A titok nyitja: Krisztus

B

izony, nem könnyű Jób helyzete, és nem lenne csoda, ha teljesen elveszítené türelmét és elzavarná barátait (Jób 22,1-20). Nincs bennük semmi beleérzés a másik helyzetébe, és a megértő szeretet is hiányzik belőlük. Elifáz újabb beszédéből kitűnik, hogy bizony, ők sem ismerik Istent. Jóbot oktatják, de nekik sincs személyes tapasztalatuk az Úr lényéről, munkájáról. Beszélnek, de maguk sem tudják, hogy mit. Hányszor pont azok az okosok, azok tudják, mi a probléma és mi a megoldás, akik távol vannak Istentől. Tapasztalható, hogy a nem hívők gyakran tudják, hogy a hívőknek mit kellene tenni, hogyan kellene élni.

Úgy állítja be Istent, mint Aki nem törődik az ember életével, Akinek teljesen mindegy, hogyan élünk. Azonban ez nem így van. Elég, ha az Úr Jézus életét figyeljük, kétszer is azt olvassuk Vele kapcsolatban, hogy az Atya gyönyörködik az életében. Igen, Isten azt akarja, hogy életünk gyönyörködtesse Őt. Tehát odafigyel ránk. Az Úr bővölködő élettel akar megajándékozni. Olyan életet kínál nekünk Isten Krisztusban, ami mások számára is vonzó. Az első gyülekezet élete vonzó volt környezete számára. Krisztus bennünk lévő élete jó illat ebben a világban. Mindez Isten ajándéka a számunkra, mi nem tudunk úgy élni, hogy abban az Atya gyönyörködjön., de Jézus által kaphatunk egy új, Neki tetsző életformát. Azért tetszik Istennek Jézus és az Őt követők élete, mert ez nem formalitás, hanem belülről árad kifelé, a szívből jön.

Elifáz nemcsak nem ismeri igazán Istent, de nincs önmagával sem tisztában, úgy tesz, mint akinél minden rendben. Azt állítja magáról, hogy a gonoszok tanácsa távol van tőle, vagyis ő mindig jó  úton halad. Őt nem téveszti meg a világ, nem hoz rossz döntéseket. Hányszor beleesünk ebbe a hibába mi is, azt gondoljuk, mindig a másik a felelős, csak ő rontja el a dolgokat és ő hoz rossz döntést. Ez lelki gőg, amikor az ember azt gondolja, ő mindig mindent jól csinál, ez azt mutatja, hogy nem tekintett még bele őszintén Jézus lényének tükrébe. Tegyük ezt meg haladéktalanul, hogy helyes látást nyerjünk az életünkről.

Péter is meg volt győződve arról, hogy ő mindig mindent jól tud, mindig a legjobb döntést hozza, és jól cselekszik. Ezért nem akarta először Jézus szavát komolyan venni, amikor azt kérte tőle, hogy nappal menjen ki a mély vízre halászni. Azonban Jézus lényébe tekintve meglátta, hogy jobb Jézusra hallgatni, mert Ő jobban tudja. Csodálatos, amikor felismerjük, hogy Jézus jobban ért az élethez, és ezért alázattal Hozzá fordulunk, segítségét kérjük. Sok probléma pont azért következik be, mert úgy indultunk az életnek, mintha mindent tudnánk róla. Pedig mi is csak tanulók vagyunk - amikor megszületünk, először kezdjük az életet, semmi tapasztalatunk nincs, de Isten elküldte Jézust, az életet, ha Hozzá  fordulunk, Ő megtanít jól élni.

Elifáz magával nincs tisztában, de azt tudja, hogy Jób vétkezett. Mennyire jól ismerjük mások életét, de mennyivel jobb lenne, ha inkább önmagunkra koncentrálnánk. Nemcsak azt tudja, hogy vétkezett Jób, hanem azzal is tisztában van, hogy mik a bűnei. Elifáz szereptévesztésben van, Isten helyére akar ülni, ezért tudja, hogy barátja visszaélt gazdagságával, nem támogatta a szegényeket, sőt, belőlük lett gazdaggá. Milyen jó, hogy mások életéhez nagyon értünk, másoknak nagyon meg tudjuk mondani, mit csinált rosszul, vagy mit kellene másként tenni. Sőt, gyakran a megoldással is tisztában vagyunk, bölcs tanácsokat osztogatunk, mindezt úgy, hogy saját életünk pedig romokban hever. Más életét meg akarjuk oldani, de a sajátunkkal sem boldogulunk. Vigyük előbb az Úr elé saját életünket, kérjük, mutassa meg, hol és mit rontottunk el, és bízzuk Rá magunkat.

Isten válaszol az ember döntésére, és bejelenti, nem lesz idő (Jel 10,1-7). Nem lesz idő, lejár a kegyelmi idő, üzeni az Úr, eddig kaptunk lehetőséget a megtérésre, életünk Isten akaratához való igazítására, de most ez az idő lejár. Mert egyszer minden idő lejár, a személyes idő is, amit Isten megismerésére és az Ő dicsőségére való élésre kaptunk. Amíg a miénk, addig kell jól felhasználni, ha kell, áron is megvenni, bölcsen élni, mert az idők gonoszak, mondja Pál apostol. Gonoszak, mert elmúlnak, a tegnap többé már nem jön vissza, így az Úr kegyelmét ma kell megragadni, ajándékát ma kell felhasználnunk.

Az idő megszűnésének bejelentése azután történik, hogy az ember nem tért meg, hanem megmaradt bálványainál. Egy olyan angyal jelenti be ezt, aki egyik lábával a földön áll, a másikkal a tengeren, és így jelzi, hogy az egész mindenség Isten felügyelete alatt áll. Isten kezében van az életünk, annak az Istennek a kezében, Akire az angyal megesküszik. Esküjében kijelenti, hogy Isten teremtett mindent. Ez a kijelentés válasz a bálványimádó emberiség számára. Nem a bálványaink az istenek, hanem az örökkön-örökké élő az Isten. Ő teremtette a világot és a mi életünket is. Őneki kell elszámolnunk az életünkkel, mert felelősek vagyunk azért, amit az életünkkel kezdünk. Isten elől nem lehet elbújni, a bálványok sem nyújtanak menedéket, nem adnak védelmet, csak egyedül Krisztus.

Isten titka, terve beteljesedik, végbemegy. Semmi sem akadályozhatja meg. Jézus Krisztusban teljesedik be Isten titka, Őbenne ismerhetjük meg Istent és az életünkre szabott tervét. Életcélunk is Krisztusban tárul fel előttünk. Jézus nélkül zárva marad minden, hiába próbál elméleteket gyártani az ember a föld és az élet keletkezéséről, hiába próbálja megérteni magát, tévútra kerül, ha nem Krisztusban keresi a választ. Jézus Krisztus Isten ismeretének gazdagsága, Benne tárul fel lénye szeretetének minden titka. Jézus Krisztus ma még megismerhető. Járuljunk Hozzá, amikor szól és hív.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.