Minden ajándék

J

efte szabadítása és azt követő nyugalmasabb időszak után ismét elfordult Izráel az Úrtól (Bír 13,1-9). Miért történik, hogy újra és újra gonoszul cselekednek? Talán azért, mert a nem tisztították ki maguk közül teljesen a bálványokat. Megtűrték őket és azok egy idő után megerősödtek és beépültek a zsidó nép életébe is. Amikor békés egymás mellett élésben vagyunk a világgal, mindig mi leszünk a vesztesek. Soha nem a világ formálódik át, hanem mindig Isten népe. Minél gyakrabban esnek vissza annál hosszabb ideig tart az elnyomás. Azt jelzi ez, hogy minden visszaeséssel mélyebbre kerülünk, ahonnan egyre nehezebb a felállás. Negyven esztendőre lesz szükség, amíg rádöbbennek helyzetük tarthatatlanságára, és keresik majd a szabadulás útját.

Jó látni azonban, hogy még ilyen nehéz időszakban is van egy házaspár, aki másképp él, aki nem a bálványokat követi, hanem ragaszkodik az Úrhoz. Tehát még most is lehet hűségben élni, lehet az Urat követni. Ráadásul az életük nem volt problémamentes, hiszen nem született gyermekük. Pont ezért csodálatos a kitartásuk, hűségük, hiszen a Baálhoz  és a többi kánáni istenséghez  is  termékenységi kultuszt tartozott. Ez a házaspár nem fordult ezekhez a kultuszokhoz, hanem megmaradtak az Úr melletti hűségben, és azt látjuk, nem csalódtak. Megéri az Úrra várni. Bizonyára számukra is kínáltak mindenféle megoldási lehetőséget, de ők ezeket elutasították. Tanuljunk meg mi is várni az Úrra, ragaszkodni Őhozzá, a világ megoldásait pedig ne erőltessük.

Ez a házaspár az idő múlásával azt is elfogadta, hogy nekik nem lesz gyermekük. Nem volt ez egyszerű abban a korban, hiszen Jefte lányának is az jelentette a legnagyobb fájdalmat, hogy gyermektelenül hal meg.

Az imádságokra válasz érkezik, talán már nem is akkor, amikor várják, de az Úr mindig válaszol övéinek. Nem hagyja őket felelet nélkül. Azt is megláthatjuk, hogy Mánóahon keresztül egész Izráel felé fordul az Úr, nem hagyja cserben népét. Isten soha nem hagy cserben, a Tőle elfordulóknak is ad lehetőséget. A kegyelem ajtaja ma is nyitva van.  Ma is küldi követeit, küldi Igéjét, hogy megszólítson és újjá formáljon.  Ez a történet üzeni, hogy soha ne adjuk fel, hanem bízzunk asz Úrban, mert akkor is tud segíteni, amikor azt gondoljuk, itt már nincs segítség. Mánóahék sem gondolták már, hogy még gyermeknek örülhetnek, az Úr mégis megajándékozta őket.

Az asszony megtudja Isten követétől, hogy a születendő gyermeke Istennek szentelt lesz és általa kezdi az Úr megszabadítani népét. Milyen csodálatos, ennek a gyermeknek Isten tervezte meg az életét, Neki lesz szentelve, azaz Őt fogja életével szolgálni. Mi is odaszenteljük gyermekeinket, és az a legnagyobb örömünk, ha Őt szolgálják?

Megragadó az a kommunikáció, ami a feleség és a férj között történik. Nincs zavar a kapcsolatukban annak ellenére sem, hogy eddig nem részesültek gyermekáldásban. A gyermektelenség és semmilyen más probléma nem állt közéjük, mert mindent megbeszéltek, mindent Isten elé vittek. Ez példa a mai házaspárok számára is.

Példaértékű a mai ember számára az, ahogyan készülnek a gyermekáldásra. Tanulni akarnak, ezáltal jól felkészülten kívánják várni Isten ajándékát. Bár a mai házaspárok is így készülnének gyermekeik fogadására. Nem az anyagiakra helyezik a hangsúlyt, hanem az Úrtól kérnek oktatást.

Alázatra tanít az apostol, amikor rámutat, hogy minden Isten ajándéka (1Kor 4,6-13). Bármilyen képességgel rendelkezzünk is, azt Tőle kaptuk. Bizony gyakran megfeledkezünk erről, és ezért többre értékeljük magunkat más testvéreknél. Ezáltal a keresztyén gőg alakul ki a szívünkben. Aki látja, hogy mindent az Úrtól kapott, az alázattal és hálával jár az életben. Az mindig a helyén marad, mert tudja hol a helye, tisztában van azzal hová állította őt az Úr.

A gőg akkor alakul ki, amikor betelünk, amikor azt gondoljuk, mi már készek vagyunk, nekünk már nincs szükségünk tanulásra, növekedésre. Akit a kegyelem tölt be, az mindig földközelben marad, alázatos lesz.

Pál leírja, milyen nyomorúságokon kell keresztül mennie az Úrért, és ebben a helyzetben is áldást mond. Pál élete most is sugárzik, mert az Úr él benne. Ezért tud áldást mondani, tud tűrni, kedvesen válaszolni. Ebből meglátjuk, hogy lehet jól reagálni, lehet másképp reagálni, mint a világ. Krisztus képessé tesz, hogy amikor szidalmaznak, áldást mondjunk, amikor bántanak, üldöznek, tűrjünk. Engedjük, hogy Urunk kimunkálja bennünk ezeket a lehetőségeket is. Mutassuk meg mi is, hogy így is élni, a problémákhoz viszonyulni.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4.                   Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.