Igazi szabadság

Az Úr csodálatos kegyelmét, türelmes szeretetét látjuk ebben a fejezetben, bár még a mostani szakaszban ebből nem sok látszik (Bír 20,1-17). Már is nagy kegyelem, hogy az Úr nem pusztítja ki a bűnös népet, hanem ad számukra lehetőséget életük végig gondolására, a bűnbánatra. Valóban el lehet mondani: nagy az Úrnak nagy kegyelme, azért nincsen végünk. Ez a mai nap is az Úr kegyelmének napja, lehetőség, hogy rendezzük életünket urunkkal és egymással. De hogyan élünk ezzel a lehetőséggel? Rendezzük dolgainkat, tehát bűnnek látjuk a bűnt és megvalljuk, vagy úgy megyünk tovább mintha mi sem történt volna?

Izráel törzsei úgy reagáltak az üzenetre, hogy egybegyűltek és elhatározták, kitakarítják a gonoszt Izráel népe közül. Ez jó, hogy nem tűrik és nem engedik, hogy ez a bűn tovább terjedjen. Tehát nem legalizálják, hanem elítélik. A bűnre az egyetlen megoldás az eltávolítás. A bűnt nem lehet rejtegetni, mert úgy járunk, mint az a gyermek, aki egy rókakölyköt talált, az inge alá rejtette és úgy akarta titokban hazavinni. Ám a kis róka nem érezte magát jól az ing alatt és többször beleharapott a fiúba. A rejtegetett bűn megmar. A megoldás mindenkor, az, amit a zsoltáros is elmond a maga tapasztalatából: „Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem” (Zsolt 32,5).

Azonban itt még nincs szó sem bűnbánatról, sem bűnvallásról. Sem a gibeóniak, sem Benjámin törzse nem tart bűnbánatot. Nem fordulnak oda az Úrhoz felkiáltva, vétkeztem az Úr ellen. Tettüket nem látják bűnnek. Nemcsak a gibeóniak, hanem az egész Benjámin elfogadhatónak tartja, mindazt ami történt. A sátán ezt végzi el ma is, sötétben tart és nem engedi, hogy Isten igazságán keresztül lássuk tettünket. Sőt annyira vakká lesznek a benjáminiak, hogy beszélni sem lehet velük. Nem hallgatnak a többiekre. Bizony a bűn megkeményít, nem lehet velünk beszélni, megsértődünk és úgy érezzük megtámadnak és bántanak bennünket, amikor számon kérik tetteinket. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy ne védekező állásba álljunk, hanem hulljunk térdre, és boruljunk le az Úr előtt. Ha ezt megtesszük nem hadakozni fogunk másokkal, hanem feltárjuk szívünket az Úr előtt és engedjük, hogy megtisztítson bennünket. Ha leborulunk Urunk előtt, nem fogunk a másikra támadni, hanem elfogadjuk az intést, mert látjuk bűneinket. Amíg ezt nem tesszük meg, nincs megoldás, nincs előrelépés, nincs igazi változás.

A Krisztusban elnyert csodálatos szabadságról olvashatunk ma az Újszövetségben (1Kor 8,8-13). Ez a szabadság felszabadít a bálványok, és a szokások hatalma alól. Elvégzi bennünk, hogy már nem a régi szokásunk vagy szenvedélyünk uralkodik rajtunk, ami azt jelenti, hogy ami addig uralma alatt tartott az elveszíti fölöttem a hatalmát. Már tudok nélküle élni.

A krisztusi szabadság ajándék, de szeretetben kell megélnünk, odafigyelve a mellettünk lévőkre. Nem mindenki tart ott, ahol én, ezért legyek tekintettel a másikra. Ha számomra nem jelent problémát, -mint ahogy Pálnak sem jelentett a bálvány áldozati hús elfogyasztása-, vegyem figyelembe azokat, akiknek ez még probléma. Pál elmondja, ha olyan testvérrel van együtt, akinek ez gond, mert még erőtlen, akkor inkább nem eszik húst. Ez az igazi szabadság, megtehetném, de nem teszem meg, mert ezzel kárt okozok a testvéremnek. Megtehetném, de nemet mondok rá. Urunk tanítson meg ma is minket nemet mondani, ha ezzel a másik hitének növekedését segítem elő.

Krisztus, ki vagy nap és világ

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.

Isten áldásával.