Az Úr hű

I

sten dicsősége megjelent Ezékiel számára Babilonban, ez által a próféta előtt világossá vált, hogy Isten ott is jelen van (Ez2,1-10). Ő nem mond le róluk, nem fordul el tőlük, engedetlenségük ellenére sem. Ez a jelenés azt üzeni, van remény és van újrakezdés, de mindez csak Istennel.

Csodálatos, az Ige azt üzeni, hogy vétkeink ellenére a mi számunkra is van újrakezdés. Úgy tekintsünk a mai napra, hogy mennyei Atyánk újat akar velünk kezdeni. Lezárja a múltat és egy újat kezd, amelyben már az engedelmességnek kell a főszerepet játszania.

Ezékiel az Úr dicsősége előtt arcra borul, ezzel kifejezi, hogy bűnös, nem érdemli mindazt, ami történik. Isten kegyelméből láthatja az Urat. Kegyelem, az hogy még mindig közelít felénk az Úr, becsüljük ezt meg és boruljunk le Előtte. Legyen hála a szívünkben. Az arcra borulással Ezékiel azt üzeni, hogy az Úr rendelkezésére bocsátja magát, kész megtenni mindazt, amit Isten mond. Legyünk mi is készek megtenni Urunk akaratát. Legyen ez a legfontosabb a számunkra.

Az Úr jelenlétében a próféta erőtlenné válik, azonban Isten Lelke betölti és lábra állítja. Amikor az Úr egy feladatra elhív, arra fel is készít, lelkileg-testileg megerősít. Ezékiel alkalmatlannak látja magát az Úr szolgálatára, azonban jó látni, hogy mindig azok a legalkalmasabbak, akik magukat alkalmatlannak látják. Alkalmasságunk nem magunktól, hanem Istentől van.

Az Úr mindig azért keres, mert beszélni akar velünk. Nem azért közelít, hogy nyafogásainkat hallgassa, vagy átvegye a megrendelést. Nem, Ő beszélni akar velünk. Ezért mindig úgy álljunk elé, úgy vegyük kézbe az Igét, hogy mennyei Atyánk akar velünk beszélni. Neki van szava, van üzenete a mai napra is, de ezt nekünk kell meghallani.

Az Úr szava küldetést, megbízatást tartalmaz. Hová kell mennie? Izráel fiaihoz, tehát azokhoz, akikhez tartozik, azokhoz, akikről tudja, hogy engedetlenek, akikkel nem lehet mit kezdeni, akik sosem vették komolyan a prófétákat.

Isten kimondja népéről, hogy vétkezett, ezt kell nekik is meglátni és elismerni. A fogság nem véletlen, hanem bűneik következménye. Nekünk is meg kell látnunk, hogy életünk nehéz helyzetei bűneink következményei. Ahogyan élünk, annak mindig következménye van.

Ezékiel küldetése azonban Isten kegyelmét a hazatérés reménységét jelenti. Az Úr felkészíti szolgáját a megbízatás teljesítésére. Az első fontos dolog, hogy az Ő feladata elmondani, amit az Úr mond neki. Mondani akkor is ha a nép nem törődik vele. Tehát nem arra kell figyelni, hogy komolyan veszik-e, hányan járnak templomba, hanem hirdetni kell az evangéliumot, Isten teljes akaratát.

A következő, hogy ne féljen, ne engedje, hogy a nép legyen rá hatással. Se tetteik, se beszédük ne tántorítsa el az üzenet hűséges tovább adásától. Tehát ne hígítsa fel az Úr beszédét, hanem tolmácsolja azt hűségesen a reakcióktól függetlenül.

Isten megerősíti Ezékielt szolgálatában, amikor ismét szívére helyezi, mondja az üzenetet akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele. A prófétának befogadónak kell lennie az Úr szavával szemben, csak akkor lesz hiteles követ, ha Őt is átjárja az Úr beszéde. Akkor tudunk hatékonyan bizonyságot tenni, akkor lesz erő a szolgálatunkban, ha először minket jár át az Ige. Ha előbb magamnak olvasom, hallgatom, ha az én életem átalakítja, amit hallok, akkor válok hiteles szolgává. Mert isten először mindig engem szólít meg, engem akar feltölteni Igéjével. Azonban ehhez nekem kell kinyitni a szám.

Az apostol a Izráel életéből hoz példát a gyülekezet számára (1Kor 10,6-12). Megláttatja, hogy a kitikkadt lélek számára az Úr a megújító forrás. Nem kell máshová menni, mert lelkünket a Krisztussal való élő kapcsolat eleveníti meg. Ha elfáradtunk, kimerültünk, ha úgy érezzük, nem bírjuk tovább, Hozzá menjünk, mert Ő az élő víz. Ő az a forrás, amely örökre megelégíti lényünket.

Azonban vigyázzunk, mert a kísértő lesben áll, mégpedig a kívánságok által. Megkívántatja velünk világ megoldásait, élvezeteit, ezért résen kell lennünk. Számunkra mindig az Úr által kínált megoldás az elfogadható.

Az Ige tükör számunkra és így meg kell vallani, hogy mi is hasonlók vagyunk Izráel népéhez, gyakran zúgolódunk mi is, pedig az Úr jelen van, és ahogy Izráelről gondoskodott úgy rólunk is.

Ha úgy gondoljuk, mi hűségesek vagyunk, akkor jól figyeljünk az apostol szavára, hiszen a kísértő mindent igyekszik megtenni, hogy elbuktasson. Az Úr őrizzen meg az elbizakodottságtól, és meneküljünk Gazdánk oltalmába, mert mi is eleshetünk. Azonban ne rémüljünk meg a próbáktól, a kísértésektől, mert az Úr hűséges és nem engedi, hogy erőnket meghaladják a próbák. Ha úgy látjuk nehéz az életünk, nehezek a terhek, gondoljunk erre az Igére, van hozzá erőnk, mert több terhet nem helyez ránk, mint amit el tudunk hordozni, másrészt meg is adja a szükséges erőt. Ezért ne adjuk fel, ne forduljunk vissza, hanem az Úr hűségébe kapaszkodva menjünk előre.

 Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5.      E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.