly elveszett,

De Jézus által új lehet!

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

3.  

Az Úr szerelme benne szól,

És zengve zúg Atyánk szava,

Az elveszettnek így mutat

Napfényes utakat haza.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

4.  

Elmondja a kereszthalál

S feltámadás örömhírét,

Mint vitte végbe Jézusunk,

Mit kezdettől Atyánk ígért.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

5.  

Új élet magva szent Igénk,

S e pusztán át a manna is,

A lábunknak szövétneke,

Amíg utunk hazánkba visz.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

Isten áldásával.