Az Úr eljön

K

emény üzenetet kell hirdetnie a prófétának, ki kell mondani azt, amit nem hittek, amire gondolni sem mertek, elpusztul Jeruzsálem és az ország (Ez 7,1-27). Eljött a vég, szól az Úr szava, és ezt komolyan kell venniük. Eddig nem vették komolyan, a prófétákat távolították el, amikor az Úr szava szerint rámutattak, hogy ha nem térnek meg, ítélet következik. Most már nincs több lehetőség, Isten megítéli őket, és Babilóniába kerülnek.

Nagyon keményen cseng, amit Ezékiel mond, itt a vég rajtad, de nekünk is szükségünk van rá, mert mi sem akartjuk komolyan venni, hogy letelik a kegyelmi idő. Nem igazán hisszük, hogy megtörténhet, különösen nem azt, hogy a mi időnkben megváltozhat ez az élet. Úgy gondoljuk, sok idő van még. Ha visszajön is az Úr Jézus, az nem ebben a korban történik. Úgy teszünk, mintha biztosan tudnánk, pedig nem tudjuk. A mi számunkra annyi ismert, amennyit az Úr kijelentett, és Ő, az Úr Jézus várását, az ítélet megvalósulását hangsúlyozza. „Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik” (Zsid 9,27). Az ítélet eljön, de ma még lehetőségünk van a kereszthez jönni, ott eltöröltetnek a bűnök, ott lehull a teher, onnan élet árad felénk. De csak a kereszt jelent megoldást.

Többször hangsúlyozza az Úr, hogy útjaink szerint ítél meg, vállalnunk kel az életünkért a felelősséget. El kell számolnunk életutunkkal. Mindenkinek a saját életével kell elszámolnia, egyéni felelősségre vonást alkalmaz az Úr. Ezt hirdette Keresztelő János és az Úr Jézus is, amikor megtérésre szólítottak fel. Személyes bűnbánatot és bűnvallást kértek. Számunkra is ez a megoldás megbánni bűneinket és végre komolyan venni az Úr szavát. Hiszen Ő nem fenyegetni akar, hanem segíteni, azt szeretné, ha valóban tiszta és szent, áldásokkal teljes életet élnénk már itt a földön. Azonban ehhez szakítani kel a bűnnel, és rá kell hangolódni az Úr parancsolataira.

Úgy látszik nemcsak a mai ember pénz centrikus, hanem már a zsidók is azok voltak. Úgy gondolták, majd a pénz megmenti őket. Ha fizetnek, Babilónia királya irgalmat gyakorol. Azonban Isten világosan kijelenti, ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket. Igen, a felhalmozott vagyon sem tud segíteni. Az egyik, hogy csak az Úr Jézus vére, ami megtisztít, az Ő élete fizeti ki az árat értünk. A másik, a pénz is elfogy, értékét veszti, eljön az idő, amikor a vagyon sem segíthet. Az öregedés és a halál ellen sem nyújt védelmet. Mindenki meghal, a vagyon pedig itt marad, nem vihetünk magunkkal semmit. Csak a kegyelem, ami velünk jön. „ Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne” (Préd 5,14).

Pál apostol most az Úrra hivatkozik, amit le ír, azt Tőle kapta (1Kor 11,23-26). Tehát nem maga találta ki, az úrvacsora rendjét, hanem maga az Úr bízta rá és ő továbbadja. Úgy adja tovább, hogy ehhez igazítsuk úrvacsorai gyakorlatunkat.

Az úrvacsora szembesít, azzal, hogy árulók vagyunk. Az ember elárulta, kiszolgáltatta Isten Fiát, aki érte jött a világba. Mindig ezzel a tudattal és mély bűnbánattal kell megállnunk az úrasztala előtt. Elárultam Őt, miattam halt meg.

A következő mozzanat a hála. Hála, azért, hogy ennek ellenére az Úrhoz jöhetek. A megterített asztal hirdeti Isten kegyelmét. Jöhetek, amint vagyok, jöhetek alázattal, kegyelmet kérve.

A bűnbánatra mindennap szükségünk van. Nem egyszeri cselekmény az úrvacsora, hanem időnként meg kell ismételni, ez fejezi ki, hogy kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk. Az Úr közelségében találunk megújulást.

Pál hangsúlyozza, hogy eljön az Úr. Igen, Ő vissza fog jönni, amíg ez az esemény megtörténik, hirdetnünk kell a kegyelmet, a kereszt üzenetét, mert ez jelent egyedül reménységet az ember, a világ számára. Az Urat szolgálattal várjuk, az evangélium hirdetésének a szolgálatával.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S
2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.