Szeretlek téged – mondja az Úr!

J

ób jól látja önmagát, és tudja, a szenvedése előtt is volt élet, volt olyan időszak, amikor nem volt beteg, és ő abban az időben is kereste Istent (Jób 13,1-12). Sok tapasztalatra tett szert, és azokra is épít most. Nemcsak a barátainak van ismerete és tapasztalata, hanem neki is, és azokból igyekszik erőt meríteni. Elmondja, hogy amik eddig elhangzottak, azokat ismeri ő is, semmi újat nem mondtak a számára, haszontalan orvosoknak bizonyultak. Szomorú ez, hiszen azért mentek, hogy vigasztaljanak és lelki gyógyulást kínáljanak, azonban ennek nem feleltek meg. Hitüknek nem volt gyakorlati értéke. Úgy jártak, mint majd később a tanítványok: kudarcot vallottak. Egy apa viszi hozzájuk fiát, azt kéri, gyógyítsák meg, de nem képesek rá, nincs hozzá hitük. Hogy vagyunk mi, mennyire hatékony a hitünk? A Jézus Krisztusba vetett hitünknek hatni kell a mai világban, de van-e hatása? Gyógyulnak, szabadulnak-e az emberek?

A barátok kudarcának is van eredménye, mert Jób ennek hatására Istent keresi, Vele akar beszélni. Van úgy, hogy kudarcainkat is felhasználja az Úr, mert Ő képes a rosszból is jót kihozni, a gonoszt is jóra fordítani. Megtörténik, hogy tehetetlenségünk indít el valakit Isten felé, azonban mégis úgy kellene lenni, hogy általunk megtapasztalják az emberek Jézus hatalmát. Azért vagyunk jelen a világban, hogy bemutassuk ennek a beteg, bűntől terhelt emberiségnek az áldott Orvost. Hiszen mi tudjuk, hogy Ő az igazi orvos, Ő az,  Aki minden lelki nyavalyánkra gyógyírt kínál. De a gyógyulás feltétele, hogy egyáltalán akarok-e meggyógyulni? Akarok-e kijönni a csökönyösségből, önfejűségből a csüggedésből? Mert az Úr azért jött el a világba, hogy megmutassa, mindezektől lehet szabadulni. Vannak azonban, akik ragaszkodnak bűneikhez, aggódásaikhoz, félelmeikhez, mert úgy vélik, amíg ezek jelen vannak, foglalkoznak velük, és így el lehet hárítani az élettel járó személyes felelősséget. Az élet a miénk, nekünk kell felvállalni, nekünk kell döntéseket meghozni. Tegnap olvastuk, Jézus azt üzente, ébredjünk, mozduljunk - igen, meg kell mozdulni, nem lehet örökké önmagunkba zárkózni, és az Úrral lehetséges kijönni a napfényre, az életre.

Istennek nincs szüksége arra, hogy védelmezzük, nincs szüksége kegyes hazugságra. Isten maga az igazság. Ő nem hazugsággal operál, hanem az igazságot hirdeti a számunkra. Ő az út, az igazság és élet. Hazugságaink nem szolgálják Isten ügyét, neki nincs szüksége ezekre, és nekünk sincs. Ha megtanulunk őszintén beszélni minden problémáról, az előre visz. Meg kell mondanunk az Úrnak és egymásnak a dolgokat, úgy, ahogy vannak, és akkor van esély a javulásra, mert az Igazság megszabadít.

Már többször olvashattuk, amint a feltámadott Úr Jánost megbízza, hogy ennek és ennek a gyülekezetnek az angyalának is írd meg (Jel 3,7-13). Azt emelném ki, hogy ez az „is” azt üzeni, hogy Ő senkit sem hagy ki. A filadelfiai gyülekezet számára üzeni, hogy őket sem felejti el, és nem is hagyja ki, bármit is gondolnak. Az őket érintő szenvedések elcsüggesztettek némelyeket, akik azt gondolták, ők nem fontosak az Úr számára, megfeledkezik róluk. Így üzeni az Úr, Ő nem feledkezik meg senkiről. Most is ezt üzeni, nem feledkezem meg rólad, bármit is gondolsz. Azt kéri, ne engedjünk a sötét gondolatoknak, lehúzó erőknek, hanem arra építsünk, amit mond. Annyi véleményt komolyan veszünk, vegyük most komolyan az Úr szavát!

Nyitott ajtót adtam eléd - az ajtó nyitva van, csak be kell lépni rajta és bátran haladni a feltáruló úton. Fejezzük be a siránkozást, és lássuk meg lehetőségeinket, adjunk hálát értük és éljünk velük. Az ajtó nyitva, és nyitva is marad, mert ha az Úr kinyitotta, senki be nem zárhatja azt. De ha bezár egy ajtót, lezár egy helyzetet, egy lehetőséget, ne erősködjünk, ne törjük be az ajtót, ne ragaszkodjunk hozzá, hanem figyeljünk, mikor és hol nyit az Úr új ajtót, és azon menjünk be.

Az Úr ismeri ezt a gyülekezetet, és minket is ismer. Tudja, mennyi ereje, milyen képessége van, és látja, hogy kevés erővel is helyt tudnak állni. Nem a nagy erőn múlnak a dolgok, hanem Isten erején. Pál úgy érezte, erőtlen, és az Úr megüzente a számára: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9). Építsünk a kegyelemre, és mindenhez elég lesz az erőnk. Ne magunkra, hanem az Úrra építsük az életünket, az Ő kegyelmére, és akkor nagy dolgokat fogunk tapasztalni. A filadelfiaiak kevés erő ellenére hűek maradtak az Úrhoz.

Az Úr úgy munkálkodik népe között, hogy mindenki meglássa, szereti az övéit. Azt mondja: hogy megtudják: szeretlek téged. Csodálatos üzenet, azt mondja most az Úr személyesen neked: szeretlek téged. Igen, ezt maga az Úr Jézus Krisztus mondja, fogadd el. Ne mondd Neki, hogy nem igaz. Ne mondd, engem akkor sem szeret senki. Ne ragaszkodjunk makacsul a saját véleményünkhöz, hanem engedjünk az Ige tekintélyének, és fogadjuk el, ha Ő mondja, akkor úgy van. Ne hazudtoljuk meg Istent, mert amikor valaki azt mondja, engem nem szeret senki, Istent teszi hazuggá.

Csodálatos és nagyszerű üzenet ez: engem szeret az Úr. Húzzuk alá, emeljük ki ezt a három szót: én szeretlek téged - mondja az Úr. Írjuk fel magunknak egy lapra, vigyük magunkkal, és ha csüggednénk, vegyük elő és olvassuk el egyre többször, és ez meg fog erősíteni. De igéslapot is készíthetünk belőle. Ez a három szó erőt és reménységet ad a nyomorúság idején, Ő megtart, tovább segít. Sőt, csak Ő tud megtartani a nyomorúságban.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.