Légy valóban tanítvány!

Sámson élete zavarosan alakul. Az ígéret gyermekének, az anyaméhtől elhívott názírnak problémákat szülővé válnak a mindennapjai. Miért? Mert nem látjuk, hogy keresné az Úr tanácsát és vezetését. Sámson maga indul a harcba, tettei is alkalomszerűek. Mindezt látva arra gondoltam, hogy sok mai tanítvány élete is hasonló. Sok a zavaros, átláthatatlan élet, mindez azért mert mi sem az Úrra figyelünk. Ahogyan Sámsont is csak az ösztönei vezetik, úgy vannak ma is sokan.

Sámson nem az Úrtól kérte, nem Isten gyermekei közül választotta a feleségét, hanem a filiszteusok közül és ennek meg lesz a következménye. Más az alapjuk, így nincs köztük igazi kapcsolat, nem működik a kommunikáció sem. Sámson titkolózik, pedig a házasság alapja a beszélgetés, az, hogy a két fél között ne legyen titok. Az ifjú feleség sem tudja kezelni Sámsont, megsértődik és sírva, nyafogva, nőiségét fegyverként használva szedi ki Sámsonból a titkot.

Ebből is meglátjuk, hogy ez felemás iga. Ebből jó kapcsolat nem lesz. Másrészt azt is üzeni az Ige, hogy mi egymást nem vagyunk képesek megváltoztatni. Nagyot hibázik, aki úgy gondolja majd ő megváltoztatja azt a másikat, majd az ő kedvéért elhagyja káros szokásait. A házasság nem missziói terep, a házasságnak az együtt szolgálás helyévé kell válnia. Az a jó, amikor a házasság kezdetétől mindketten az Urat kívánják szolgálni és Neki rendelik alá magukat. Így van esély a változásra, mert az Úr az Ige által napról-napra formálja és alakítja mindkét felet.

A fejezet végén új tényező is belép a történetbe, mégpedig, a harag. Mivel ezt Sámson képtelen feldolgozni, gyűlöletté válik. A gyűlölet pedig, ahogyan a nevében is van öl. Végül a gyűlölködőt is maga alá temeti. A megoldás, hogy tegyük le haragunkat is az Úr keresztje alá, bízzuk Rá minden dolgunkat, és akkor szabadok leszünk, akkor nem a pusztítás indulata, hanem az Úr gyógyító indulata fog általunk megnyilvánulni.

Pál hangsúlyozza, hogy a tanítványoknak, a gyülekezetnek először a maga portáján kell rendet raknia, csak azután tud eredményesen másokkal foglalkozni (1Kor 5,9-13). A tanítvány is benne él a világban, így annak szennyét nem mindig kerülheti el, azonban arra tud ügyelni, hogy a szenny ne kerüljön be az életébe, ne legyen jelen a gyülekezetben. Mert a gyülekezet a másságával, tisztaságával lehet bizonyságtétel.

Az apostol rámutat arra, hogy valóságos probléma a névleges keresztyénség. Már ott is voltak akiket tanítványnak mondtak, de az életük mást beszélt. Az életvitelünk mondja el igazán, hogy kik is vagyunk.  Könnyű magam tanítványnak mondani, de mit mutat az életem, mit mond rólam az Úr? Azonban a bűntől meglehet szabadulni, ki lehet takarítani azt az életünkből, a közösségünkből. Ez a mai Ige jó híre. Ha látom a bűnt az életemben és őszintén meg akarok tőle szabadulni, akkor az Úr által lehetséges.

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.