Az Ige: táplálék

E

lifáz nagyon tudja, mit is kell tenni, de élete nem támasztja alá szavait, így azok nem hitelesek (Jób 22,21-30). Mert könnyű másnak mondani, bízza magát Istenre, de úgy élek-e, hogy ez a bizalom kialakul a szívében? Nagyon fontos, hogy ne csak mást biztassak az Istennel való megbékélésre, hanem kezdjem én. Mert az Úr megadja számunkra ma is, hogy minden dolgainkban Rábízhatjuk magunkat. A Vele való kapcsolat a gyermekei bizalmon alapszik. Nem aggodalmaskodom semmin, hanem bízom Atyámban. Nem én erőlködöm dolgaim elrendezésében, hanem bízom abban, hogy mennyei Atyám munkálkodik.

A békesség is az Úrral való élő kapcsolatból fakad. Aki megtapasztalja, hogy az Úr Jézus meghalt a bűneiért, és átéli azok bocsánatát, békességre jut Istennel. Krisztus a mi békességünk. Azonban az Úrral való békesség nem jelent szenvedés nélküli életet. Amikor az Úrra bízzuk magunkat, az nem biztos, hogy azonnal a problémák megoldását hozza magával. Lesz, ami megoldódik, mert az új életnek megvan a maga életrendező hatása. Azonban nem biztos, hogy minden betegségből kigyógyulunk, vagy azonnal rendeződik anyagi helyzetünk. Elifáz azt ígérte Jóbnak, ha megtér, felépül, de ez nem mindig történik így. Pál apostol életében is voltak betegségek, amikor azért könyörgött háromszor is, hogy a tövise múljék el, nem kapta ezt meg. Nem gyógyult meg, hanem megkapta az erőt, hogy ilyen állapotban is úgy tudjon szolgálni, hogy azon Isten ereje áradjon keresztül. Elég neked az én kegyelmem, mondta az Úr - gyakran ma sem kapnak övéi más választ, de jön az erő. Megtapasztaljuk, hogy az Ő ereje valóban mindenre elég.

Az Úrban mindenkor gyönyörködhetünk, még betegen és nyomorultan is. Pál apostol a börtönben örült az Úrban, de ez az öröm nem hozta magával az azonnali változást. Öröm volt a szívében, dicsérte az Urat, de még továbbra is börtönben maradt. Az Úrral való élő és áldott kapcsolat sem jelenti azt, hogy minden sikerül. Mert nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindig az Ő akarata valósuljon meg. Istent nem lehet a saját érdekeinkben felhasználni, Ő azt várja, hogy az életünket szenteljük neve dicsőítésére.

Jób szenvedésében és a mi életünkben is a hangsúly a hűségen van: akkor is bízom-e az Úrban, és kitartok-e követésében, amikor nem sikerül azonnal a tervem, amikor szenvedés és baj ér? Jézus a kereszten is hű maradt azt Atyához, az első gyülekezetek tagjai mindhalálig hűek voltak Megváltójukhoz. És Ő is azt kéri, legyünk hűek mindhalálig. Legyünk hűek akkor is, ha ez az életünkbe kerül.

Jánost ismét szólítja a már hallott hang, és ő indul és megteszi, amit mond (Jel 10,8-11). János mindig engedelmeskedik, teszi, amit mondanak neki. Ennek a készségnek kellene a mi szívünkben is jelen lenni - figyelek az Úrra és teszem, amit mond. János mindenkor készen áll az Úr szava cselekvésére. Számára az a legfontosabb, hogy amikor az Úr szól, készen álljon. Olyan, mint a katona, ő valóban Krisztus katonája, bármikor hangzik a parancs, mindent félretesz és indul.

Az a feladata, hogy a tengeren és a földön álló angyaltól átvegye a nyitott könyvet. Az Úr követe kezéből át kell venni a könyvet, nem elég csodálni, hanem kézbe is kell venni. Nem elég, hogy legyen Bibliánk, azt használni is kell. Csak akkor tudjuk másoknak is továbbadni az Úr üzenetét, ha mi magunk is ismerjük azt, és használjuk is.

Jánosnak nemcsak át kell vennie, hanem meg is kell ennie, vagyis élnie kell Isten Igéjével, előbb az ő életét kell, hogy átjárja az Úr üzenete. Mert az Isten szava a lélek tápláléka, azért kapjuk, hogy éljünk vele. Olvassuk rendszeresen, és engedjük, hogy átjárja szívünket, egész belsőnket. Mert Isten először mindig nekem szól. Mindig az én számomra van üzenete, és azt kell majd továbbadnom, ami az én életemet is megérintette.

A hang felkészíti Jánost az Igével való élés következményeire: olyan lesz, mint a méz, tehát jó lesz, örülni fog neki, ám amikor alaposabban megrágja és megemészti, megkeseríti a gyomrát. Azt jelzi ez, hogy az Ige jó, csodálatos üzenetet tartalmaz, elmondja, hogy szeret az Úr, terve van az életünkkel. Nincs nagyobb öröm annál, mint amikor átéljük, hogy Isten megbocsát és új, örök életet kapok. A Krisztust követő élet csodálatos, tele van örömmel, mert az Úrból fakad. Jézushoz tartozni boldogság.

Azonban János megtapasztalja, hogy az Igének vannak kemény üzenetei is, és ezt is komolyan kell venni. Ne csak a pozitív tartalmú Igéket olvassuk, hanem az ítéleteseket is. A keményebb szavak is hozzánk szólnak. Az ítéletről, számonkérésről szóló részek is valóságosak. Az Úr körülvesz kegyelmével, de a követésének gyakran szenvedés a velejárója. A szenvedést nem lehet megspórolni, hiszen az Úr is szenvedett értünk. Nincs olcsó keresztyénség, hiszen Istennek sokba kerültünk, és vannak helyzetek, amikor a követőknek is kerül valamibe a hit, a jézusi tanítványság.

A keserűséget az is okozza, hogy János hirdeti az evangéliumot, de nem mindenki fogadja nyitott szívvel. Látja, hogy kevesen veszik komolyan Isten szavát. Fáj-e nekünk az emberek közömbössége, fáj-e a bűn terjedése? Táplálkozzunk ma is az Úr Igéjével, de ne válogassunk benne, mint ahogy az ételben tesszük. Olvassuk sorban, és a nehéz részeket, a kemény, ítéletes szavakat is engedjük át lényünkön, mert azokra is szükségünk van.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten

1. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten, Énekünk jó reggel száll hozzád szívesen. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Végtelen kegyelem, Három személyben áldott egy Isten!

2. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Kit a szentek áldnak, Koronájukat letészik teelőtted; Angyali seregek térdelve imádnak, Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget.

3. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Földi köd bár elfed, És bűnös szem nem látja dicsőségedet, Csak te vagy szent, Isten, és senki kívüled: Teljes hatalmú szentség, szeretet!

4. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Nagy és erős Isten; Minden műved dicsér az ég-, föld- s tengeren! Szent vagy, szent vagy, szent vagy, áldott, véghetetlen: Három személyben egy áldott Isten!

Isten áldásával.