Hatalomátvétel

J

ób beszéde tovább folytatódik, és a maga keserűségén keresztül szemléli a világot (Jób 24,1-17). Fáj neki az a sok megtorlatlan gonoszság, ami napról napra történik. Ő szenved, ő, aki igyekezett Isten törvénye szerint élni és odafigyelt a másik emberre, míg azok, akik csak egyéni érdekeikre figyelnek, minden probléma nélkül élnek. Őket elkerülik a tragédiák, zavartalanul folytatják gaztetteiket, az emberek kihasználását, tönkretételét, és nem bünteti meg őket az Úr. Mi is hányszor kesergünk, amikor azt látjuk, hogy akik semmibe sem veszik Istent, jól élnek, minden sikerül nekik, sőt, ők irányítják az életet. Közben azt látjuk, hogy a hitben élők gyakran szenvednek, nehéz próbákon mennek keresztül. Jó azonban, ha nem másokra figyelünk, hanem Urunkra emeljük tekintetünket, Belőle merítünk erőt.

Számunkra az a lényeges, hogy ne oldalra, mások életére nézzünk, ne a gonoszokat irigyeljük, hanem Isten országában éljünk. Az Úr ma is megadja övéinek azt, ami szükséges a számukra. A hit nélkül élők sikerei nem azért vannak, hogy mi irigyeljük őket, netalán példaképeink legyenek. Isten engedi őket a saját útjukon, és közben keresi őket. Úgy, ahogyan Zákeust is kereste, és elhozta azt az időt a számára, amikor felismerte, hogy szomjas a lelke, és elindult Jézussal találkozni. Ebben a találkozásban látta meg, hogy nem becsületes úton jutott nagy vagyonához. Urunk ma is azt akarja, hogy a Vele való találkozásban alakuljon át az életünk, lássuk meg mindazt, ami nem az Ő akarata szerint zajlott.

Jób úgy látja, Isten nem törődik az igazságtalansággal, amiért nem akadályozza azt meg, vagy nem ítéli meg azokat, akik ártanak felebarátaiknak. Azonban az Úr nem közömbös, hanem engedi, hogy végigjárjuk az általunk választott utat, és közben lássuk meg, hová jutunk Nélküle. Igen, jó lenne már meglátnunk, hova is jut az emberiség, ha Isten nélkül éli az életét. Hiszen nagy erkölcsi mélységekbe zuhantunk. Az életünk rabszolgasors, mivel annyi minden uralkodik már felettünk, képtelenek vagyunk kézben tartani saját termékeinket. Az ételtől, italtól kezdve minden élvezeti cikk és a technika termékei meghatározzák életünket. Nem tudjuk kézben tartani ezeket, és csak küszködünk, ahelyett, hogy Krisztus szabadságában kiteljesedett életet élnénk. Azonban Isten elküldte számunkra a Szabadítót, Aki rabszolgaságunk láncait leoldja rólunk. Forduljunk Hozzá, lássuk meg, hogy egyedül nem megy, szükségünk van Rá. Ne áltassuk magunkat, hogy majd most sikerül szabaddá válni, mert a magunk erejéből soha nem leszünk szabadok. Azonban akiket a Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok lesznek. Ez a szabadság számunkra is elérhető. Ő szabadít meg a keserűség és a neheztelés rabságából is.

A hetedik angyal trombitálását követően János Krisztus világ feletti győzelmének és Isten dicsőítésének nagy pillanatait látja (Jel 11,15-19). Annak a csodálatos pillanatnak vagyunk a tanúi, amikor az Úr átveszi a világ feletti hatalmat, amikor megszűnik a gonosz, és Ő lesz minden mindenekben. A mennyben dicsőítik az Urat, hiszen régóta várt esemény ez, és megtörténte nagy örömöt vált ki Isten háztartásából. Örüljünk mi az Úrban, dicsőítsük Őt, mert a Krisztusé a győzelem.

A huszonnégy vén is arcra borul és imádja Istent, hogy átvette a hatalmat és mindenek felett uralkodik. Ezt a csodálatos eseményt már most részben átélhetjük, ha mi magunk is leborulunk az Úr előtt és Rábízzuk magunkat. Engedjük, hogy ilyen hatalomváltás legyen személyes életünkben, mert minden nyomorúságunk abból fakad, hogy még nem történt meg az uralkodóváltás. Valahogy ragaszkodunk saját uralmunkhoz, még mindig nem tanultuk meg, hogy a legnagyobb rossz ránk nézve, ha mi uralkodunk az életünk felett. Engedjük át ma a trónt az Úrnak, és hagyjuk, hogy vezesse életünket.

A vének hálásak az Úrnak, amiért beavatkozott és átvette az uralmat. Kérjük Urunkat, avatkozzon be életünkbe, hívjuk Őt segítségül, és ne magunk akarjuk barkácsolni az életünket. Egyedül Ő ért Hozzá, ezért bízzuk Rá magunkat. Olyan csodálatos, hogy az Úrtól nem kell félni, még ha bűneinkkel jövünk is, hiszen Ő ismer minket, és élete által megváltott. Azonban azt látjuk, hogy az emberek egy része fél Istentől, nem látja, hogy jöhet, amint van, sok bűn alatt. Sőt, megharagszanak rá. Hányan Istenre haragszanak mindazért a sok gonoszért, ami a világban és az egyéni életükben végbemegy. Pedig a gonosz dolgokat mi követjük el. A világháborúk, a mindenféle fegyveres konfliktusok, életellenes megnyilvánulások mind-mind tőlünk származnak. Isten inkább mindent megtesz, hogy enyhítse a sebeket, és Krisztusban helyreállítsa eltorzult lényünket. Legyünk hálásak segítségéért, kegyelméért. Isten munkaeszköze a kegyelem.

Lássuk meg, hogy most még bűnbánó szívvel fordulhatunk az Úrhoz, és kérhetjük kegyelmét, azonban el fog jönni az ítélet ideje - ezt látja János. Isten haragszik a bűnre, haragszik a földet pusztító magatartásunkra. Isten úgy látja, hogy pusztítjuk a földet, pedig azért bízta ránk, hogy védjük, óvjuk, kibontakoztassuk. De sajnos egyre pusztul a kezünk nyomán. Nagyon beleavatkoztunk már vegyi anyagainkkal, robbantásainkkal, a kibocsátott mérgező anyagokkal a természet rendjébe, pusztul az élővilág, kizsákmányoljuk a föld természeti kincseit, önző érdekeinkért. Azonban Isten meg fogja ítélni ezt a fajta életvitelt, felelősséget kell vállalnunk tetteinkért. Azonban most még kapunk lehetőséget, hogy amit lehet, visszafordítsunk, és megváltoztassuk életmódunkat, ehhez azonban arra van szükség, hogy valóban adjuk át az életünk feletti hatalmat a feltámadott Úr Jézusnak.

A mennyben láthatóvá válik Isten ládája, amiben jelen van a két kőtábla. Azt üzeni ez, hogy bár az ember elvetette magától Isten törvényét, helyre fog állni Isten uralma, és már az Ő eredeti erkölcsi rendje fogja áthatni a világot. Isten törvénye, az Ő Igéje tartós és szilárd alap. Építsük rá mindennapjainkat!

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.